Az 1456-os nándorfehérvári diadal után az Oszmán Birodalom évtizedekig nem indított nagyobb hadjáratot a Magyar Királyság ellen, de ettől még korántsem uralkodott béke a két hatalom között. Szerbia és Bosznia török kézre került, 1463-ra Hunyadi Mátyás országa a nálánál sokkal erősebb birodalom közvetlen szomszédságába került.

Állandóak voltak a határmenti csatározások, a török betörések, 1479 őszén pedig ? míg Mátyás nyugaton háborúzott ? Isza bég vezetésével komoly ellenséges erő tört Magyarországra. A mintegy 10-20 ezer főt számláló oszmán had célja a rablás, fosztogatás volt, a szélsebesen haladó könnyűlovasok komoly pusztítást vittek végbe.

Kétszeres túlerő ellen

Bátori István erdélyi vajda először csak a lakosság menekítésére gondolhatott, majd mikor világossá vált a török célja és haladási iránya, felvette a kesztyűt. Mintegy 5-8 ezer főt számláló seregével 1479. október 13-án, Gyulafehérvár védelmében vállalta az összecsapást a dél-erdélyi Kenyérmező síkján, sovány vigasz lehetett számára, hogy Kinizsi Pál, a déli végek főkapitánya lóhalálában siet a megsegítésére 2-3 ezer legényével. Az oszmánok így is kétszeres túlerőben voltak.

Wikipedia Ion Osolsobie festményének egyik litográfiája a kenyérmezei csatáról

Antonio Bonfini, Mátyás történetírója részletesen beszámol a csatáról, persze nem kevés fantáziával fokozva a drámaiságot. E szerint Bátori vitézeit lassanként maga alá gyűrte a túlerő, és miután a vajda lebukik lováról, a magyarok csaknem menekülőre fogják. Az utolsó pillanatban azonban megérkezik Kinizsi:

?Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol.

Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe. Most azt harsogja, hogy utolsó szálig vágják az ellenséget, majd övéinek dühét lobbantja lángra, s úgy dörög, hogy még a küszködők és hátrálók is meghallják??

Fényes diadal

Megfut a török, hatalmas győzelmet arat a magyar, hírmondó is alig marad az ellenségből. A vége stimmel, de a történeti kutatások rámutattak, a diadal nem a ?szerencsén?, hanem a remek stratégián múlott.

Kinizsi Pál már október 10-11-től tisztes távolból, észrevétlenül követte a törököket, közben folyamatosan egyeztetett Bátorival. Amikor pedig a vajda Gyulafehérvár védelmében az ellenség útját állta, ezt annak biztos tudatában tette, hogy a megfelelő pillanatban Kinizsi hátba kapja őket.

így is történt, a harapófogóból nem volt menekvés, még az oszmán források is nagy szégyenként számolnak be a gyengébb magyar seregtől elszenvedett vereségről. Egészen Mohácsig a kenyérmezei csata volt a legnagyobb arányú török-magyar összecsapás, ahol ráadásul A Magyar Királyság megmutatta, hogy saját földjén még mindig jelentős csapásra képes.

The post Kinizsi úgy harcolt, mint egy oroszlán first appeared on 24.hu.