A nyilvánosság még javában a szabad választásokkal, a demokratikus pártrendszer születésével volt elfoglalva, amikor szemfüles magánosítók (például az igazgatótanács tagjai) már vitték is a gyárat a munkások feje fölül. És a politika tercelt nekik, ugyanis az alkotmányba ? az MDF és az SZDSZ bábáskodásával ? nem került be az a mondat, ami lehetőséget adott volna a tömeges és tisztességes dolgozói tulajdonszerzésre. Pedig ennek izmos előképe volt: 1956-ban a munkástanácsok lettek lényegében a gyárak gazdái, és az ő vállukra állt rá a forradalom. (Visszhang)