Vannak azok a filmek, amik nyilvánvalóan nem remekművek, sőt, a szó klasszikus értelmében még csak jónak sem mondanánk őket, mégis szívesen emlékszünk rájuk, vagy nézzük újra őket. Erre tökéletes példa A múmia, ami egy komplett generáció számára lett kalandfilmes viszonyítási ponttá, és az idő sem tudta kikezdeni kortalan bárgyúságát, mintha csak valami ősi varázslat védené.
Igaz, a bemutatása óta nem háromezer, mindössze húsz év telt el, de az már innen i..