Dani most lesz kétéves. Anyu még egyszer sem látta. Mindenki azt hiszi, hogy nekem ez eszembe se jut. Hogy én nem gondolok arra, milyen jó lett volna, ha anyukám megölel, és azt mondja, hogy nem lesz semmi baj, amikor kiszáradás miatt bekerültünk a Heim Pál Gyerekkórházba. Hogy milyen jó lett volna, ha látja, hogy Dani tőle örökölte a mozgásszeretetét... Anyu fiatalkorában sportoló volt. Szóval, dehogyis nem gondolok Anyura. Minden nap. Nagyon sokat. S hogy miért nem keresem ennek ellenére sem? Nos, ez hosszú történet...