Egy megfoghatatlan, láthatatlan viszonyulásra gondolok, aminek a hiánya romba dönt minket, amire óriási szükségünk van, és mégsem tudjuk igazán kifejezni, hogy milyen módon kellene megnyilvánulnia. Ha nincs, az mélyen érint és sért minket. Vitázunk róla, hogy kinek és miért jár egyáltalán, hogyan lehet ezt kiérdemelni és milyen teljesítmény kell az eléréséhez. Vitázunk arról is, hogy miért pont az időseknek járjon több belőle, és mennyire fontos, hogy a gyerekek személyiségét és határait is tiszteljük.