Tíz év börtönre ítélte jogerősen a Budapest Környéki Törvényszék azt a román-magyar kettős állampolgárságú férfit, aki tavaly márciusban megölte a 49 éves munkatársát. B. Béla a büntetés kétharmadának kitöltése után bocsátható szabadlábra a leghamarabb feltételesen.

Az 52 éves elkövető a bűncselekmény idején építési, felújítási és szerelési munkák elvégzésével foglalkozott. Tavaly februárban megbízást kapott a két munkatársával, köztük a későbbi áldozattal, hogy pofozzanak ki egy ingatlant. Eleinte reggelente jártak dolgozni a házhoz, de később megállapodtak a munkaadóval, hogy beköltöznek a felújítandó épület egyik szobájába.

B. Béla és a munkatársa egy nap elmentek kaparós sorsjegyet venni. A vádlott az éjszaka közepén felkelt, majd kiabálni kezdett, hogy az egymillió forint csak az övé, azt ő kaparta, majd kiment az udvarra. Ekkor a munkatársa részegen utána ment, a két férfi között szóváltás alakult ki, aminek a végén a 49 éves férfi ismeretlen okokból a földre zuhant. A hangzavar miatt a szomszédok kihívták a rendőröket. Mielőtt a járőrök a helyszínre értek volna, a földön lévő férfi fölkelt, és visszament a házba, ahol a terhelt továbbra is a nyertes sorsjegyről kiabált.

Amikor a kollégája kétségbe vonta a szavait, akkor B. Béla felkapott egy kést, és kétszer mellkason, egyszer pedig hátba szúrta. A férfinek a tüdejét és szívburkát is érte a szúrás, végül elvérzett.

Mivel a szomszédok betörésre gyanakodtak, ezért megdobták egy kővel az épület ablakát, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ekkor B. Béla kiabálni kezdett, hogy koronavírusos, ne jöjjenek oda, mert nincs semmi baj.

Nem sokkal később kijött az épületből, majd a földre fekve azt mondta, hogy

Meghalt Jani, megöltem.

A megszúrt férfi ekkor még életben volt, de röviddel a mentők kiérkezése után tényleg meghalt. Amikor kiértek a rendőrök, B. Béla még mindig a sorsjeggyel volt elfoglalva, azt mondta nekik, hogy: ?B…k már meg, pont most nyertem egymilliót?.

Mohos Márton / 24.hu

Az ügyészség kilenc évet kért a férfire arra az esetre, ha már az előkészítő ülésen mindent beismer, de ez nem történt meg, ezért a bíróság tárgyalásra tűzte az ügyet. B. Béla az eljárás alatt mindig más magyarázatot arra, hogy miért nem emlékszik a történtekre. Eleinte gombamérgezésre hivatkozott, aztán alvászavarra, gyógyszerekre, végül pedig arra, hogy alvajáró.

A pszichológus szakértői véleménye szerint a vádlott egy énközpontú, paranoid, hazudozásra hajlamos típusú személyiség, de nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, betegségben, ami korlátozta vagy befolyásolta volna a cselekménye felismerésében. A meghallgatott neurológusok szerint pedig csak védekezés a vádlott részéről az, hogy nem emlékszik semmire.

B. Béla ügyvédje ezt követően arra hivatkozott, hogy a férfi alvajáróként ön- és közveszélyes is lehet, és nem is volt tudatában annak, hogy mi történt. Az egyik ideggyógyász megkérdezte a terheltet, hogy mióta alvajáró.

Huszonegy éves koromban kezdődtek a dolgok, amikor meghaltak a szüleim. A feleségem is megmondhatja, hogy így van. Felálltam éjszaka, aztán kimentem az istállóba, és ráültem a szalmára. De a cellatársaim is mondják, hogy éjszaka úgy magyarázok, és kiabálok, hogy nem tudok magamról

? mondta a férfi.

Az egyik szakértő erre azt mondta, hogy 21 éve dolgozik szakértőként, de még nem találkozott olyannal, hogy valaki erőszakos cselekményt követne el alvajárás közben. Teljesen kizárta ennek a lehetőségét, és kijelentette: ez nem lehet a büntetést kizáró ok. Arról nem beszélve, hogy az alvajárás az alvás első szakaszában szokott előfordulni, nem a vádlott által elmondott időszakban.

A másik ideggyógyász is osztotta a kollégája nézeteit. Mint mondta, fel sem merült a vádlottnál, hogy olyan tudatállapotban lett volna, ami korlátozza, hiszen emlékezett arra, mit csinált. B. Béla azt mondja, rosszul volt aznap éjjel, és a barátja, a későbbi áldozat erőltette, hogy italozzon vele.

?Elaludtam, de rám jött a rosszullét és megmozdulni sem tudtam az ágyban. Carlos mellettem aludt, de annyi erőm se volt, hogy szóljak neki. Tiszta víz voltam, és olyan érzésem volt, mintha valaki elkezdte volna fojtogatni a torkomat. Addig magamon kívül voltam. Utána zavarosan arra emlékszem, hogy Jani azt mondta, igyak vele. Mondtam neki, hogy szóljon Carlosnak, vigyen orvoshoz, mert rosszul vagyok, de ő folyamatosan csak azt magyarázta, hogy igyak vele, és románul káromkodott, háromszor-négyszer is a fejemre ütött, hogy igyak már? ? mondta.

Mohos Márton / 24.hu

B. Béla azt állította, hogy azt mondta a kollégájának, ne bántsa, mert semmi rosszat nem csinált. Ő azonban megrúgta, amitől ő térdre rogyott. Ekkor a kollégája fejbe ütötte, amitől ő az asztalra vagy a székre esett, innentől pedig nem emlékszik semmire.

A bíró az újabb verziót követően megkérdezte a férfit, hogy hol is kezdődött az alvajárása. B. Béla ezt nem tudta megmondani, inkább arról beszélt, hogy nem érti, miként lehetséges az, hogy megölte a barátját, és nem emlékszik rá.

Janit úgy szerettem, mint az édes testvéremet, nem tudom, hogy mi történt. Bele fogok pusztulni ebbe, odaadnám a fél karomat, ha tudnám, mi történt

? mondta.

Az ügyész perbeszédében hangsúlyozta, hogy jogos védelemről ebben az esetben szó sem lehet, mert senkit nem lehet jogos védelemből hátba szúrni. Az ügyész azt kérte, hogy emberölés alapesetében mondják ki bűnösnek a férfit, és az 5-15 évig büntethető bűncselekményben a középmértékét meghaladó börtönbüntetést szabjanak ki rá.

Az elkövető ügyvédje a védőbeszédében azt ecsetelte, hogy nem derítették fel teljesen az eset körülményeit. Szerinte ez egy motiválatlan bűncselekmény, mert az áldozat a férfi legjobb barátja volt. B. Béla az utolsó szó jogán mindössze annyit mondott, hogy:

Ha én voltam, akkor bocsánatot kérek a feleségétől és a családjától.

Mohos Márton / 24.hu

Az ítélethirdetés előtti szünetben beszéltünk a gyilkosságot elkövető férfi testvérével és a fiával. B. Béla fivére lapunknak azt mondta, hogy nyolcan voltak testvérek, de már csak négyen vannak életben, és sem ő, sem a családja nem hiszi el, hogy a fivére bárkit megölte volna.

Hárman vagyunk testvérek, és nagyon megviselt bennünket a dolog. Nem tudom elhinni, hogy apu képes lett volna erre, soha nem emelt kezet senkire,

tette hozzá B. Béla fia.

A bíró egyetértett a váddal, és tíz év börtönre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte a férfit, valamint kötelezte őt a több mint hatmillió forintis bűnügyi költség megfizetésére. Az ügyész és a vádlott is elfogadta a döntést, így az ítélet jogerős.

Hogy mi lett az állítólagos nyertes sorsjeggyel, létezett-e egyáltalán, vagy netán egy nyeretlen szelvényre hitték azt, hogy nyerő? Ezt nem tudni biztosan, a helyszínen mindenesetre csak egy sorsjegyet találtak, ám az nem nyert.

The post ?Odaadnám a fél karomat, ha tudnám, mi történt? ? mondta a kaparós sorsjegyes gyilkos first appeared on 24.hu.