Nézem a fiatalokat. Régebben még értettem őket valamennyire. Ma már azt sem tudom, hogy miről beszélnek. De egyvalamit mégis látok. Mindig mindenhova rohannak. Nincs idejük semmire, még egymásra sem. Mi annak idején minden karácsonykor, névnapkor és születésnapkor képeslapot küldtünk egymásnak a barátnőimmel. Virágot tűztünk a hajunkba, fogócskáztunk, énekeltünk és befontuk egymás haját miközben a fiúkról pletykáltunk. Ráértünk egymásra. Most meg? Minden kapcsolat csak illúzió, a lelkek simogatása felszínesen.