100 éve alapították a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületet. Az évfordulót találkozókkal, kiállítással ünneplik az egykori és a mai tagok, oktatók és növendékek, a rendezvényekre azonban árnyékot vet, hogy múlt hónapban lejárt az egyesület kezelői szerződése a működésükhöz szorosan kapcsolódó Hármashatárhegyi repülőtérre. Azt remélik azonban, hogy a terület új kezelője értékeli majd az elmúlt száz év eredményeit, és folytatódhat a sportrepülés meg az oktatás.

Mészáros Zoltán / Fortepan Rubik R-22 Június 18 típusú vitorlázó repülőgép a Hármashatárhegyen 1959-ben. A repülőgépcsalád 1950-ben elkészült új modellje a legenda szerint a szűk határidőről kapta a nevét, a napról, amikorra el kellett volna készülnie, mások szerint viszont a Dolgozó Ifjúság Szövetsége megalakulásának napja előtt tisztelgett az elnevezés.

A centenárium alkalmából a Fortepan ? nem csak hármashatárhegyi ? vitorlázórepülős felvételeiből válogattunk, és elbeszélgettünk az egyesület egyik szakosztályvezetőjével. Dózsa Sándor egy időben a reptér vezetője is volt, így a történeteken túl pontos képleírásokat is kaptunk tőle.

Erky-Nagy Tibor / Fortepan Rubik R-11 Cimbora vitorlázó repülőgép 1943 körül.

 

Vojnich Pál / Fortepan 1941.

A trianoni békeszerződés megtiltotta a katonai repülést és a repülőgépgyártást az országban, aki mégis szerette volna elsajátítani a repülés tudományát, annak maradt a vitorlázórepülés. Az Emese (valójában MSE), vagyis a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület 1921 őszén alakult, ?az ország legreménytelenebb helyzetében (?) anyagi eszközök nélkül, tagjainak önfeláldozó munkásságára és lelkes ügyszeretetére támaszkodva?. Az alapító műegyetemi hallgatók és repülőipari szakemberek célkitűzése a hazai vitorlázórepülés meghonosítása, könnyű, motornélküli gépek tervezése és építése, és természetesen a pilótaképzés volt.

MHSZ / Fortepan Antonov A-15 vitorlázó repülőgép a Dunakeszi repülőtéren 1964 körül.

A hármashatárhegyi bázis néhány évvel később épült ki, miután Rotter Lajos ? legendás pilóta, világrekorder, tervezőmérnök; emlékét ma szobor őrzi a hegyen ? kitűnő lejtőrepülő légáramlatokat azonosított itt. Hamarosan hangár és kisebb kiszolgáló épületek nőttek a dombokon, és bár a vitorlázórepülés az ország más pontjain is elindult, és virágzott is, Hármashatárhegy fogalommá vált a magyar sportrepülés történetében. Nagy előnye, hogy közel van a városhoz, és nagy értéke a zöld dombok és a város alkotta páratlan panoráma, amelyben mindjárt a felszállás után gyönyörködhetnek a repülők.

Mészáros Zoltán / Fortepan Egy Rubik R-07b Vöcsök és szállítói a hármashatárhegyi felső dombon 1960 körül. Ez ma egy bokrokkal sűrűn benőtt, egészen más hangulatú terület.

Az egyesület a szocializmus évtizedeiben a sport és szabadidős tevékenységeket szervező Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) része lett, gyakran váltott nevet, bizonyos időszakokban támogatást élvezett, máskor megszüntették, voltak évek, amikor a tagok a klub fennmaradásáért küzdöttek, de fejlődött is: új, hőlégballonos vagy motoros sárkányrepülős szakosztályok alakultak.

MHSZ / Fortepan R-26 Góbé vitorlázó repülőgép a Hármashatárhegyen. Korábban birkák legelték le és trágyázták meg a reptér füvét, ma már nem hozza a nyájat a juhász. Akkoriban idény végén nagy záró bulikat tartottak családtagokkal, barátokkal, és olyankor bizony birkapörkölt is készült.

?Az bizonyos, hogy mindvégig sok társadalmi munka kellett a fennmaradáshoz, és az új generációk a múltból, az egykori egyetemisták, mérnökök és szakipari munkások által felhalmozott ismeretekből, hagyományokból merít(h)ettek erőt ? folytatja Dózsa Sándor. ? Az egyetemisták voltak mindig a leglelkesebbek: élvezték, ha kint lehettek a reptéren, ha csak pár órára is, hogy segítsenek a hangármesternek a gépek ellenőrzésénél, tisztogatták a repülőket, és közben egyszer és mindenkorra elköteleződtek a repülés mellett. A Malév vagy a mai légitársaságok nem egy pilótájának itt kezdődött a karrierje.?

Erky-Nagy Tibor / Fortepan Egy motoros Mráz K-65 (Fi-156) vontat egy LF-107 Lunak vitorlázó műrepülőgépet Dunakeszi felett az 1950-es évek első felében. A fényképezés népszerű volt a pilóták körében, bár voltak olyan idők is, amikor a versenyek kivételével tilos volt a magasból felvételt készíteni.

 

MHSZ / Fortepan Jobbra I. Női Vitorlázórepülő Európa-bajnokság a Kisapostagi sportrepülőtéren 1979-ben, balra vitorlázó a Dunai Vasmű felett 1970 körül.

Idén ősszel online petíció is indult Hármashatárhegy fennmaradása érdekében, kétezernél is többen írták alá. A kommentelők pedig életük legboldogabb éveiről, örök barátságok születéséről, feledhetetlen kalandokról írnak. ?Ez mind így is volt ? mondja a szakosztályvezető. ? Az elmúlt évek vitáiban, sőt pereskedéseiben azonban elfáradt és meg is fogyatkozott a tagság. Reméljük, hogy a frissen megválasztott, fiatal egyesületi vezetés képes lesz újraszervezni egy erős, összetartó közösséget.?

MHSZ / Fortepan Amikor egy rögzített kamera látszik a kabinban, akkor tudhatjuk, hogy a fotó repülős versenyen készült. A versenyzőnek hitelesítő képeket kellett készítenie, hogy bizonyíthassa, valóban a kijelölt útvonalon haladt végig.

A műszaki egyetem repülés iránt érdeklődő professzorai és mérnökhallgatói terveztek, aztán a terveket az alagsori műhelyekben szerelők és asztalosok valósították meg. Az elkészült repülőket az aulában állították ki. Az M22 Turul első példányával csak egy hónapig ismerkedhettek a műegyetemisták, mert az Egyiptomi Repülő Klub vitorlázógép-beszerző körútján 1937-ben Pesten is megfordult elnöke ? miután angol, francia és német gépeket is megtekintett már ? megvásárolta.

Vojnich Pál / Fortepan A Műegyetemi Repülő Club műhelye 1939-ben.

 

Vojnich Pál / Fortepan A Jancsó Endre és Szokolay András által tervezett M-22 műrepülhető vitorlázó repülőgép, a ?Turul? a Budapesti Műszaki Egyetem, K (központi) épületének aulájában 1937-ben.

 

Vojnich Pál / Fortepan Egy, a maga korában rendkívül modern kinézetű M22 Tapolcától északkeletre az 1940-es évek végén, háttérben jobbra a Csobánc.

A repülőket szétszedett állapotban szállítják másik reptérre vagy versenyre. A speciális szállító járművek kinézete alig változott a század folyamán, ma is hasonlókban utaznak a vitorlázógépek.

Vojnich Pál / Fortepan A kárpátaljai Malomrét határában 1939 körül, jobbra az Ung folyó.

Az azonosító jel kötelező, Magyarországé a ?HA? a trikolorral kiegészítve. A képen látható gép SP jelzése Lengyelországra utal. Annak ellenére, hogy a vitorlázók a kezdetektől fogva fából és vászonból készültek, a régi modellek párszáz kilósak is lehettek. Fél tucat ember, vagy akár ló is kellett hozzá, hogy felvontassák egy dombra.

Vojnich Pál / Fortepan IS-A Salamandra típusú vitorlázó repülőgép a lengyelországi Bezmiechowában 1939-ben.

Az idősebb Rubik Ernő tervezte R?07b Vöcsök az egyik legsikeresebb oktatógép lett. Egyszerűen szervizelhető, könnyű, fényezetlen nyír rétegelt lemezből, vászonból épített repülő volt. Miközben több száz is készülhetett belőle, ma egyetlen ilyen darab lelhető fel Magyarországon. Almásy László, Afrika-kutató pilóta, ?Az angol beteg? is rendelt egy Vöcsököt az Egyiptomi Repülő Klub számára, és 1943-ban Szent-Györgyi Albert is vásárolt magának egyet.

A legismertebb magyar repülőgép-tervező, idősebb Rubik Ernő élete során közel 30 modellt tervezett, eleinte az 1936-ban megnyílt saját esztergomi üzemében.

Mészáros Zoltán / Fortepan Rubik R?07b Vöcsök a hármashatárhegyi starton 1957 körül. Előtte a ?Krehács? becenevű csörlőkötél-vontató.

 

Dr. Ember Károly / Fortepan Rubik R?07b Vöcsök vitorlázó repülőgép 1942 körül.

Az MHSZ tanfolyamai ingyenesek voltak, ősztől tavaszig elméleti oktatás folyt, majd vizsgázni kellett a légügyi hivatalnál. Tavasszal azután kezdődhetett a gyakorlati képzés. Jellemzően a fiúk voltak többségben. ?Évente körülbelül kétezren jelentkeznek, ám közülük 1000?1200 fiatal nem jut túl a szigorú orvosi és alkalmassági vizsgálatokon ? írta a Népszabadság 1988-ban. Minden ősszel 800?900-an kezdik meg az elméleti felkészülést, azután tavaszra, amikor repülni kezdenek, 400-an maradnak, mert sokaknak elmegy a kedvük a rendszeres, kemény tanulástól. Végül, mindent egybevetve, évfolyamonként 200-an maradnak meg a vitorlázó repülés mellett, közülük sokan egy életre, hiszen gyönyörű sport ez.?

A második világháborúban egyszer használatos vitorlázógépekkel is célba juttattak katonákat és fegyvereket ? nagy előnyük volt, hogy csendben tudtak megközelíteni objektumokat. Budán a Vérmezőn szálltak le a német repülők, az egyik közülük csúnyán célt tévesztett, és a ma is álló, igaz, a felismerhetetlenségig átalakított Attila út 35. padlásterébe csapódott. A gép kiálló farkát mutató fotók Budapest történetének kultikus képei lettek.

A Népszava 40 évvel később megszólaltatta a ház idős lakóit, akik szerint az emberek a csodájára jártak a különös katasztrófának, és azt mondták: ?végre egy ház áldozata lett egy repülő, és nem fordítva?. Egy ott lakó nő úgy emlékezett, hogy a gépből csak úgy szóródott a liszt, mert élelmet vihetett a Várba a németeknek. ?Sokáig felettünk volt a repülő. Mi a harmadikon laktunk, ha kinéztünk az ablakon, éppen a fejünk fölött láttuk a farkát. Csak nyáron szedték le.?

Vörös Hadsereg / Fortepan Az Attila út 35. számú épületbe csapódott vitorlázó repülőgép 1945-ben.

Az augusztus 20-i légi parádét megelőző héten Dunakeszire indultak a gépek az ország reptereiről. Egy hétig gyakorolták a kötelékrepülést, a molinóvontatást, majd 20-án indultak a parádéra bemutatni a tudásukat.

Az MHSZ a május 1-jei bemutatókon is részt vett, ilyenkor pontosan megmondták a szakosztályoknak, hogy hány gépet és milyen koreográfiát várnak abban az évben.

MHSZ / Fortepan Egy PZL-101 Gawron repülőgép R-26 Góbé vitorlázó repülőgépet vontat 1970 körül.

 

Magyar Rendőr / Fortepan Május 1-jei felvonulás a budapesti Ötvenhatosok terén (Felvonulási tér) 1985-ben.

 

MHSZ / Fortepan Az előtérben egy IS-29D2, a háttérben pedig egy SZD-30 Pirat vitorlázógép a május 1-jei felvonuláson 1980-ban.

Cikkünk megírásához A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület huszonöt éves történte 1921?1946 (összeállította: Cziráky József) és Jereb Gábor: Magyar vitorlázó repülőgépek című kötetei, valamint az Arcanum Digitális Tudománytár voltak segítségünkre, az idézetek is innen származnak.

írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/a-kulturhazak-aranykora

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

The post Birkák közül a fellegekbe ? a magyar vitorlázórepülés első száz évének képei first appeared on 24.hu.