Akár jóban is lehetnénk, ha nem akarnánk épp megölni egymást

| Cikk eltávolítása
Cimkék:
Akár jóban is lehetnénk, ha nem akarnánk épp megölni egymást

Te barom!

? ennél hétköznapibb beszólást nehéz elképzelni, így könnyű elengedni a fülünk mellett. Szinte bármelyik nap hallhatunk ennél durvábbat a boltban, a reggeli dugóban, a villamoson, vagy a kocsmában a második kör táján, és akkor az esti valóság showról még nem is beszéltünk, ahol pár veszekedéssel csak ki kell tölteni a két meztelenkedés közti holtidőt. Ezúttal nem egy főállású celeb, hanem egy felbosszantott bejrúti építésvezető vágja a vele szemétkedő lakó fejéhez, aki dacból nem hagyja, hogy megjavítsák szabálytalan ereszét, és inkább kalapáccsal veri szét a csövet, mikor ezt suttyomban mégis megpróbálják véghezvinni. A balhé akár ennyiben is maradhatna, és mindenki mehetne a dolgára, de a közhelyes kis sértés termékeny talajra hull, és akkora gyűlöletcédrus terebélyesedik ki belőle, hogy az nemcsak a libanoni zászlóra, de még Csontváry monumentális vásznaira sem férne rá. Ziad Doueiri Oscar-jelölt filmje épp azt ragadja meg, hogy szökkennek hirtelen szárba a régóta dédelgetett indulatok.

Fotó: Mozinet

A szóváltás ugyanis nem egyszerűen két átlagember, hanem egy palesztin menekült (Yasser) és egy libanoni keresztény (Toni) között zajlik, akik egyaránt megmakacsolják magukat, és nem hajlandóak engedni az igazukból. Yasser a főnöke utasítására már épp kész lenne bocsánatot kérni, de amikor meghallja, hogy Toni palesztin-ellenes beszédet üvöltet a műhelyében, inkább meggondolja magát. Innentől felpörögnek az események: egy elharapott bocsánatkérés, egy soviniszta kifakadás, egy elborult agy, majd egy ütés a gyomorszájra ? mire kettőt pislogunk, már a bíróságon találjuk magunkat, ahol Toni jogi elégtételt követel a sérelmeiért.

És ezek a sérelmek messze túlmutatnak egy ostoba beszóláson és két törött bordán.

Az elsőre hétköznapinak tűnő indulatok háborúkban, népirtásokban, etnikai és vallási ellentétekben, valamint évtizedeken át érlelt előítéletekben gyökereznek, amelyek sorra felszínre is törnek a tárgyalás során. Az ügyre persze a politika és a média is hamar rátalál, országos botránnyá dagasztva a pitiáner balhét, ami kis híján polgárháborúba torkollik.

És épp ebben rejlik a film fő erénye. A tárgyalótermi drámák sorvezetőjét használva mutatja be a kollektív gyűlölködés lélektanát, és azt, hogy tűnik el szép lassan az egyén a csoportidentitás mögött. A jól berendezett világkép persze olykor felfeslik egy-egy pillanatra. Tonit láthatóan megdöbbenti, amikor egy mellékesen elejtett félmondatból kiderül, hogy Yasser is ugyanúgy a német gyártmányú gépekre esküszik, mint ő. Mintha mégiscsak ugyanahhoz a fajhoz tartoznának. A film ezen túl is okosan adagolja az információkat a főszereplőkről, szép lassan árnyalva a jellemüket. A gyengéd és az agresszív pillanatok meglepően váltják egymást.

Fotó: Mozinet

Csak menet közben derül ki, hogy nem két mogorva és csökönyös tahó csinálja itt a fesztivált, hanem az évtizedes társadalmi feszültségek fertőzték meg a mindennapi kapcsolataikat. Sőt, egy ponton teljesen leválik kollektív gyűlölet és a személyes viszony egymásról, világossá téve: Toni és Yasser egész jól kijöhetne, ha nem akarnák épp megölni egymást, vagy eltörölni a másik népét a föld színéről.

A sértés sokat merít az olyan hollywoodi elődökből, mint a Tizenkét dühös ember, a Ne bántsátok a feketerigót!, vagy az Egy becsületbeli ügy, amikbe műfajilag kódolva van a népnevelői szándék. A tárgyalóterem ideális formájában ugyanis nem más, mint a nehéz társadalmi viták laboratóriuma, ahol ütközhetnek a vélemények, majd szépen összegezhetőek a tanulságok. A fináléra A sértés is kissé didaktikussá is válik, de nem lépi át a zavaró szintet. Ugyan beteljesül egyfajta közös katarzis azzal, hogy minden szereplő a legjobb énjét mutatja végül, de a film jó érzékkel megtorpan a giccses happy end előtt. A hangzatos mondatok helyett inkább egy néma gesztusba foglalja bele, hogy kell megtenni az első lépést az árkok betemetésében. Ebben persze a színészi alakítások is benne vannak, különösen a Yassert alakító Kamel El Basháé, aki el is nyerte a legjobb férfi főszereplő díját a tavalyi Velencei Filmfesztiválon.

Fotó: Mozinet

A film tehát ad némi reményt, de közben abból sem csinál titkot, milyen pokoli nehéz párbeszédet kezdeményezni ott, ahol anem tizenkettő, hanem hatmillió dühös ember él, és mindenki a saját csoportsérelmeit dédelgeti, ahelyett, hogy egyszer megpróbálna odafigyelni a másikra.

A történelmi sérelmekről és a megosztottságról Magyarországon is tudunk egy-két dolgot, de Libanonhoz képest a béke és harmónia szigete vagyunk.

Képzeljünk el egy apró közel-keleti országot, ami 1990-ben zárt le egy 15 éves polgárháborút, több szomszédjával még a közelmúltban is háborúban állt, a lakosság csaknem fele-fele arányban muszlim és keresztény, és a régóta rendezetlen státuszú palesztin menekültek mellé kétmillió szíriai menekült érkezett az utóbbi években. Hogy a film nem túloz a társadalmi feszültségek és paranoia kapcsán, jól példázta rendezője kálváriája: a büszke Ziad Doueirit épp a velencei díjátadóról visszatérve vették őrizetbe a bejrúti reptéren, majd hadbíróságon kellett felelnie, pusztán azért, mert egyik korábbi filmjét részben Izraelben forgatta. Mindezt úgy, hogy Libanon A sértést nevezte az Oscarra, és be is gyűjtötte az ország történetének első jelölését. A film egyértelműen Oscar-kompatibilis: cselekménye ugyan lokális, de üzenete univerzális, és precízen lövi be a fogyaszthatóság és komplexitás határsávját. Egy pillanatra sem állítja, hogy tudja a megoldást a társadalmi konfliktusok feloldására ? még azt sem, hogy feltétlenül lehetséges ilyesmi ?, azt viszont igen, hogy ha lehetséges, akkor még sok-sok párbeszédet kell lefolytatnunk addig.

A sértés (The Insult), libanoni-francia-ciprusi-belga-amerikai, 113 perc, 8/10

Kiemelt kép: Mozinet

folytatás

Legkedveltebb hírek
Szent György nap a Rendőrség napja. Ezért április 24., vagyis jövő hét szerda a
2019-04-21 10:33:37 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Johnny Depp már két éve, hogy elvált Amber Heard színésznőtől, de azóta se nyugszik
2019-04-21 10:24:24 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
A New York-i Madison Square Gardenben csapott össze az amerikaiak veretlen bokszolója, Terence Crawford, valamint a britek korábbi kisváltósúlyú világbajnoka, Amir Khan
2019-04-21 10:16:48 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Halsey az Instagram sztorijai közt osztott meg egy videót arról, ahogy a twerkelést gyakorolja, azzal a szöveggel, hogy ilyen, amikor kaját próbál csinálni, de túl király a zene
2019-04-21 10:12:00 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Az üzenet egyszerű, ünnepi, a hozzá érkezett reagálások azonban nem nélkülözik az aktuálpolitikát
2019-04-21 10:06:00 | Hozzászólások: 0 | HVG
A korábban Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Elios Zrt
2019-04-21 10:04:05 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Tipp: Kattints a képre a következő hír megtekintéséhez