A két világháború közt sugárúttal fúrták volna át a Zsidónegyedet

| Cikk eltávolítása
Cimkék:

A reformkorban a Nyugat-Európához felzárkózni kívánó ország fő- és székvárosában, a legtöbbször már együtt, Pest-Budaként emlegetett településeken óriási fejlődés indult meg, így alig két évtized alatt az ország gazdasági és kulturális központjává vált, a tendencia pedig a következő évtizedekben csak tovább folytatódott.

Ezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy a város addig központinak számító utcái ? így például a zsúfolttá vált, keskeny Király utca ? már nem voltak képesek megküzdeni az egyre nagyobb forgalommal, illetve az embertömegekkel.

Kossuth Lajos már 1841-ben, a Pesti Hírlapban közölt írásában szorgalmazta egy széles, fasorokkal szegélyezett sugárút építését, ez azonban csak három évtizeddel később válhatott valósággá: gróf Andrássy Gyula javaslatát 1870 decemberében elfogadta a képviselőház, a következő évben pedig meg is indult a kisebb zajszint miatt fakockákkal borított (ilyeneket még ma is láthatunk a városban, és csak az Astoriáig, Ybl Miklós első pesti bérházáig kell utaznunk érte) Andrássy út építése, melyet 1876-ban már átadtak, noha az összes telket csak 1885-re építették be.

Kossuth írásának részlete (Pesti Hírlap, 1841. március 3.)

 

Időközben lassan kialakult a hasonlóan fontos sugárirányú útnak szánt, 1873 óta Wesselényi Miklós nevét viselő utca is, melynek hossza apránként, a telkek fokozatos kisajátításával és rendezésével nőtt, mai vonalát pedig a századfordulóra nyerte el ? ekkor készült ugyanis el a Síp utcát a Dohány utcával összekötő szakasz:

Térképrészletek ? 1895 / 1903

Azonnal látszott persze, hogy ez sem lesz elég, így Erzsébetváros képviselője, és egyben a Közmunkatanács tagja, Morzsányi Károly már 1902-ben szorgalmazta egy erzsébetvárosi sugárút szükségességét, sőt, a következő években számos terv is született a helyzet kezelésére. A Főváros csak hat évvel később, 1908-ban ismerte el egy új útvonal létjogosultságát, 1910-ben pedig javaslatot is tettek a Közmunkatanácsnak, de ők inkább a Dob, illetve az abból nyíló utcák ? így a Rumbach, Síp, Holló, Kazinczy, Nagy Diófa, Csányi, illetve annak Klauzál téren túli folytatása, a Klauzál ? szélesítését és szabályozását tartották jó ötletnek.

Gróf Andrássy Géza első tervezete, 1912

Ezzel a Székesfőváros eleinte egyet is értett, de 1913-ban új tervet készítettek. Eszerint a Károly körút túlsó oldalán lévő Központi Városházát (az egykori Invalidus-házat, majd Károly-kaszárnyát) lebontják, helyét felparcellázzák, az új városházát pedig a Károly körút-Király utca-Rumbach Sebestyén utca-Dob utca által határolt területen építik fel. Az út ettől az óriási épületegyüttestől huszonöt méteres szélességben (az Andrássy út első szakasza 34, az Oktogontól a Hősök teréig tartó része pedig 45,5 méter széles) tartott volna a Damjanich utcáig. Felvetették egy, a Városházától a Ferenciek teréig (akkor még Kígyó tér) tartó, ugyanilyen szélességű szakasz építését is, de végül 1914 elején az egészet sutba dobták.

A tervezés feladata visszaszállt a Közmunkatanácsra, akik a Fővárossal együttműködve még ugyanabban az évben egy hasonló munkát készítettek: az új Városháza tervét elvetették, az út Károly körúti kezdetéhez azonban méretes teresedést álmodtak meg, ahonnan huszonöt méter széles, enyhén görbe ívű út tartott volna a Damjanich és Rottenbiller utcák már egyébként is méretes teret alkotó találkozásáig, a csodás Blitz-ház, illetve az egykori Erzsébet Leányárvaház tövéig.

Az első világháború kirobbanása azonban minden nagyszabású tervet eltörölt, így az Erzsébet sugárútról egy csapásra mindenki megfeledkezett. Másfél évtizeddel később, 1929-ben azonban újra fellángolt a sugárútépítési láz: a Főváros és a Közmunkatanács egymás terveit kezdte javítani és átdolgozni, közben csökkentve a munka költségét, valamint remélve, hogy a telkek tulajdonosai önként lemondanak az út tervezett vonalába lógó, néhány méter széles szeletekről, cserébe azért, hogy a maradék területük, vagy az azon épített ház értéke egy pillanat alatt óriásit emelkedik majd.

Egy éves vita után végül megszületett a konszenzus, így 1930-ban kiírták a tervpályázatot a sugárút nyitányának építészeti kiképzésére, melyben a tervezőknek egy keresztarányú, közlekedés számára nyitott szárnnyal rendelkező jókora épületet, illetve egy nyugodt teret kellett megálmodniuk. A negyvenhat beérkező mű közül a bíráló bizottság nehezen tudott győztest választani, de végül Árkay Aladár többieknél jóval vakmerőbb, “Egy” jeligével beérkezett terve vitte el a pálmát ? ennek középpontjában egy harminc méteres ív áll:

A második díjat Friedrich Lóránt két, egymás felé néző szoborral megkoronázott tízemeletes tömbbel operáló munkája, a Metro nyerte el:

Gerstenberger Ágost és Arvé Károly Városkép nevet viselő munkája nem az eredeti gondolatok temploma ugyan, de egy harmadik helyet azért biztosított az építészpárosnak:

Bierbauer Virgil a munkák többségénél modernebb, előremutató terve dícséretet érdemelt:

Almássy Balogh Lóránt, Orbán Ferenc, a Széll Kálmán téri Postapalotát is tervező Sándy Gyula, Schömer Ferenc, illetve a felhőkarcolókkal teli amerikai nagyvárosok képébe illő, Komor Marcell és Komor János által készített pályaművet (lenn) a bizottság megvásárlásra érdemesnek találta:

Ugyanerre a sorsra jutott Wälder Gyula keskeny pillérek tucatjaival extravagánssá tett, a születő utat az egész épületegyüttesen végigvonuló boltíves árkádsorral darabokra osztó műve is:

A Tér és Forma III. évfolyamának tizedik száma néhány, végül nem jutalmazott tervet is közöl, tervezőik nevét azonban néhány kivételtől eltekintve nem jelöli meg. Kár, hiszen megérdemelték volna, hogy emlékezzünk rájuk ? így például a 44. számú, üvegezett teraszokkal bővített, szellős átjárót vizionáló terv:

A győztes munkát beadó Árkay Aladár fia, Bertalan (1901-1971) pályaműve:

Tóth János tornyok erdejéből összeállított felhőkarcolója:

A szimplán csak 930-as számmal jelölt, csodás modernista alkotás:

Vagy a Jövendő jeligére érkezett látványrajz:

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa azonban egyik munkát látva sem érezte úgy, hogy az tökéletesen alkalmas lenne a megvalósításra, és a nagy gazdasági világválság által okozott nehézségek is megakadályozták a projekt folytatását.

A nyitánynak szánt épületegyüttes terveinek elkészítésére végül 1935-ben felkérték a pályázaton dícsérettel elismert Wâlder Gyulát, aki az Árkay Aladár-féle kaput a saját pályamunkájával keresztezve 1936-ban rajzolta meg a végső változatot:

A két terv egymás mellé helyezett darabjai már-már kiadják a végleges épületet

Az évtized első felében lebontották az új, egységes kép megszületéséhez szükséges telkeken álló tizenhét épületet ? így a szinte zárt városként működő, a köznyelvben csak Zsidóudvarként (Judenhof) emlegetett óriási házat.

 

A Zsidóudvar

Az 1780-as évek derekán megszületett óriási, egyemeletes barokk épület 1795-ben báró Orczy József tulajdonába került, akinek özvegye 1830-ban azt újabb szinttel bővítette, hogy megfeleljen az egyre növekvő igényeknek.

 

II. József 1783-ban kelt türelmi rendelete nyomán szabaddá vált az út a zsidók Pestre való betelepülése előtt, így a báróné jó érzékkel nekik adta bérbe az épületet ? ennek fényében nem is meglepő, hogy a XIX. század folyamán legtöbbször csak Judenhofként emlegetett házban száznegyven lakószoba, negyvennyolc lakás, illetve 37 raktár- és bolthelyiség működött, de csakhamar minden fontos intézményből költözött egy a falakon belülre, így kóser kávéházat és vendéglőt, borpincét, két rituális fürdőt (mikve), két zsinagógát, iskolát, könyvesboltot, gyógyszertárat, valamint kóser mészárszéket is találhattunk az utcai, vagy udvari ablakok mögött.

Ez volt tehát a Zsidónegyed első épülete, melyből az emberek folyamatosan költöztek át a mai Erzsébetváros szélén nyitott új utcákba, létrehozva a ma sajátos hangulatú városrészt.

1937-ben aztán megindult az óriási, tizenegy épületből álló Madách-házak építése, melyekbe a következő évben már beköltözhettek az első bérlők. Az épületek belső terének tervezői közt a kor legjobb magyar építészei bukkannak fel, így Wellisch Andor, Wälder Gyula, Málnai Béla, Gerlóczy Gedeon, az építtetők közt pedig olyan jó nevű vállalatokat találhatunk, mint a Berlini Victoria Általános Biztosító, a Magyar Állami Kőszénbánya Rt., a Gazdák Biztosító Szövetkezete Elismert Vállalati Nyugdíjpénztára, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, a Szent Margitszigeti Gyógyfürdő Rt., a Budapesti Székesfővárosi Alkalmazottak Segélyalapja, az Országos Társadalombiztosítási Intézet.

Ekkor még úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben / Népszava, 1936. november 13.

 

Az eredeti célokhoz híven a falak mögött irodák is helyet kaptak, így a jókora kapuzat körül a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, illetve a Szent Margitszigeti Gyógyfürdő Rt. központjának szobái terültek el, a ma hotelként működő Madách tér 2.-ben pedig a Székesfővárosi Alkalmazottak Segélyalapjának irodái, rendelői, valamint tanácstermei bújtak meg.

 

A második világháború 1939-es kitörése, illetve pénzügyi nehézségek miatt a sugárút végül sosem valósult meg (előbb még tizenkét méterre csökkentették a szélességét, majd bezárták a dossziékat), noha 1957-ben, a foghíjtelkek beépítését célzó foghíjprogram indulásakor újra felmerült a Dob utca szélesítésének, illetve a Madách térrel való összekötésének ötlete.

Ezt műemléki megfontolásból pillanatok alatt megtorpedózták, egy tömb azonban megépült: az óriási kapuzat Rumbach Sebestyén utca felőli oldalán ma álló, szintén klinkertéglával borított OTP-házak (ép.: Gulyás Zoltán, IPARTERV, 1959-1962).

Ezek helyére Wälder társasházakat, valamint a Városháza irodáit képzelte el, de a telken lévő négy házat csak 1957-ben bontották le, hogy helyüket átadhassák az OTP hétemeletes bérházának, ami borításában hasonulni próbált a húsz évvel korábban megszületett szomszédokhoz:

Az Erzsébet királyné helyett Madách Imre nevét viselő sugárút néhány, egymástól távol eső épülete azonban a világháború évei alatt mégis megszületett ? így az 1994-ben átadott Madách Trade Centerrel lezárt, nyúlfarknyi Madách Imre utca hat épülete:

A Dob és Csányi utcák találkozásánál álló, két visszafogott modern bérház (Dob utca 46/A. és 46/B.) ? utóbbinak második emeletén élt a Szomorú vasárnappal világhírűvé vált zeneszerző, Seress Rezső, sőt, 1968-ban innen, saját erkélyéről kiugorva követett el öngyilkosságot:

Valamint az egykor Horthy-freskót is rejtő Postaigazgatóság (Dob utca 75-81., ép.: Rimanóczy Gyula, 1939, az épület ma a NAV Kiemelt Adó- és Vámigazgatósága) épülete:

A sugárútból azóta sem lett semmi ? sőt, szükségünk sincs rá ?, de az elszórt, környezetüknek köszönhetően szinte világító épületek, valamint a vörösen izzó Madách tér azonban mindig emlékeztetnek majd minket a magyar urbanisztika közel négy évtizeden át nyújtott fejezetére.

A cikkhez a Tér és Forma III. évf. 10. számának képeit, a Pesti Hírlap 1841. március 3-i számát, illetve a Népszava 1936. november 13-i számában megjelent, Megkezdik a Madách sugárút építését című rövidhírt használtuk fel, ezeket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével értük el, a szöveghez pedig Siklóssy László Hogyan épült Budapest? című kötetét (Fővárosi Közmunkák Tanácsa, 1931), Román András a Budapesti Negyedben (1997/4-1998/1) Madách Imre, avagy egy sugárút tragédiája címmel megjelent írását használtuk fel.
folytatás

Legkedveltebb hírek
Tipikus esetet örökítettek meg a minap Szombathelyen
2017-12-11 21:10:03 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Húsz-ötven perces késésekre kell számítaniuk az utasoknak a Budapest-Győr-Hegyeshalom vonalon, mert Győr és Öttevény között mindkét vágány felett megsérült a felsővezeték, és ideiglenesen szünetel a vonatforgalom – tájékoztatta a Mávinform hétfő este az MTI-t
2017-12-11 20:59:03 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Az idén első alkalommal megrendezett Startup and Innovation Award of Hungary díjátadón induló hazai és regionális startupok között a kockázati tőkebefektetőkből, inkubátorcégek képviselőiből, mentorokból álló, csaknem 30 fős zsűri négy kategóriában hirdetett győ
2017-12-11 20:54:30 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Tipp: Kattints a képre a következő hír megtekintéséhez