?Egész éjjel verdesték az árokban. Leszakították róla a ruhát, de nem tudtak semmit kezdeni vele ? igen erős nő volt ?, és nem hagyta magát. A háború a nőkből is vagy a nagy bátorságot hozza ki, vagy a nagy gyávaságot? hirtelen szerelem lett, én nem birkóztam vele, mint a többi magyar katona? szépen bántam vele? s így, azt hiszem, megszeretett? Pedig nekem kellett volna agyonlőnöm, mert később megtudtam, hogy partizánnő? Sokat jelentett az én életemben, akkor is úgy mondtam, hogy ez a háború csak azért volt, hogy mi ketten találkozzunk.? 1983 januárjában, nem tévedés, több millió tévénéző látta, hallotta a II. magyar hadsereg tizedesének, a később költőként is jegyzett Gellért Sándornak meglepően nosztalgikus ? ám közvetve a magyar sereg erőszakoskodását is beismerő ? vallomását.