Nincs sok létjogosultsága az alig négyéves Mafia III újrakiadásának

| Cikk eltávolítása
Cimkék:
Nincs sok létjogosultsága az alig négyéves Mafia III újrakiadásának

Május közepén a 2K Games kiadó és a Hangar 13 fejlesztőcsapat három Mafia-játék megjelenését jelentette be:

a Mafia első része kap egy komoly ráncfelvarrást, teljesen újraalkotva adják ki augusztus végén, a Mafia II grafikai javítást kap, teszteltük is: szebb lett és az aktuális konzolokon is játszhatóvá vált, végül a Mafia III is kapott egy újrakiadást 4K-s textúrákkal, HDR-támogatással.

A lista harmadik szereplőjét elnevezték Mafia III: Definitive Editionnek, mi pedig PlayStation 4 konzolon teszteltük annak reményében, hogy kiderül, történtek-e olyan érdemi változások, amelyek egy új játékosnak megérik a 30 dolláros, azaz körülbelül 9000 forintos vételárat.

Nem az évezred sztorija

Lincoln Clay hazatér Vietnamból: részt vett egy háborúban, amiben nem akart, majd visszatért egy olyan városba, ami megváltozott a besorozása óta. Ez New Bordeaux 1968-ban: a feketék helyzete borzasztó, mindent áthat a rasszizmus és ezt még Elvis Presley fülbemászó slágerei sem tudják feledtetni. Clay nehezen találja a helyét a társadalomban, így hamar a helyi olasz maffián belül találja magát, ahol néhány piti bűntett után egy egészen ígéretes melót kap.

A megbízás viszont balul sül el, hősünket felültetik, a történet itt indul be igazán: Clay bosszút esküszik a vele elbánó Marcano család ellen. A korábbi Mafia-játékok mindig jól használták azokat a nagyjátékfilmes elemeket, amelyek a bosszúvágyat helyezik a középpontba, de a Mafia III-ban ez már az eredeti megjelenés idején, 2016-ban sem működött.

Ennek legfőbb oka a rettentően sablonos történet, valamint az, hogy Clay iránt egy csepp szimpátiát sem éreztünk a sztori során.

A szereplőt szinkronizáló Alex Hernandez mindent megtesz, hogy működjön a figura, de a köré szőtt történet, illetve a fejlesztők azon újítása, hogy ezúttal nem a maffia kötelékében öldöklünk, hanem pont ellenük indulunk harcba, már a játék első órájában megpecsételi a karakter és az egész játék sorsát. Sem a játékmenet, sem a küldetések nem tartogatnak annyi izgalmat, amit elvárna az ember ettől a címtől. A második rész is rosszul öregedett, de a harmadik monotonitása sokkal bántóbb, hiszen a fejlesztőknek rengeteg lehetősége lett volna újat mutatni.

New Bordeaux remek helyszín, de elképesztően üres: hiába megyünk be például bárokba, kocsmákba, semmit nem tudunk csinálni. Egyedül a járművek fizikáját lehet dicsérni: érződik a súlyuk, erejük, jól dőlnek a kanyarokban, élmény behuppanni az ülésre, hogy száguldozzunk kicsit a naplemente alatt elcsendesülő metropoliszban. Minden más viszont csak dísz: a városban szétszórt lakosok ugyanazokat a rutinokat követik, és csak agresszióval tudjuk őket kizökkenteni ebből. Mondjuk azt nem teljesen értettem, hogy normális tempóval vezetve miért rémülnek halálra az utcán és menekülnek fejvesztve.

Az autók jól hajthatók. Fotó: Besenyei Balázs / 24.hu

Ezzel szemben a rendőrök úgy viselkednek, mintha olyan cheatkódot írtunk volna be, hogy semmivel ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. A rasszizmus megjelenése viszont valamivel kidolgozottabb a játékban: egy-egy klubba betérve belénk köthetnek a fehér karakterek, a nyílt utcán is simán odaszólogatnak, este pedig fegyvert rántanak ránk. A játék az indításkor rögtön kiemeli, hogy az alkotók próbálták korhűvé tenni a játékteret, az N-betűs szó használata a kor sajátossága.

Sandbox-jellege ellenére a Mafia III képtelen elhitetni velünk, hogy a játéktér egy élő és lélegző világ, és sok más mellett ez pecsételi meg igazán a sorsát. Ezt még az sem képes ellensúlyozni, hogy a játékmenet újdonságai egészen dicsérendők.

Clay bosszúhadjárata fokozatos, nem leszünk egyből mindenkivel leszámoló keresztapák, ezért tennünk kell.

A játéktér kerületekre van osztva, ezeket egyesével kell átvennünk, így kerülve egyre közelebb a Marcanókhoz. Sajnos a rendszer itt sem tökéletes: néhány körzet átvétele valóban izgalmas és üdítően hat, de mivel ez az egyetlen kidolgozott játékelem, hamar a hajunkat fogjuk tépni a monotonitástól. Amint megszerezünk egy területet, dönthetünk, hogy kire bízzuk az irányítását. Ez annyiból fontos, hogy az illetőtől függően eltérő lehetőség nyílnak meg előttünk: jobb autóink, jobb fegyvereink lehetnek a történet előrehaladtával. A területek elosztását érdemes egyensúlyban tartani a szövetségeseink között, így megkíméljük magunkat a későbbi bonyodalmaktól.

Technikailag nem jó, de nem tragikus

A Mafia III már az eredeti megjelenésekor sem volt túl szép játék, a fejlesztők nem igazán használták ki a PlayStation 4-ben és Xbox One-ban rejlő lehetőségeket: a textúrák lassan töltődtek be és a részletességgel is akadtak gondok. Bug is akadt bőven, és bár játszhatatlan programról nem beszélhettünk, de az összecsapottság nyomot hagyott a sajtó által adott pontszámokon. A játék csalódásként lett elkönyvelve, sokan kihagyott ziccernek titulálták, hiszen a fejlesztőknek hat évük volt, hogy javítsák a második rész hibáit, és levetkőzzék a ?tisztességes GTA-klón? jelzőt.

A Definitive Edition verziót részben azért lehetett várni, mert 4K-s textúrákat pakolt a Mafia III-ba, de ebben sincs köszönet: érdemi változás nem igazán hoz a látványban. A négy évvel ezelőtti hibák egy része ugyanakkor még most is fellelhető a játékban: a PlayStation-verzióban továbbra is fel- és eltűnő autókba botlottunk New Bordeaux utcáit róva, a játéktér elemei pedig a fizika törvényeit meghazudtoló módon mennek a játékos idegeire. Az ellenfelek számára sokszor láthatatlanok vagyunk, de néha mi sem tudjuk eltalálni őket a láthatatlan acélfalaknak köszönhetően. Taktikájuk szinte semmi, inkább csak rohangálnak egyik fedezékből a másikba – emiatt nehezebb fokozaton sincs kihívás a játékban.

Amit pozitívumként lehet említeni, hogy az arcanimációk továbbra is remekül néznek ki, már amennyire egy 2016-os címet szabad ilyen jelzővel illetni olyan videójátékok után, mint a Red Dead Redemption II vagy a Marvel’s Spider-Man. Összességében nézve egyedül itt érződik az új textúrák pozitív hatása.

Nem érződik annyira a grafikai ráncfelvarrás. Fotó: Besenyei Balázs / 24.hu Minden energia a Mafia I-re ment?

A Mafia III legnagyobb hibája, hogy a végigjátszást követően nem csábít vissza a játéktérre. Aki próbálta négy éve, annak semmilyen újdonságot nem tartogat a Definitive Edition, mert a grafika változásait tényleg nagyítóval érdemes keresni, a sztorihoz csapott DLC-k pedig alig pár óra izgalmat tartogatnak, azt is inkább csak a fanatikusoknak.

Egyértelmű, hogy a Mafia II és a Mafia III feljavított verziói pusztán azért jelentek meg, hogy becsalogassák a játékosokat a készülő első részre, felelevenítsék a maffiaélményt.

Mindez viszont olyan összecsapott formában prezentálták, hogy szerintünk akkor sem érdemes beruházni ezekre a verziókra, ha korábban nem tettük meg (ellenkező esetben ingyenesen elérhetőek ezek a verziók). A második rész esetén felemás fejlesztői munkáról írtam, a harmadik résznél még a munkát is erősen keresgélni kell. Ezt a verziót még a nosztalgia sem viszi el a hátán, hiszen egy négyéves programról beszélünk, aminek ideje sem volt megöregedni. A végső bizodalmunk a szeptember végén érkező első rész ráncfelvarrott verziójában van. Ebből nemrég kijött egy játékmenet-videó, érdemes is ránézni: első blikkre a második rész megoldásaival lesz újraalkotva a játék, ami azért nem egy rossz ómen.

Kiemelt kép: 2K Games

folytatás

Legkedveltebb hírek
Egy idős krónikus beteg az 599. halálos áldozat.
2020-08-05 11:00:00 | Hozzászólások: 0 | Index.hu - Belföld
...
2020-08-05 10:56:52 | Hozzászólások: 0 | Tények TV2
Tipp: Kattints a képre a következő hír megtekintéséhez