Amikor nőből anyává válunk, minden megváltozik bennünk, körülöttünk. E. H. Erikson megfogalmazása szerint normatív krízist élünk át, melyben az újdonsült anyának meg kell küzdenie az életszakaszváltás nehézségeivel. Átmeneti időszak ugyan, de különösen alkalmas arra, hogy a személyiség egyensúlya megbillenjen. Ez a feszültségekkel és belső konfliktusokkal terhes periódus különösen igényli, igényelné a lelki támogatást. Kitől és hogyan kaphatjuk ezt meg? Hogy lehet elfogadni magunkat akkor is, ha nem vagyunk tökéletesek? Milyen hatások segíthetnek vagy épp gátolhatnak bennünket?