A 70 éves Hegedűs D. Géza kerékpárral, hátizsákkal közlekedik, leginkább farmerban, pulóverben jár, nem csinál különösebb ügyet abból, hogy nagy színésszé érett, hogy egyetemi tanár, a lehető legtermészetesebb módon kommunikál bárkivel. Igaz ugyan, hogy nem ritkán pátoszosan beszél, de ez közel sem azt jelenti, hogy nagy feneket kerít a dolgoknak, és saját magának, inkább annak kifejeződése lehet, hogy fölöttébb szenvedélyes, érzelemdúsan közelít mindenhez, ami még ésszel, műveltséggel is párosul. Őserő, elsöprő szenvedély árad belőle, és ehhez nem kell, hogy Prospero vagy Lear király legyen. A zsigeri érzelmek civilben is ott vibrálnak benne, vagy ha egy olyan hétköznapi szobába érkezik meg, egy tanyasi házba, mint a Gyerekek című darab előadásán, a Rózsavölgyi Szalonban, akkor szintén. Bár kicsi a tér, nem lehet benne hősszínészként, öblös hangon bömbölni.