"Bence, vedd fel a cipődet, indulunk! Bence, hallottad, amit mondtam? Gyere ide és vedd fel a cipődet! Bence, ne mondjam el még egyszer! Vedd már fel kisfiam, most meg hova rohansz?" A jelenet sokaknak lehet ismerős. Nincs is annál idegesítőbb, mint amikor százszor kell kérni valamit egy gyerektől, amikor könyörgünk, magyarázunk, ismétlünk, a végén kiabálunk, ő pedig úgy csinál, mintha meg sem hallaná, vagy ami még rosszabb: kajánul vigyorog és elszalad. Pedig lehet ezt másképp is.