A fogyókúrák, illetve a kalóriák számolgatása hosszú ideje foglalkoztatják az emberiséget: a kalória szót a századforduló magyar lapjaiban már mai értelemben használva is olvashatjuk, sőt, a kalóriatáblázat kifejezés első felbukkanására is csak 1926 őszéig kellett várni.

A Pesti Napló részletekben közölte ekkor egy amerikai orvosnő és világjáró, a kalóriák számolgatását elsőként a fogyás kitűnő módszerének tartó Lulu Hunt Peters ?a nők egyenletes testsúlyáról és az asszonyi test szépségéről? szóló könyvét ? ennek október 24-én közölt epizódjában található a lista, ami olyan ételek és italok energiatartalmát is leírta, mint egy evőkanál hab, egy szelet rendes torta, a kókuszdió, illetve ?egy adag coctail?.

A következő évtizedekben a bűvös számokra irányuló figyelem csak tovább erősödött ? egészen odáig, hogy a magyar papírgyárak egyikében megszületett a csodálatosan abszurd ötlet:

mi lenne, ha szalvétára nyomtatnák néhány étel kalóriaértékét?

Az ötletet tett követte, valamikor a hatvanas évek folyamán pedig megszületett a termék, aminél meglepőbbet talán kitalálni sem lehet:

A képek persze nem írták le, hogy a különböző értékek az ételek vagy italok mekkora adagjához tartonak, azokat nézve azonban felmerül a kérdés:

vajon hány, száját ezekkel megtörlő magyar látott élete folyamán homárt és lepényhalat, sőt, hányan döntöttek úgy, hogy 370 kalóriát rejtő disznófejet esznek ebédre?

The post A hatvanas években még a szalvétára is kalóriatáblázatot nyomtattak first appeared on 24.hu.