A korabeli viccben turista útlevelet kap a magyar nyugatra. Amikor visszajön, körbefogják a barátai.

? Mesélj már, mit láttál?

? Megnéztem a haldokló kapitaliz­must.

? Na és?

? Hát, mit mondjak, elég szép halála van.

Aradi Péter / Szenczi Mária / Fortepan Párizs, 1959. Balra Ruzicskay György festőművész. Aradi Péter / Szenczi Mária / Fortepan Bal oldali képen: Párizs, 1959.
Jobb oldali képen: A Place du Tertre 1959-ben a párizsi Montmartre negyedben. Szilágyi Zsófia / Fortepan A Place du Tertre 1969-ben a párizsi Montmartre negyedben.

1963 után egyre többen utazhattak Nyugatra Magyarországról, igaz, ez sokáig még így is privilégiumnak számított. A beadott útlevélkérelmet a munkahelyi párttitkárnak is véleményeznie kellett, de a hatóság még így is indoklás nélkül elutasíthatta. A baráti szocialista országokba szóló piros útlevéllel ritkábban volt gond, a világ többi részébe, a ?tőkés országokba? való beutazásra feljogosító kék okmány megszerzése azonban még sokáig hatalmi kegynek minősült.

Gwen JOnes / Fortepan NDK, 1970. G K / Fortepan Henry Moore Sheep Piece című alkotása Zürich Seefeld negyedében 1980-ban. Gwen Jones / Fortepan NDK, 1970.

Nemcsak a megnyíló világ és a személyes szabadság határait jelölték különböző színű okmányok, az elvágyódást is színes tintákkal festették a sokak által szürkének érzett államszocializmusban. Bár a boldogság kék madaráról szóló mesejátékot rendszeresen színpadra állították a korszakban (még szovjet?amerikai koprodukciós mesefilm is készült belőle), azt, hogy a madarat nem távoli országokban kell keresni, inkább csak azok vették be, akiknek nem volt más választásuk. Akik tehették, elindultak a sárga úton a piros-fehér sorompón túli Smaragdvárosba.

Gali / Fortepan A Piazza Martiri d’Ungheria 1956 az olasz Capri szigetén 1965-ben. (Az 1956-os forradalom magyar mártírjainak emlékét őrző tér.)

A magyar turisták színes nyugati képei a hatvanas évektől lesznek egyre gyakoribbak a Fortepan több mint 150 ezer képes gyűjteményében. Nagy részük jellegzetes turistafotó, mi más is lenne: európai városok utcaképei, a nagyvárosiasság forgataga, kirakatok és neonreklámok, fénycsíkok az éjszakában hosszú exponálási idővel. A bécsi Kärtner Strassén óriási Cinzano, Kaiser Bar, Reisebüro feliratok, betűk egy közel-távoli másik világból: nyugati újság, nyugati cigaretta, gyönyörű autók, gyönyörű nők. Európa Kiadó.

Jakab Antal / Fortepan A bécsi Kärntner Strasse a Philharmoniker Strasse felől a Krugerstrasse felé nézve 1962-ben. Herpay Gábor / Fortepan A Las Vegas-i Fremont Street, balra a Neon Cowboy, a Pioneer Club kaszinó reklámja, szemben az Union Plaza.

Persze attól sem lehet elvonatkoztatni, hogy a korszak színeit milyen nyersanyagra tudták a fotósok megörökíteni. A vasfüggöny mögött a legkönnyebben a keletnémet ORWO analóg színes nyersanyagokhoz lehetett hozzájutni, de ezeknek nem voltak olyan szép színei, mint a még beszerezhető belga AGFA gyár népszerű Agfachrome diapozitívjának vagy a nehezebben hozzáférhető amerikai Kodak márka Ektachrome fordítós filmjének. A csúcsminőséget a szintén Kodak-gyártmány Kodachrome jelentette, de ehhez kocafotósnak szinte képtelenség volt itthon hozzájutni. A nyersanyagok színvisszaadását az is nagyban befolyásolja, hogy az előhívásuktól a beszkennelésükig eltelt évtizedekben milyen környezetben voltak: egy fénytől védett tasakban várták sorsukat hatkockánként felcsíkozva, síkban kifektetve, vagy egy vizes pincében a lomok között heverő cipősdobozban tekercsben összepöndörödve.

Gwen Jones / Fortepan Látkép a strasbourgi katedrális tornyából 1966-ban, előtérben a Place de Cathedral, jobbra fent a Rue Merci?re torkolata. Szalay Béla / Fortepan Valahol az Amerikai Egyesült Államokban 1991-ben.

Akárhogy is, a korabeli magyar úti fotókba könnyű belelátni a természetes rácsodálkozást. Sokféleség és bőség az újságosstandokon és a gyümölcspultokon, színes női magazinok és pletykalapok, ananász, mangó és az ismeretlen avokádó, egyenként zörgő papirosba csomagolva. Kínai étterem sárga lampionnal, halványkék luftballon, skandináv konyak. Biciklistömeg Koppenhágában már a hatvanas években is.

Ha a turizmus az ?egzotikus? és a ?távoli? megtapasztalásáról szóló társadalmi gyakorlat, nem csoda, hogy számunkra egy rendes kirakatnak is megvolt az egzotikumfaktora, akárcsak egy kint látott utcai performansznak vagy hippi kommunának ? itthon lényegében ismeretlen műfajok. Ezek a képek természetesen diára vagy fotópapírra kívánkoztak. A ?futószalag-turizmust? időnként a magyar sajtó is bírálta. ?Már a magyar turista is mind odaül Párizsban a Gondolkodó szobrá­nak talapzatára, s lefényké­pezteti magát családtagjával, útitársával: gondolkodó pózban. Mint mindenki, mindenki, amerikai, japán, német, színes és fehér, tu­rista meg turista? ? szomorkodtak, de hát Susan Sontag esztéta szerint fényképezőgép nélkül utazgatni egyenesen természetellenes volna.

A turisták többségét valamiféle kényszer hajtja, hogy oda vonják fényképezőgépüket önmaguk és az útjukba akadó minden nevezetesség közé

? írta, de talán természetes, ha a bezártságból egy-két hétre kiszabaduló ?k-európai? világjáró legalább negatívon haza akart vinni egy szippantást a friss levegőből.

Fortepan Franciaország, 1968. Hunyady József / Fortepan Ausztria, 1964.

?A magyarok ezrei jutottak el Rómába, mint ahogy az idén megszaporodtak a magyar turisták Bécsben, Párizsban, Zü­richben, s más nyugati városok­ban. Olyan országokba jutottak el nagy számban, ahová régen leg­feljebb kiküldetésbe juthattak el némely szerencsések? ? írta 1963-ban a Népszabadság. A külföldre utazó magyarok száma a következő évben lépte át először az egymilliót, majd a hetvenes évektől ugrott igazán nagyot. Ha volt nyugati rokon, meghívó levéllel szerencsés esetben évente lehetett menni, annak híján legfeljebb háromévente. A megvásárolt 70 dollárnyi valutát az útlevél mellékletéül szolgáló valutalapon tartották nyilván, az utazáshoz való jog azonban csak 1978-tól lett hivatalosan is rögzített törvényes jog.

Közösségi Szociális Szövetkezet / Fortepan Árus a Rio Tera Lista di Spagnán Velencében 1972-ben. Romák Éva / Fortepan A müncheni BMW-gyár központi épülete 1972-ben, tőle jobbra a cég múzeuma.

Bár a karikaturisták szívesen foglalkoztak az Eiffel-torony árnyéká­ban téliszalámit falatozó hazánk­fiaival, akik a belépő­díj áráért inkább nejlonharisnyát vásárolnak, a sajtó azt hangoztatta, hogy ez már a múlté. ?Mind nyil­vánvalóbb, hogy az árucikkeknél sokkal értékesebb dolgok terhel­hetik a poggyászt egy-egy külföl­di útról hazatérőben. Nyugodtan állíthatjuk, hogy utazásaink lé­nyege az idei esztendőben már a tapasztalatszerzés, látókörünk, tu­dásunk bővítése volt.?

Lugosi Szilvia / Fortepan A Gin Ling Way a Los Angeles-i Chinatownban 1960 körül.

Az 1967-es évet a nemzetközi idegenforgalom évének nyilvánították, amihez a szocialista országok ?Az idegenforgalom út a békéhez!? jelszóval csatlakoztak. A propaganda azonban komolyan kockázatosnak látta ezt az utat, és az ideológiailag kevésbé képzettekbe igyekeztek belesulykolni a helyes látásmódot, nehogy túlságosan hasra essenek a kint látottaktól. ?Ne kerteljünk; a nyugati orszá­gokban az utas sok mindent lát, amit szívesen hozna magával ha­za, Magyarországra. A turista azonban nemcsak néz, hanem lát is. És pontosan felméri, hogy mindazt a szépet, jót és gazdagságot, amelyet a nyugati országok népe fáradságos, verejtékes mun­kával teremtett meg, alig élvezi maga a nép. A szocializmus olyan vív­mányokat teremtett, amelyek ezerszer felérnek a fénnyel, a csillogással, a sokszor felesleges és egyébként is csak egy szűk ré­tegnek jutó luxussal? ? írta a pártlap.

Album018 / Fortepan A londoni Haymarket 1964-ben a Coventry Street felé nézve.

Máskor a magyar utazókat megkörnyékező, magyarul tudó ügynököktől óvtak, akik disszidálásra csábítanák az egyszeri turistát. 1972-ben Kifecsegett igazsá­gok címen a KISZ-vezetők kiskönyvtára sorozatban jelent meg egy könyv az ifjúság helyes politikai neveléséhez, ?mind­azoknak a tízezreknek, akik az elmúlt években tapasztalatcserék vagy turista­utak során betekintést nyertek a tőkés világ életébe?. A fő üzenet: ugyan lehet, hogy kint perzsaszőnyeg van, de azt talán már le is foglalta a végrehajtó.

Bernhardt / Fortepan A koppenhágai Szépművészeti Múzeum (Statens Museum for Kunst) lépcsője 1967-ben. Fortepan Németország, 1970.

?A fényreklá­mok színes kavalkádján túl, esetleg né­hány száz vagy néhány ezer méterrel a belvárosi kirakatdömping mögött nyomortanyák bűzét kergeti a szél.?

A kinti színeket őrző képek és dalok azonban nem erről szóltak, hanem ? a Fonográf esetében ? a Saint Tropez-i napsütésről vagy ? Cseh Tamásnál ? a zöld takaróról, amiben Anna a kék útlevelével Londonban alszik. Hát, ennyi és nem több a világ helyzete.

írta: Kolozsi Ádám | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/nyugaton-a-szinek-is-masok

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

The post így nézett ki a hanyatló kapitalizmus színesben first appeared on 24.hu.