:
Breaking News

Papp Sándor Zsigmond: Csöndes zongora

Papp Sándor Zsigmond: Csöndes zongora

Ültünk és emlékeztünk. Ahogy Márai írta: „Még mindig úgy gondolok Bécsre, mint az egyetlen városra, ahol élni tudtam volna. (…) Mikor az ember már mindent elmondott hazájának és az emberi közösségnek, melyhez tartozik, csendesen elment Bécsbe, leült valamelyik egyemeletes hietzingi ház kerti szobájában, hallgatta az örök zongoraszót és emlékezett.” Mi a Mariahilfer Strasse egyik török vendéglőjének teraszán ücsörögtünk a bágyadt napfényben, és nem zongoraszót hallottunk, hanem a város tompa moraját, egyenletes, pontos lélegzetét. De bennem is, és főként erdélyi barátomban megvolt az érzés: ha nem is mindent, de elég sokat elmondtunk már a hazánknak és az emberi közösségünknek. Legtöbbször hiába, de ez semmit sem von le a mondás tényéből. Ugyan még nem vagyunk nyugdíjasok („Bécs a nyugdíjas írók és művészek városa”, így Márai), de már kevesebb szó van előttünk, mint mögöttünk.

(Szép Szó)

Hirdetés

Cimkék

Keresés