A történészszakma nagy vonalakban egyetért az 1956-os forradalom és szabadságharc megítélése kapcsán, ám ugyanez már nem mondható el a közvéleményről. Sőt. Közös történelmünkké válásához elengedhetetlen a szakemberek objektív munkájának ismerete, de mindenkinek sokat segíthet az akkori emberek, élethelyzetek, motivációk megismerése is.

A személyes források közül egészen egyedi a vértanú Brusznyai Árpád feleségének, Honti Ilonának a naplója, amelynek új kiadását a közeljövőben tervezi megjelentetni a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB). Egyedi, mert nem visszaemlékezés ? ahol lássuk be, az idő és az igyekezet akaratlanul is torzulásokat okozhat ?, hanem folyamatában, napról napra papírra vetett információkat, érzéseket közvetít. És egyedi a megható, személyes hangvétele okán is. Alig fél évet ölel fel, a férje elleni per kezdetétől vetette papírra a sorokat abból a célból, hogy az akkor hároméves kislányuk fejlődéséről majd könnyebben beszámolhasson a férfinak, ha hazatért.

Soha nem tért haza, az elsőfokú életfogytiglant másodfokon a Veszprém megyei párttitkár kezdeményezésére halálos ítéletre módosították, az apát felakasztották.

A napló is itt ér véget, az ítélethirdetés előtt pár nappal ? Honti Ilonának már nem volt ereje lejegyezni az otthon történteket férje tragikus életútjának végén, hiszen naplója eredeti célját vesztette. A Brusznyai család 1956 és 1958 közötti történetéről dr. Földváryné Kiss Réka történésszel, a NEB elnökével beszélgettünk.

Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Brusznyai Árpád Alapítvány Brusznyai Árpád Kirúgták a családja miatt

Brusznyai Árpád a szó legszorosabb értelmében vett tudós, klasszika-filológus volt, mindig is annak készült. Az ELTE-n diplomázott latin?görög szakon, majd maradt a Görög Filológia Intézetben a kor egyik legnagyobb, nemzetközi hírű szaktekintélye, Moravcsik Gyula tanársegédeként. Csakhogy édesapja a Horthy-korszakban csendőrként szolgált, bátyja pedig római katolikus pap volt, ezért a Rákosi-diktatúra erősödésével 1950-ben őt is reakciósnak bélyegezték és elbocsátották az állásából.

Vidéki kántornak szegődött, miközben Homéroszról írta a doktori disszertációját, majd 1952-től a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban kapott tanári állást. Mást egyelőre nem tehetett, sorsával megbékélve élte a kisvárosi értelmiségiek életét, kórust vezetett, sakkozott, 1953-ban feleségül vette egyik barátja, egyúttal sakkpartnere lányát, Honti Ilonát. Hamarosan kislányuk született, Margit.

A helyi közélet ismert, elismert tagja volt, értelmiségiként, hívő katolikusként nem rejtette véka alá rendszerkritikáját. A forradalmat megelőző erjedés során egyik alapítója volt a változást sürgető Batsányi Körnek

? mondja a 24.hu-nak Földváryné Kiss Réka.

Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Brusznyai Árpád Alapítvány Brusznyai Árpád és Honti Ilona esküvője Nem menekült, mert nem volt bűne

Október 23. után sok vidéki településhez hasonlóan Veszprémben is úgynevezett rendpárti forradalom zajlott. 26-án az akkor 33 éves Brusznyai Árpádot beválasztották a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsba, november elsejétől annak elnöke lett. E minőségében szervezte a mindennapi életet, a lakosság ellátását, a téeszek feloszlatását, állandó kapcsolatban volt más forradalmi tanácsokkal és Budapesttel.

Zárolta a párt vagyonát, de kiutaltatta az apparátus fizetését, mert mégsem maradhatnak a családok pénz nélkül. Nem tűrte az erőszakot, a kommunista funkcionáriusokat védőőrizetbe vette, így mentve meg életüket a népharagtól: hitt benne, hogy csakis független bíróság mondhat felettük ítéletet, bármit is követtek el. Tipikus vezető személyisége volt a vidék forradalmának, aki fenntartja a törvényes rendet az átmeneti időszakban is ? itt írtunk bővebben a magyar vidék ?56-os rendpárti forradalmáról.

Ezekben a napokban kereste fel őt Pap János, a Veszprém megyei pártbizottság (volt) osztályvezetője (1961?1963 között belügyminiszter), és arra kérte, segítsen neki elhelyezkedni eredeti szakmájában, vegyésztechnikusként. Brusznyai segített.

Sikerrel végezte a feladatát, míg például a szomszédos Várpalotán elszabadultak az indulatok, Veszprémben nem történt vérontás. A szovjet támadásra azonban itt is fegyveres önvédelem volt a válasz, ezért a szabadságharc leverése után nem kerülhette el a sorsát, 1957 áprilisában ? miután decemberben még elengedték ? ismét letartóztatták.

?Hamisítatlan ?elméleti ember? volt, végtelenül naiv. Barátai mindenképp rá akarták venni, hogy meneküljön, amíg lehet, ám ő nem hallgatott rájuk, hiszen mint mondta, nem tett semmi törvénytelent vagy erkölcstelent? ? jegyzi meg a történész.

Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Brusznyai Árpád Alapítvány Brusznyai Árpád váci barátaival Első fokon ?megkímélték?

A megtorlás során levezényelt koncepciós perekben azonban nem ez számított, hanem hogy Brusznyai személye tökéletes volt a tudatos ellenforradalmár szerepére. Édesapja ?Horthy-fasiszta? csendőr, testvére pap (klerikális reakció), ő maga szabadon gondolkodó értelmiségi, ráadásul Veszprémben szovjet katonák is meghaltak. Nem is kívánhattak volna nála jobb bűnbakot.

A népi demokratikus államrend elleni szervezkedéssel, a proletárdiktatúra megdöntésére tett kísérlet vezetésével vádolták, 180 szovjet katona halálát varrták a nyakába ? a valóságban a civilekkel együtt 11 személy halt meg Veszprémben a harcok során ?, tipikus koncepciós perről beszélhetünk. Első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ami azért arra is utal, hogy a vád sem tartotta teljesen megalapozottnak saját állításait.

Pap János közbelép

Ekkor bukkan fel történetünkben ismét Pap János, immár mint a megye kommunista kiskirálya, aki felháborodott levelet írt a Legfelsőbb Bíróság elnökének:

?A megye kommunistái, becsületes dolgozói ? a népi demokratikus államrend megdöntéséért küzdő, vezető szerepet játszó ellenforradalmárok felelősségre vonásánál ? a legsúlyosabb ítéletet várták, nem pedig a törvényes büntetési tétel minimumát. Kérjük a Legfelsőbb Bíróságot, hogy az ügyben ? mely fellebbezés alatt áll ? a törvényeinknek megfelelő komoly ítéletet hozzon. Veszprém, 1957. november 2. Elvtársi üdvözlettel: Geier Béla m[egyei] adm[inisztratív] főelőadó, Pap János m[egyei] titkár.?

A másodfokú bíróság értett a szóból, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János hadbíró alezredes ? akinek 28 végrehajtott halálos ítélet fűződik a nevéhez ? vezette különtanácsa meghozta a ?komoly? ítéletet. Az eljárásrendnek megfelelően kegyelmi tanáccsá alakuló bírói testület két tagja, két, a hatalom számára megbízható ezredes továbbra is ellenezte Brusznyai kivégzését, kegyelemre ajánlották, de kisebbségben voltak.

A kor több kiválósága is közbenjárt az érdekében, a már említett Moravcsik Gyulán kívül például Ritoók Zsigmond, Keresztury Dezső és Kodály Zoltán ? mindhiába. A segédmunkásból egy ?gyorstalpalón? hadbíróvá avanzsált Szimler január 7-én kimondta a halálos ítéletet, Brusznyai Árpádot 1958. január 9-én felakasztották.

Édesapját kérte karácsonyra

Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplójába 1957. június 27-én került az első bejegyzés, az utolsó ?58. január 2-án. Ekkor már tudták, hogy súlyosítás várható, de a halálos ítéletre és a kivégzésre már nincs utalás. A naplóból néhol a remény, a bizakodás érződik, az életfogytiglannál még ő maga és a család is azzal vigasztalódik, hogy ?legalább életben van?. Majd a fáradtság, lemondás, végül a dac: nem szabad összeomlania, a kislányának szüksége van rá.

Az egyik legszívhezszólóbb bejegyzés, amikor az alig hároméves Margit karácsonyi kívánságát jegyzi fel: ajándék helyett azt kérte a Jézuskától, hogy hozza vissza az apukáját

? idézi Földváryné Kiss Réka.

Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Brusznyai Árpád Alapítvány Brusznyai Árpád, Honti Ilona és lányuk

Megrendítő az elsőfokú, életfogytiglani börtönbüntetés ítéletének kihirdetése utáni közvetlen naplóbejegyzés is, amely a kétségbeesés és remény közötti vívódás mélyen személyes ötvözete. Felidézi férje kívánságát a börtönből: ?Neveld úgy, ahogy én nevelném?, mert nem leszel velünk, nem nevelheted velünk, nem állsz mellettünk. Elmúlnak az évek, melyeket hármasban boldogan tölthetnénk, elmúlnak a nagy semmibe, visszahozhatatlanul. Tehát nincs megnyugvás, hanem sikoltozni tudnék a fájdalomtól. S hogy mégsem teszem ezt, az a kis remény adja, hogy egyszer majd?valamikor??.

A január 2-i, utolsó bejegyzés sem baljós, arról szól, hogy a postás meghozta a ?beszélőcédulát?. ?Úgy örülök neki! Hamar írok Édesapádnak, hogy jöhet!? A napló itt ér véget, és ekkor még Ilona is bízott benne, hogy hamarosan újra láthatja a férjét.

A halálos ítélettel teljes vagyonelkobzás is együtt járt, anyát és lányát a lakásukból is kitették. A sok támogatónak és a népes családnak, illetve a felszín alatt mindvégig működő ?szolidaritási hálónak? köszönhetően azonban jobb sorsuk volt, mint általában az ?56-os özvegyeknek és árváknak. Ilona Vácott, a siketnémák intézetében lett élelmezési vezető, majd miután 50 évesen leszázalékolták, falusi plébániákon vállalt házvezetőnői állást. 2004. július 16-án hunyt el.

Tudatosan, bátran

Élete végéig őrizte férje emlékét, kijárt a temetőbe, virágot vitt, keresztet állított. Amikor a feszületet ledöntötték, újat emelt hasonlóan sok másik özvegyhez. Tudatosságát és bátorságát mutatja, hogy a Szabad Európa Rádió pályázatára 1985-ben 301-es parcella címen írt egy megemlékezést a férjéről.

A rendszerváltás után felmerült Pap János felelősségre vonása, részben a Brusznyai halálában játszott szerepe miatt, 1994-ben vadászpuskájával öngyilkosságot követett el

? életútját itt olvashatja.

Brusznyai Margit ma az édesapja emlékének ápolására hivatott, 1989-ben létrehozott Brusznyai Alapítványt vezeti. Filmszerű emlékek maradtak benne, néhány illat és az a két sor az Iliászból, amit a klasszika-filológus megtanított az alig hároméves kislánynak.

Bihari Dániel további cikkei Nem követemSzerzőim Milyen idő lesz az őszi szünetben?Mit okoz a kén-dioxid felhő hazánk felett?Tartós változás jön az időjárásban

The post Felakasztották, mert a párttitkár ezt kérte first appeared on 24.hu.