A fal és ami mögötte van

| Cikk eltávolítása
Cimkék:
A fal és ami mögötte van
Németországnak fontos a történelemmel való szembenézés, múltfeldolgozás. Ezt bizonyítják idei kiállításukkal is.Ötvenhét évvel ezelőtt, augusztus 13-án kezdték el építeni a falat, amely lebontása után huszonnyolc évvel is meghatározó az azóta születettek számára is. A berlini fal épp olyan fogalommá vált, akár a vasfüggöny, és amilyen talán évek múlva a mexikói fal, vagy Orbán Viktor kerítése lesz. Politikai jelentősége mellett gazdaságra, a társadalomra, vagy akár kultúrára is kihat. Évtizedekre képes meghatározni az ott élők sorsát. Bár Európa-szerte figyelemmel kísérték a berlini fal 1961 és 1989 közötti történetét, mégiscsak az érintett régióban hagyott kitörölhetetlen nyomokat. Erre mutat rá az idei Velencei Építészeti Biennálé német pavilonja, amely a huszonnyolc évig fennálló, majd épp idén huszonnyolc éve lebontott falról és az azóta is meglévő megosztottságról, az alapos feldolgozottság hiányáról ad látképet.  
Ha egy végzetes határ szeli át az országot, hatalmas sebet hagy maga után. Ez a seb huszonnyolc éve gyógyul, bár nagyon lassan? a forradások azonban megmaradnak- hangsúlyozta Marianne Birthler, az egykori keletnémet állambiztonsági minisztérium, a Stasi megmaradt anyagait kezelő szövetségi hivatal korábbi vezetője, keletnémet polgárjogi aktivista, a kiállítás kurátora.Birthler a GRAFT építészeti stúdióval együttműködve hozta létre a monumentális kiállítást, amely a perspektívával és a színekkel ? vagy azok hiányával ? is játszik. A pavilon huszonkét elölről fekete, hátulról információkkal ellátott fehér falat, valamint hat ma is aktuális kerítést, határvonalat prezentál, ez utóbbiakkal hangsúlyozva, hogy nem múlt el nyomtalanul az eltelt huszonnyolc év sem megosztottságok, családokat, emberi sorsokat elválasztó döntések nélkül a világban. Ezek súlyát a látogató is érzékelheti a fekete falak által szabdalt, a mozgás szabadságát korlátozó, eredetileg azonban hatalmas térben. Az idei biennálé főkurátori koncepciója a Freespace (Szabad tér) fogalmát állítja középpontba, amelyet a németek nagyon sajátos módon, a zártság és a szabadság ötvözésével értelmeztek. Bár a fal leomlásával a mozgástér kitágult, és elvben a gazdasági, valamint kulturális szabadság is létrejött, Kelet és Nyugat különbsége mégsem tűnt el.Felmérések szerint a németek fele még mindig nem hisz abban, hogy megvalósult volna az egység a két országrész között. Bár a különbségek csökkentek, mivel a politikai pártok, és egyes szervezetek folyamatosan tesznek lépéseket, s a nyugatnémet lakosság is komoly áldozatokat hozott. Ennek ellenére az egykori NDK területén bizonyos ágazatokban még mindig alacsonyabbak a fizetések, kisebb az emberek anyagi megtakarítása, kisebb a szavazási hajlandóság, és az ország vezető napilapjainak szerkesztőségei közül egy sincs a korábbi szocialista régióban. A tárlat reagál mindezekre a gazdasági, politikai, üzleti jelenségekre, kiemelve azokat a lehetőségeket is, amelyek kihasználatlanul maradtak. A kurátorok számára fontos volt, hogy rámutassanak, az építészetet nem lehet társadalmi aspektus nélkül vizsgálni: bár sokan mondják, hogy a fal ? és a vele együtt járó megosztottság ? már elsősorban csak a fejekben él, a különféle morális döntések, élethelyzetek  meghatározzák a falhoz való viszonyulást, vagy az ahhoz fűződő (pre)koncepciókat. A projekt címe ? Unbuilding Walls (lebontani a falakat) ? magában foglalja mindazokat a kérdéseket, amelyek messze túlmutatnak a német eseményeken: mit jelent megnyitni a határokat? Betonszerkezeteket kell porrá zúzni hozzá, vagy esetleg az sem elég? Nem is léteznének határok, ha nem hallgatnánk az azokat megalkotók szavára? A városokat kettéosztó, vagy az ott élők vélemény és szólásszabadságát feltartóztató falak az igazán veszélyesek? Mindennapjainkat befolyásoló, gyakran milliók életét meghatározó döntések húzódnak meg e kérdések mögött, amelyek üzenetei talán nem is olyan bonyolultak: elhisszük, hogy a történelem nélkülünk is működik, vagy felállunk, és csákánnyal rontunk a határainknak; tudva: egyszer, minden fal omlani kezd.Infó:  16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé, Nyitva: november 25-igA falépítők kora

A pavilon terében elhelyezett hat videón különböző életkorú, nemzetiségű emberek beszélnek a ma fennálló határvonalakról. A Ciprust, Észak-írországot, Izraelt és Palesztinát, az USA-t és Mexikót, Észak- és Dél-Koreát, valamint a Spanyolországhoz tartozó enklávét, Ceutát kettéosztó falak nem csupán földrajzi területeket, hanem kultúrákat, emberi kapcsolatokat szigetelnek el egymástól. A videókon véleménykülönbségek ütköznek: az Észak- és Dél-Koreát elválasztó demilitarizált zónával kapcsolatban egy kisfiú arról számol be, örül, mert enélkül háború lenne a két ország között, így viszont fenntartható a béke. Egy könnyeivel küszködő fiatal nő viszont a határ túloldalán lévő családját hiányolja. S miközben egyes amerikai állampolgárok félnek, hogy a Mexikóból érkező emberek elvennék a munkájukat, az ottani fal története tragikus: 1994 óta tizenegyezren haltak meg ott, több ember, mint a berlini fal története során összesen. 

folytatás

Legkedveltebb hírek
Az elmúlt 3 évben folyamatosan csökken a szőlőbor készítéssel foglakozó magyarországi cégek száma, derül ki az OPTEN céginformációs szolgáltató adataiból
2018-09-26 13:00:55 | Hozzászólások: 0 | hirextra
2018-09-26 12:57:00 | Hozzászólások: 0 | HVG
Okos stratégiával, társadalmi konszenzust teremtve, kitartó, következetes munkával ki lehet törni az elmaradottság és a szegénység béklyójából
2018-09-26 12:40:00 | Hozzászólások: 0 | HVG
Mészáros Lőrinc tévéjében megmagyarázták, miért kritizálta Bono madridi koncertjén Orbán Viktort: abban bízott, hogy a magyar kormányfő erre reagál, és így ?visszaemeli őt a magaslatba?
2018-09-26 12:09:00 | Hozzászólások: 0 | HVG
Tipp: Kattints a képre a következő hír megtekintéséhez