Azt mondta, hogy az HonestFood egy regisztrált márka, amihez bárki csatlakozhat, de hogyan kell elképzelni, mint mondjuk annak idején a Kiváló Áruk Fórumát, amit védjegyként rátesznek a címkékre?

Nem ilyen egyszerű. A koncepción 6-7 évvel ezelőtt kezdtem dolgozni, először a barátaimnak, üzletembereknek magyaráztam, Olaszországban is, de az igazság az, hogy eddig nem találtam túl sok olyan partnerre, aki hajlandó lett volna velem tartani. A mostani kerekasztal beszélgetés volt az első alkalom, amikor a nyilvánosság elé álltam a HonestFooddal. Úgy érzem, van fogadókészség a társadalom részéről, megérett az idő, érdemes prezentálnom a koncepciót és hozzájárulni az élelmiszerellátási láncot érintő változáshoz.

A HonestFood szemléletmódot jelent, egyetlen szóba sűrítve az egészségünket jelenti, hogy fenntartható módon, a természet védelmére és az állatjólétre gondot fordítva egészséges élelmiszereket állítsunk elő, és a lényegéhez tartozik a méltányosság az ellátólánc valamennyi szereplőjével szemben. 

Nem az számít, hogy az HonestFood végül sikeres lesz-e, nekem az a fontos, hogy legyen változás.

Mi indította arra, hogy kidolgozza ezt a koncepciót?

Amikor negyed százada Magyarországra érkeztem, még 12-13 nagyobb méretű (15-30 milliárd forint körüli árbevételű) húsfeldolgozó vállalkozás működött az országban, de közülük 2000-2015 között egy sor versenytársunk tönkrement, durván a harmaduk maradt meg mostanára. Akkor kezdtem gondolkodni azon, mi lehet a probléma, mi van a sok csőd mögött? Ebből született meg a koncepció.

És mire jutott, mi a fő probléma?

Mindenki egymás ellen versenyez, a fő cél, hogy minél olcsóbb legyen az eladási ár, ez jellemzően több termelést generál, mert akkor alacsonyabb a fajlagos költség, és így kigazdálkodható az alacsonyabb eladási ár. Ez nem csak a mezőgazdaság sajátossága, ugyanez történik az iparban is az utóbbi időben például több autógyárat kellett bezárni. De visszatérve a mezőgazdaságra és az élelmiszergyártásra, az utóbbi 30-40 évben az a cél érvényesült, hogy minél nagyobb mennyiségű élelmiszert termeljünk, és azt egyre olcsóbban értékesítsük.

A termelési kényszer egyre nagyobb környezetterheléssel jár, háttérbe szorult az állatok jóléte, a termék minősége, végeredményben az emberek egészsége.

Amikor azt állítják, hogy minden rendben van az állatjóléttel és a minőséggel, akkor azért azt gondolom, ez féligazság. A volumenlogika és a nagyon erős árnyomás miatt túl messzire mentünk, és rossz irányba. Most vissza kell fordulni, megtalálni újra az egyensúlyt, használni a józan észünket.

Megoldásként arányos, igazságos profitmegosztást javasolt az ellátóláncban. Ön szerint milyen arányban kellene részesednie a termelőnek, a feldolgozónak, illetve a kereskedőnek a keletkező nyereségből?

Nem könnyű azt eldönteni, melyik szereplőnek mennyi jusson pontosan. A korrekt elosztás az lenne, ha mindenki tudna fejlődni, beruházni a rá jutó profitból, nem csak a túlélésre volna elég a nyereség igazságtalan megosztása miatt. Ha azt látjuk, hogy minden piaci rész fejlődik, akkor az azt jelenti, hogy megtaláltuk az egyensúlyt. Ami az egyensúlyt illeti, az utóbbi 20 évben a mezőgazdaság inkább lefelé csúszott, a termelők és a feldolgozók kicsik maradtak, így gyengült a piaci pozíciójuk. Ugyanakkor a kiskereskedelmi szektor egyre növekszik és koncentrálódik, piaci pozíciója egyre erősödik. A termelők elképesztő áringadozástól szenvednek: például két éve 2 euró volt, most 1,2 euró a hasított félsertés kilója az irányadó német tőzsdei jegyzés alapján. Fontos lenne a szélsőséges áringadozás tompítása. A termelőknek, a feldolgozóknak és a kiskereskedőknek együtt kellene megoldást találniuk.

Kié a legnagyobb felelősség a láncban?

A kiskereskedőké a legnehezebb feladat és a legnagyobb felelősség. Nem könnyű eldönteni, milyen a korrekt árszint, mi a korrekt értéke egy terméknek. Ismerni kell a termékeket, profi beszerzőkre van szükség, akik az árpolitikáról döntenek. Nem akarom kritizálni a kiskereskedelmi láncokat, mert nagy a feladat és a felelősség, amit a vállukon visznek, ezzel együtt tény, hogy multinacionális cégek uralják a szektort, és az ellátóláncban is övék a domináns szerep.

A fogyasztók nélkül nem vihető ki a terv, mivel lehet rávenni őket, hogy a minőségi, egészséges élelmiszerért hajlandók legyenek többet áldozni? Mivel állítanák az HonestFood oldalára a vevőket, akik egyébként minden statisztika szerint igen árérzékenyek, a többség fő választási szempontja az ár?

Mi nem akarunk drágán eladni, a vevőket arról nem lehet meggyőzni, hogy vásároljanak drágán. Korrekt árat kell ajánlani, meggyőzni a fogyasztókat, amihez kommunikációra van szükség és egy véleményt formáló mozgalmat is el kell indítani, hogy lépésről lépésre haladjon a változás. Legalább a társadalom 70 százaléka esetében nincs olyan gond, hogy nem jut elegendő élelmiszerhez, inkább az a probléma a többségnél, hogy túl sokat eszik. Úgy is lehet gondolkodni, hogy 10 százalékkal kevesebbet eszünk és 10 százalékkal többet fizetünk a minőségi élelmiszerért, akkor a költség ugyanannyi, de az egészségünk szempontjából sokkal jobb lesz.

Hogyan illeszkedik a HonestFood az EU által meghirdetett, a fenntarthatóságot és a klímavédelmet célzó, a ?termelőtől a fogyasztóig? stratégiában foglaltaktól?

A fő célok körülbelül megegyeznek, de ha a részletekbe belemegyünk, akkor akad azért különbség. Például én nem tartozom a biogazdálkodás kiemelt fanjai közé, azt gondolom, hogy a fő cél a hagyományos mezőgazdaság, utóbbinak köszönhető, hogy mindennap tudunk enni, és korrekt áron jutunk élelmiszerhez. A biogazdálkodás egy szűk réteget tud kiszolgálni. Fejleszteni kellene abba az irányba, hogy transzparenssé és versenyképessé váljon, hogy ne legyen olyan drága. Visszatérve a hagyományos mezőgazdasághoz ? ami a szívemhez közel áll, amiben magam is felnőttem, egy parasztcsalád 5. gyerekeként ?, korrigálni kell az utóbbi 30 évben követett túliparosított irányon. Kicsit vissza kell lépni, csökkenteni a volument, jobban figyelni a környezetvédelemre és az állatjólétre, persze használva a józan eszünket. Mikor azzal jönnek például, hogy egyáltalán nem kell antibiotikumot használni, az nem elfogadható, hiszen, ha beteg egy állat, arról gondoskodni kell, éppen úgy, ahogy az emberek esetében.

Cégénél, a Kometánál mi az, amit már sikerült megvalósítani a koncepciójából?

Az HonestFood legfontosabb eleme az egészség, ennek jegyében 25 százalékkal csökkentettük a termékeink sótartalmát 2018 óta. A túl sok só fogyasztása növeli a magas vérnyomás és az agyvérzés kockázatát. Az egészség területén egyébként nagyon sok tennivaló volna. Magyarországon a várható élettartam átlagosan 7 évvel kevesebb, mint az e téren vezető Japánban, de közel ennyivel tovább élnek a spanyolok is. Mindenféle allergént és a szóját kivettük a termékeinkből, és emeltük a hústartalmat. Mi voltunk azok, akik elkezdtük jelölni a készítmények csomagolásán a hústartalmat, és most már mindenki feltünteti. Én ennek örülök, mert az egész üzletágnak segítettünk, hogy pozitív irányba haladjanak. Ami a környezetvédelmet illeti, 7-8 éve saját szennyvíztisztítót használunk, és teljesen tiszta vizet juttatunk vissza a Kaposba. 2020 nyarán új kazánközpontba ruháztunk be, és 30 százalékkal csökkentettük a gázfogyasztást, így a kibocsátás is csökkent. Legutóbb saját melléktermék üzemet hoztunk létre, a hulladékból állateledel-alapanyag és ipari olaj lesz. Ezeket az eredményeket már fel tudjuk mutatni, de tudjuk, hogy még hosszú út áll előttünk, még bőven van lehetőség hozzájárulni a HonestFood koncepció teljesüléséhez.

The post Giacomo Pedranzini: A nagyon erős árnyomás miatt túl messzire mentünk és rossz irányba (x) first appeared on 24.hu.