Évszázados pékműhely őrzi a panelláz miatt elpusztult falusias Óbuda emlékét

| Cikk eltávolítása
Cimkék:
Évszázados pékműhely őrzi a panelláz miatt elpusztult falusias Óbuda emlékét

Budapest története folyamán számtalan kisebb-nagyobb települést olvasztott magába, mielőtt 1873-ban Buda, Óbuda és Pest egyesítésével megszületett a mai, folyamatosan táguló főváros. Ilyen volt a várfalak alatt, a mai Víziváros területén fekvő, gótikus templomának ma is látható romjai miatt bemutatott Szentpéter, illetve a mai Újlak helyén állt, a középkor derekán született Szentjakab is, ami a XV. század végére Óbudába olvadt, a török érkezése után pedig teljesen elnéptelenedett.

Évszázados határkő és gótikus templomrom bújik meg a háború derekán született budai bérházbanA kalandos sorsú telken az elmúlt kétezer évben egy pillanatra sem állt meg az élet.

A közel másfél évszázados uralom után a területen bajor és württembergi telepesek új falut alapítottak: a mai Kolosy tér, mint főtér körül kiépült Neustiftet, ami magyar tükörfordításában, Újlak néven ma, több mint háromszáz évvel később is a városrész nevét adja.

A ma hétezer ember által lakott területen a németajkú családok közül sokan hosszú évtizedekre rendezkedtek be ? talán ezzel a tervvel érkeztek a Sommerek is, akiknek a neve a környéken évtizedeken át mindenkinek ismerősen csengett.

Az adakozó kedvű Sommer János ugyanis itt, a Szépvölgyi úti körmeneti kápolnába torkolló Ürömi úton nyitotta meg a sütőházát, ami ma, 1884-es alapítása után százharmincöt évvel is az utcakép fontos, megmentést érdemlő darabja.

Az apró kápolna

A szentesi, és egykor a Vár alatt állt Öntőház utcai zsinagógát is megálmodó Knabe Ignác tervei szerint épült, 1854-ben felszentelt fatornyos épület csak nagyobb katolikus ünnepek idején tart nyitva ? ide térnek be például a Bécsi úton álló Újlaki Sarlós Boldogasszony-plébániatemplomból induló körmenetek résztvevői.

 

Az apró kápolna a századfordulón. Fotó: Ilyen is volt Budapest

A szakaszosan jókora autóforgalomnak örvendő Ürömi utca tökéletesen mutatja Óbuda elmúlt száz évben folyt teljes átalakulását, hiszen megtalálhatók rajta a XIX. század apró földszintes házai, a két világháború közt született modernista óriások, a foghíjtelkeken a szocializmus során emelt társasházak, valamint a XXI. századi trendek lenyomatai, azt azonban nyilvánvalóan kevesen feltételezik, hogy az épületek közt egy igazi időkapszula is rejtőzik.

Egykor Újvilág utcza volt ? egy 1873-as térkép részlete

Pedig így van: a főváros 1873-as megszületése előtt röviddel, az akkori Ujvilág utcza 101. számú telkén épült, kopott nyerstégla burkolatát büszkén mutató házon ugyanis máig látható a kis híján ötven éven át ott dolgozó család két generációjának nyoma, így a különböző betűtípusokkal írt

Sütőház Sommer János, illetve a Josef Sommer Backhaus

feliratok nyomait is jól megkülönböztethetjük egymástól.

A századfordulóig Silberer Károlytól és Gattein Jakabtól bérelt, jó eséllyel az előbbi által építtetett földszintes házat a századforduló óta a Margit körút 62-ben lakó Sommer végül 1901-ben vásárolta meg, majd nyújtatta meg az udvari szárnyat.

Mindebből az utcáról nézve azonban semmit sem érzünk, sőt, az épület egyenesen valamiféle véletlenül ottfelejtett, lasasn eltűnő porszemnek tűnik a kilencvenes éveket idéző szomszédok közt:

A szerző felvétele

A ház nem volt elég nagy a családnak, az egész éjjel dolgozó pékinasoknak, illetve a boltnak ? a férj, a feleség, illetve fiuk, József tehát továbbra is az akkor már épp nem működő budai polgári lövölde szomszédságában állt Margit körút 62-ben hajtotta álomra a fejét, öt évvel később pedig a szintén földszintes 53-ba költöztek.

Azóta mindkét épület eltűnt: a 62. helyén 1910-ben indult meg egy kezdetben főleg pékeknek, banki dolgozóknek és mesterembereknek otthont adó, sarokkupoláját számos társához hasonlóan Budapest ostrománál elvesztett négyemeletes ház építése, az 53-at pedig közel húsz év késéssel, szomszédjával együtt falta fel a másfél évtizeden át a modernizmus budai világítótornyaként létezett Paulheim-bérház, melyet korábban hosszú cikkben mutattunk be.

Ismeretlen Budapest: A modernizmus elveszett budai világítótornyaA második világháború után számos fővárosi csoda vált a felújítás helyetti egyszerűsítés áldozatává. Most újabb példát mutatunk be ezek közül.//

Sikkasztó siheder

A békés műhely életét 1927-ben egy három éve ott dolgozó pékinas borította fel: a tizenhét éves fiúról ugyanis kiderült, hogy a vásárlók által otthagyott pénzből kisebb-nagyobb tételeket vágott zsebre, öt hónap alatt mintegy ötszáz pengővel megkárosítva a főnökét.

Az inas a pénzt drága ruhákra, cipőkre és finom ingekre költötte, kihallgatásán pedig egyetlen nyomós okot tudott felhozni a védelmére:

Egyetlen szenvedélyem, hogy elegánsan öltözködjem.

? írja Az Est (1927. szeptember 22.).

A pékmester 1932 elején bekövetkezett haláláig kézben tartotta az Ürömi utcai műhelyet, ami végül feleségére és az azt már közel tíz éve vezető fiára, Józsefre szállt.

A sütöde 1912 körül, mikor még nem gyűltek a viharfelhők. Fotó: Rózsadomb Anno

Az üzlet ? jórészt a gazdasági világválság hatásai miatt ? ekkor már nem működött: 1931-ben még Sommer János kérésére a királyi törvényszék engedélyezte a csődönkívüli kényszeregyezséget, az épület pedig kalapács alá került, hogy az érte kapott összegből a család kifizethesse az adósságait.

Szerencsétlenség

1925. februárjában egy, a műhely kéményéből kipattanó szikra miatt a teljes tetőszerkezet leégett, a mennyezetet pedig alá kellett támasztani ? írja a Népszava (1925. február 14.). Ezeket a károkat nyilvánvalóan gyorsan kijavították, így a munka néhány hétnyi kényszerpihenőt követően folytatódott.

Az özvegynek és az apját pályáján követő fiúnak végül ugyanazon az őszön kellett végleg elhagynia a lefoglalt berendezését már májusban elvesztett épületet, valamint a szintén általuk kézben tartott hátsó telekszomszédot (Daru utca 15.), a ház pedig Madaras József és neje kezébe került, akik egészen a Rákosi-kor derekáig nem engedték el azt.

A kiköltöző Sommer fiú nem folytatta tovább a mesterségét, a következő években pedig számos, a család tulajdonában lévő, kevésbé értékes telektől szabadult meg. Saját és édesapja neve azonban továbbra is ott állt a ház oromzatán, sőt, a nyelvből mára már kikopott sütőház szó, valamint német megfelelője, a házról ma is kitűnően leolvasható Backhaus, illetve sütőház szó a foglalkozásukra is emlékeztetett:

A szerző felvétele

Az épületbe előbb bérlő, majd 1939-ben egy újabb pék költözött: a háború alatt a Budapesti Sütők Ipartestületében is pozíciót betöltő Viola István, aki sütödéjét és tápszerüzemét nyitotta meg itt.

A Viola 1948-ban. Fotó: Millavári Attila

Tizenhárom szabad éve maradt az államosítások kezdetéig, az egykori Sommer-féle sütőház 1952. októberében ugyanis számos környékbeli társával együtt a II. kerületi Sütőipari Vállalathoz került. Ekkor falazhatták el a bolt egykori ajtaját is, ami ma ablakként próbál beolvadni a homlokzatba, a munkák nyomai azonban mégis kitűnően látszanak:

Az egykor.hu egy olvasója szerint az üzem még a következő évtizedben is a Hermann és a Viola család tagjainak irányítása alatt állt, noha ebben az esetben ők értelemszerűen már nem gazdák, hanem csak egyszerű dolgozók voltak.

Az épületben 1956. október 23-án sem állt meg az élet, a jeles napot pedig az utcai homlokzat egy elmosódott téglakarca is őrzi:

Itt álltunk sorba kenyérért 1956. október 23-án, a négy Horváth.

A sütöde végül egészen a kilencvenes évek hajnaláig állta a sarat a fejlődő világgal, a gombamód szaporodó pékségekkel és a szupermarketekkel azonban már nem tudta felvenni a versenyt.

A Viola üzem egy számolócédulája a második világháború éveiből. Fotó: Bielik István / 24.hu

A rendszerváltás után a már említett Hermann család leszármazottja, Hermann János vásárolta vissza az épületet, gondolva, hogy

jó kis ház ez, a falak is vastagok, negyvenöt centisek, és mindent beborít a könyv

? mesélte másfél évvel ezelőtt.

A környék óriási köveit, ?így az egykor a környéken élt szőlőművesek présnyomóit, vagy épp malomköveket ? gyűjtő egykori zongoratanár nem csak egyszerű oktató, hiszen értékmentőként és autodidakta művészként is bőven megállja a helyét:

kertjében az óriási kövek mellett a Blaha Lujza téren 1965-ben felrobbantott, közel hatvan éven át Nemzetiként használt Népszínház erkélykorlátjainak darabjai bújnak meg, a lakásban pedig legalább kétezer, Hermann bácsi által művészien faragott meggy- és barackmag rejtőzik.

Hogyan szabadította ki Hermann bácsi a kőelefántot?Kőgyűjtő zongoratanár, hószobrász, barackmagfaragó: a bácsi, aki most éppen Zeusz egyik unokájának az arcát faragja bele egy óriás kőbe. Csak mert kell ebbe a világba egy kis mosolygás.

Kisebbfajta csoda, hogy az épület értékes feliratával együtt élte túl az elmúlt több mint egy évszázadot, és reméljük, hogy egy, a feliratokat is érintő felújítás után a következőket is sikerrel veszi majd, hiszen a mindent elárasztó, fantáziátlan társasházak tömegei mellett szükségünk van a múlt emlékeire is.

folytatás

Legkedveltebb hírek
Dárdai Pálnak még nem hiányzik a labdarúgás, a Hertha BSC kispadjáról szezon végén távozott edző a sportágat illetően egyelőre csak a szakkommentátorkodásban gondolkodik
2019-07-16 12:56:40 | Hozzászólások: 0 | hirextra
A IX. kerületben előválasztáson döntik el, ki legyen a polgármester-jelölt.
2019-07-16 12:44:00 | Hozzászólások: 0 | HVG
Vannak olyan járatok, amelyeket el sem indítanak.
2019-07-16 12:39:00 | Hozzászólások: 0 | HVG
Többféle kábítószert is fogyasztott a baleset előtt az a sofőr, aki múlt csütörtökön lassítás nélkül belehajtott egy magyar rendszámú autóba Horvátországban, az A4-es autópálya Sveta Helena-i fizetőkapujánál, és súlyos sérüléseket okozott a magyar származású családnak ? közölte a Jutarnji List című zágrábi napilap kedden
2019-07-16 12:36:35 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Grezsa István nem akar negatív kampányt.
2019-07-16 12:32:00 | Hozzászólások: 0 | HVG
Több mint 120 ezer like-ot kapott egy esküvői fotós Facebook-bejegyzése, ráadásul a posztot több mint 161 ezren osztották meg
2019-07-16 12:31:51 | Hozzászólások: 0 | 24.hu
Tipp: Kattints a képre a következő hír megtekintéséhez