Keservesen sírnak és egész nap arra várnak a rácsos kiságyukban, hogy valaki kézbe vegye és átölelje őket. Mégsem jön értük senki. Szüleik ilyen-olyan indokkal kórházba viszik őket, aztán "elfelejtenek" értük menni. Napi 2 óra. Ennyi adatik csak meg ezeknek a kicsiknek, hogy foglalkozzanak velük a kórházban a csecsemő- vagy gyerekosztályon. Ami nem ottlakásra van kialakítva, így sokszor hiányos a pelenka és a popsitörlő is. Ráadásul mivel a szüleik hivatalosan nem mondtak le róluk, így örökbe sem lehet őket adni.