Néha, mikor nyári hajnalokon felriadok álmomból, és nem tudok visszaaludni, kimegyek a nappaliba, és az utcára néző ablakhoz lépek, hogy beengedjek egy kis levegőt. Ahogy közeledek az ablakhoz, már érzem, ahogy a tüdőm megtelik a levegőtlen szobába beáramló tiszta, hűvös frissességgel. A körúton elzúg egy villamos, madarak csivitelnek, néhány tinédzser dülöngél hazafelé, valahogy így volt régen, így emlékszem. Mert amikor mostanában kinyitom ezt az a..