A brit Carbon Tracker elemzőcsapata szerint 2035-re a fosszilis energiahordozókat teljesen ki tudnák szorítani a megújulók az elektromosság piacán. Az elemzés szerint a szél- és napenergiában ezerszeres potenciál van a fosszilis anyagokhoz képest, és mivel egyre olcsóbbak a megújulók, egyre reálisabb jövőkép, hogy az áramtermelés teljes egészét ezekkel fedezzük. Ahhoz, hogy az elektromosáram-szükségletünket teljesen fedezzük, elég lenne 450 ezer négyzetkilométeren installálni szolárpaneleket, ez 0,3 százaléka a bolygó összes felhasználható területének, és sokkal kevesebb, mint amennyit a fosszilis ipar elhasznál. A rendelkezésünkre álló megújuló erőforrások mindössze 1 százaléka is elég lenne arra, hogy fedezze az áramszükségletünket.

A technológia és a kapacitás adott tehát ? mi az oka annak, hogy mégsem álltunk még át teljesen a megújulókra, és még mindig a fosszilis energiahordozókra támaszkodunk, amelyekről már tudjuk, hogy felgyorsítják a klímaváltozást, és súlyos katasztrófák felé sodorhatják az emberiséget? Az egyik leggyakoribb válasz erre a kérdésre a politika és a gazdasági érdek.

Csakhogy nem lehet egyedül gazdasági szempontból vizsgálni a kérdést, hiszen a klímaváltozás is brutális terhet ró a gazdaságra: 2019-ben a globális felmelegedés bizonyítottan 15 extrém időjárási jelenséget generált, amelyek leosztva több mint egymilliárd dollár kárt okoztak. A legdurvább négy jelenség tízmilliárd dollárnyi erőforrásába fájt az emberiségnek. Nem érdemes tehát csak a gazdasági megtérülés talaján elemezgetni a témát.

Ha belegondolunk, az iparosodás előtti időkben az emberek csak megújulókat használtak: fát, faszenet, vizet és szelet, ami ma teljesen ideális megoldásnak tűnne. Csakhogy a 16-17. században több európai országban drágulni kezdett a fa, mert szükség volt rájuk az építkezésekhez, és azért azt is tudjuk, hogy szervezett újratelepítés nélkül igencsak véges a bolygó fakészlete is. A közlekedés is problémás volt fosszilis energiahordozók nélkül: az 1890-es években Londonban például annyi lovat használtak a kocsihúzásra, hogy azok naponta 1000 tonna ürüléket termeltek, ami vonzotta a betegségeket terjesztő legyeket is. Teljes káosz kezdett kialakulni, ezért volt megváltás az iparosodás idején a fosszilis energiahordozók megjelenése. Ezek aztán nagyon gyors ipari, mezőgazdasági és közlekedési fejlődést hoztak magukkal.

A kőolaj alkalmas a közlekedéshez, hiszen nagy az energiasűrűsége, folyékony halmazállapotú, tehát könnyű szállítani, és állandó utánpótlás van belőle. Ebből azonban nagyon kevés megy az elektromosság generálására, viszont a szén 63 százaléka erre megy el, és a mai elektromos rendszer 64 százaléka fosszilis energiahordozókra épül. A megújulók integrálása mérnöki kihívás, és ahhoz, hogy egy dekarbonizált energiarendszert létre lehessen hozni, több kritikus ponton kell még fejleszteni. A fosszilis energiahordozók egyes tulajdonságait ugyanis nagyon nehéz kiváltani.

Ha nem az elektromos áramról beszélünk, a két fontos megoldandó terület a közlekedés, valamint azok az ipari ágazatok, ahol nagyon nagy hőre van szükség. A közlekedés területén az elektromos autók ugyan jelenthetnek némi megoldást, de amíg az egész energiatermelő rendszer nem megújulókra épül, ezek is szennyeznek. A földgáz és a dízelolaj pedig kilogrammonként negyvenszer annyi energiát ad a közlekedésben, mint az akkumulátorok. A légi és tengeri szállításban pedig ez óriási pénzeket jelenthet. A nagy hőt igénylő ipari területek, mint például az acél-, a cement- és az üveggyártás, szintén nem válthatók ki hagyományos módon megújulókkal. Ezért valószínűleg azok a területek maradnak meg utoljára fosszilis alapúnak, amelyeket nem lehet elektromossággal kiváltani.

Ezen felül ott van még a valós politikai és társadalmi nyomás a zöldebb világért, illetve az, hogy el kellene kezdeni lebontani egy többmilliárd dolláros ágazatot ? ez valóban nem egyszerű feladat. A megújulókba való befektetés még mindig hosszú távú, és megtérülése bizonytalan, bár az évek alatt folyamatosan javul majd a helyzet, és az olyan technológiák, mint a hidrogén vagy a szénmegkötés, felgyorsíthatják a folyamatot akár már a következő néhány évben is.

A Shell energiaátmenet-stratégiájának célja, hogy legkésőbb 2050-re nettó zéró kibocsátású energiaipari vállalattá alakuljon lépést tartva a társadalommal.

A cikk a Shell Hungary támogatásával készült.

The post Fosszilisról megújulóra ? ezek az átállás nehézségei first appeared on 24.hu.