Ezekből a kérdésekből megtudhatjuk, alkalmasak vagyunk-e tartós párkapcsolatra

| Cikk eltávolítása
Cimkék:
A vágyakozás és az önismeret a kulcs

Sokan megtapasztalhatták társkeresés közben, hogy amikor nagyon, de nagyon szerettek volna valakit találni, minden próbálkozásuk kudarcba fulladt, amikor pedig különösebben nem kerestek, de nem is zárkóztak el teljesen attól, hogy az utukba kerülőket megismerjék, akkor könnyebben találtak potenciális partnerjelöltet. A társkeresés folyamata igen sérülékennyé tesz minket, beleeshetünk az önbecsmérlés csapdájába és könnyen önbizalomhiánnyal szembesülhetünk. Nehéz, mert tele van meghiúsult reményekkel és megszegett ígéretekkel. Ráadásul kell hozzá az is, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, gondosan odafigyeljünk magunkra, képesek legyünk szeretni magunkat.

A szerelemhez hasonlóan a párkeresés középpontjában is a vágyakozás áll. A vágyakozás azt jelenti, hogy vágyunk arra, hogy valaki legyen mellettünk, hogy valakit szerethessünk, szeretve legyünk; a vágyakozás tulajdonképpen egyet jelent azzal, hogy képesek vagyunk szeretni, készen állunk rá.

A tartós, kölcsönös elkötelezettség velejárója az is, hogy vállaljuk a folyamatos szeretetet, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni valakihez, problémákat, konfliktusokat megbeszélni és megoldani. Nem mindenki alkalmas erre, vannak, akik jól érzik magukat a könnyed kapcsolatokban, barátságokban, és nincs abban semmi szégyenletes, ha nem vágyunk a teljesen elkötelezett, intim párkapcsolatra. Vannak, akik csupán a társadalom elvárásainak szeretnének megfelelni, házasodnak, gyerekük is születik, de pszichológiailag nem erre vannak beállítódva. És akadnak olyanok is, akik összetévesztik a görcsös ragaszkodást a szeretettel, szerelemmel. Az eredmény ez esetben általában nem más mint a boldogtalanság.

Nem az az ember egészséges, aki párkapcsolatban, házasságban él, gyerekekkel, hanem az, aki jól érzi magát a bőrében.

Az együttélésnél is ugyanez érvényes: azért együtt élni valakivel, mert ez elvárás, és ez a ?logikus lépés? a kapcsolat mélyítésére ? hülyeség. Vannak, akik egyszerűen nem tudnak együttélni valakivel, jobb nekik külön, ők szeretik a jelenlét és a hiány (a távolság és közelség) váltakozását, jól tudnak ebben működni szerelmi kapcsolatban is. Nincs velük semmi gond, ők egyszerűen csak nem tudnak jól teljesíteni az együttélésben.

Az elköteleződés azoknak való, akik élvezik, hogy akár életük végéig ugyanazzal az emberrel élnek. Onnan tudhatjuk, hogy egészséges felnőttként állunk a párkereséshez, ha a választásunk a valódi vágyainkat tükrözi. Van, hogy nem vagyunk alkalmasak a teljesen elkötelezett párkapcsolatra, ennek ellenőrzésére az alábbi kérdéseket tegyük fel magunknak, és válaszoljuk meg őszintén.

Alapvetően nem vagyunk alkalmasak,

ha az alábbi kérdések és mondatok közül legalább kettőre igennel válaszolunk:

Igaz rám, hogy képes vagyok sokáig elviselni az egyedüllétet? Van-e függőségem, ami aktív az életemben? Vannak-e öngyilkos gondolataim? Vannak-e bűnöző hajlamaim? Mentális zavarral élek együtt? (hangulatavarok, kényszerbetegségek, fóbiák, személyiségzavarok) Ha valaki közeledik hozzám, elfutok? Igaz rám, hogy soha nem tévedhetek? Igaz rám, hogy nem tudok, vagy nem is akarok hűséges lenni? Igaz rám, hogy boldogtalan párkapcsolatban nem tudok változtatni, és nem is lépek ki belőle? Igaz rám, hogy igénylem a szexuális kielégülés olyan formáit, ami nem tartozik a hagyományos szexualitáshoz? Igaz rám, hogy nem tudok megbocsátani? Igaz rám, hogy csak a családi/társadalmi nyomás miatt akarok párkapcsolatot? Igaz rám, hogy ugyanolyan elégedett vagyok az életemmel, ha elhagynak, mintha velem maradnak? Igaz rám, hogy a mindennapokban az egyedüllétet igénylem?

Ha megismerjük a saját igényeinket, az elkötelezettség mértékét is ezekhez igazíthatjuk, nem kell attól félnünk, hogy elveszítjük egy párkapcsolatban a saját életünket. Ahhoz, hogy találjunk valakit, aki hajlandó osztozni velünk, aki egyetért velünk, tisztában kell lennünk a legmélyebb vágyainkkal, igényeinkkel. Szeretnünk kell magunkat ehhez, és akkor valóban olyanokkal randizunk majd, akik megfelelőnek tűnnek.

A párkapcsolatra való alkalmasság azt jelenti, hogy képesek vagyunk elengedni az egót jó időre ahhoz, hogy a kapcsolatban felmerülő problémákat konstruktívan meg tudjuk oldani. Azt nézzük, hogy a közös cél, a közös jó kerüljön előtérbe, nem alárendelve saját magunk igényeinek.

Az is kérdés lehet, hogy ha valakivel randizunk, miből tudjuk megállapítani, ő alkalmas-e arra, hogy párkapcsolatban legyünk vele. Ezt onnan tudhatjuk, ha például nincs befejezetlen kapcsolata, felbomló házassága, amik lehetetlenné teszik az elköteleződést. Onnan is tudhatjuk, hogy nincs aktív függősége, képes bánni a pénzzel, műveltsége, intellekusa hasonló a miénkhez. Nem az ideális férfit vagy nőt keresi bennünk, hanem a valóságos partnert, sőt számunkra sem tűnik ő ideálisnak, képesek vagyunk észrevenni az árnyékos oldalát is. A legfontosabb pedig, hogy megfelel az őszinte és legmélyebb vágyunknak, igényeinknek. A párkapcsolatra való alkalmasság röviden annyit jelent, hogy személyiségünk minden aspektusát barátsággal elfogadja valaki, és mi is az övéit: az agyunk, a szívünk és az ösztöneink egyaránt kifejezésre kerülhetnek.

Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.

Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba

The post Ezekből a kérdésekből megtudhatjuk, alkalmasak vagyunk-e tartós párkapcsolatra first appeared on 24.hu.

folytatás

Legkedveltebb hírek
Tetten érték a betörőt, aki nem hezitált: azonnal rájuk támadt
2021-03-07 18:52:45 | Hozzászólások: 0 | Népszava
Tipp: Kattints a képre a következő hír megtekintéséhez