A magyarok keményen küzdöttek, hősiesen harcoltak a Sajó-menti, vagy más néven Muhi csatában 1241. április 11?12. folyamán: IV. Béla öccse, Kálmán herceg egyik ellentámadása után a rögtönzött mongol haditanácsban még a visszavonulás is felmerült. A tatárok saját veszteségeiket mérséklendő egérutat nyitottak a körülzárt keresztényeknek, hogy a kisebb-nagyobb csoportban menekülő embereket már könnyebben ?levadászhassák?.

Szorosan a király nyomában?

A többség a várt irányba, Pest felé indult, a király azonban túljárt az ellenség eszén. Ő a kíséretével északnak tartott, Felső-Magyarország hegyei közt lóhalálában jutott el Pozsonyba, miközben a tatárok végig a nyomában loholtak. E szempontból valósághű a Képes krónika ábrázolása, ahol az üldözők szó szerint egy karnyújtásnyira vannak a király mögött. Manapság az egész időszakról ez a kép él a történelmi köztudatban, ám a valóságban, ha csak néhány hónapra is, de

Béla számára megszűnt a közvetlen életveszély: hiába volt a mongol vezérek egyik legfőbb célja őt kézre keríteni, nem jutottak a közelébe.

Az ELTE vezetésével ? számos intézmény részvételével ? alakult meg az a kutatócsoport ?Tatárjárás 1241 ? A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései? néven, amely hosszú idő után modern szemlélettel, tudományágak összefogásával vizsgálja újra a magyarországi tatárjárás eseményeit és következményeit. A részletekről, új eredményekről és értelmezésekről több cikkben számolunk be a 24.hu-n.

Wikipedia A Képes Krónika jelenete.

A folytatásban IV. Béla ?meneküléséről? lesz szó onnantól kezdve, hogy királyunk megszabadult a segítségnyújtás helyett őt megzsaroló Babenberg Frigyes osztrák herceg ?vendégszeretetétől? ? ami az előtt történt, arról itt írtunk részletesen. Bárány Attila történészprofesszorral, a Debreceni Egyetem egyetemi tanárával beszélgettünk.

Tatárjárás Magyarországon

A sorozat részeként eddig megjelent cikkeink:

Ismert cselnek dőltek be a magyarok

Óriásit hibáztak a magyarok az utolsó pillanatban

Magyarország segítséget kért, de senki nem mozdult

Ezért hordták körbe a véres kardot Magyarországon

Elnyeli a föld a magyar tragédia helyszínét

Kiengedték a kelepcéből a magyarokat

Ez a csel mentette meg a magyar király életét

Ellenünk vívták a legkeményebb csatájukat a tatárok

Teljesen elpusztították Magyarország közepét

Tatárjárás: keményen ellenálltak a magyarok

Megcáfoltak egy fontos elméletet a tatárjárásról

Zágráb, a menedék

A magyar uralkodót üldöző tatár csapatok, miként az északnyugatról érkező seregük is megtorpant a Dunától északra, így, mikor április végén Béla Frigyestől is szabadult, úgy tűnt, sikerült megmenekülnie. De legalábbis némi előnyhöz jutnia. Okleveleinek keltezéséből tudjuk, hogy Hainburgból nagyjából a mai osztrák?magyar határ mentén, Vasvár és Szentgotthárd irányában Zágrábba vezetett az útja, május első felében érhetett a városba.

Itt rendezte be az udvarát, ide vitette családját Fehérvárról, illetve ide rendelte főembereit, a kancelláriát, a kincstárat, Szent István ereklyéit, egy szóval minden értéket, és a kormányzáshoz szükséges személyt, eszközt

? mondja a 24.hu-nak Bárány Attila.

Minden bizonnyal még öccsével, a tragikus csata egyik legkiemelkedőbb hősével is találkozhatott, utoljára. Kálmán ugyanis a források szerint végül halálosnak bizonyuló, súlyos sebeket szerzett az összecsapásban. Kísérőivel Pest felé vágtatott tudva, hogy az ellenség pont ezt várja: húzta magával a tatárok jó részét, talán bátyját is így próbálta fedezni. Sikerült üldözőit leráznia, és miután figyelmeztette Pest lakóit a közeledő veszélyre, ő is délnyugatnak ment.

Május közepén ért a Somogy megyei Segesdre, majd a mai Horvátország területén, a Zágrábtól nem messze fekvő akkori egyházi központban, Csázmán halt meg a hónap végén.

Még pápa sincs, aki segítsen

Béla, aki egyelőre biztonságban érezhette magát és családját is, teljes erőbedobással dolgozott. Korábbi cikkünkben említettük, hogy a Duna vonalára alapozta az ország védelmét, Geregye nembeli Pál országbírót bízta meg az olyan gázlók, átkelők védelmével, ahol a hódítók seregei átkelhettek volna. A nyugati határ körzetében Pozsony környéke állta a sarat, attól nyugatra pedig az osztrák herceg csapatai tartották a folyó bal partján a Mongol Birodalmat.

Wikipedia IV. Béla ábrázolása a Thuróczi-krónikában.

Csúcsra járt a diplomácia is, a király folyamatosan levelezett nyugati uralkodókkal, de főleg a pápával segítség reményében. Ám Róma a legkevésbé sem állt a helyzet magaslatán. 1241. augusztus 9-én meghalt IX. Gergely pápa, utódját csak október végén sikerült megválasztani IV. Celesztin személyében, aki viszont két héttel ezt követően elhunyt. Az egyház 1243 nyaráig vezető nélkül maradt.

A lehetetlen helyzetet példázva a történész elmondja, hogy például sem Béla 1242. január 19-én kelt, a pápának szánt levelén, sem a magyarországi egyháziak február eleji segélykérésén nem szerepel a címzett neve: kihagyták a megszólítást, hogy azt majd a követ ?töltse ki? ott helyben, ha addigra lenne új egyházfő.

Ilyen helyzetben a magyar kéréseknek nyilvánvalóan semmi foganatja nem lehetett, de a nyugati országok, tartományok urai sem mozdultak, a keresztény Európa nem segített.

Spalato, Trau és egy kis sziget

A különösen kemény mínuszokat hozó tél aztán meghozta a tatárok számára az áttörést, ismét egy elmés cselt kieszelve megbizonyosodtak a jég megfelelő vastagságáról, és átkeltek a Dunán. Ezzel új lendületet kapott a király utáni hajsza is, a Mongol Birodalom logikája szerint ugyanis egyetlen ország meghódítása sem volt teljes, amíg annak törvényes uralkodója életben volt. A feladat Ögödej nagykán egyik fiára, Kadán vezérre várt.

IV. Béla kénytelen volt elhagyni Zágrábot, február folyamán  Szlavóniából a dalmáciai Spalatóba (a mai Split) ment, nyilvánvalóan azért, hogy végszükség esetén a tengeren menekülhessen tovább.

A kortárs Spalatói Tamástól, a város főesperesétől tudjuk, hogy a menekülő magyarok olyan zsúfoltságot okoztak, hogy sokak szállást sem találtak, az utcákon kényszerültek tábort verni. Spalato ugyan befogadta a magyar királyt, de hajókat már nem bocsátott a rendelkezésére, márpedig abban a helyzetben tovább hátrálni már tényleg csak a tenger felé lehetett. Nem maradhattak, pedig a tatárok már ismét karnyújtásnyi közelségbe kerültek: a magyarok így Trau, a mai Trogir felé vették az irányt, ahol már sikerült hajókat szerezni.

A város nem volt biztonságos, ezért egy, a parttól távolabb eső szigetre, a hagyomány szerint a mai Kraljevacra mentek, ami a király szót őrizte meg, a név IV. Béla ezen ?látogatásának? a tanúja

? jegyzi meg a szakember.

 

Wikipedia Than Mór: IV. Béla menekülése. Tragédia a családban is

Feszült várakozással teltek a következő napok, hetek. A vízen kisebb hajók és csónakok járőröztek, a mongolok szárazföldi mozgását kémlelve, a nagyobb hajók pedig útra készen várakoztak: Béla, családja és főemberei szükség esetén Itáliában kerestek volna menedéket.

Erre azonban nem volt szükség, mert a tatár had márciusban váratlanul kivonult a Magyar Királyság területéről. Kadán valamikor március elején hagyta el a térséget a mai Dubrovnik felé, Béla 10-én lépett ismét partra, egy oklevele tanúsága alapján 18-án kitüntette Trau városát a neki nyújtott segítségért. Nagy kő eshetett le a szívéről, Bárány Attila kiemeli, mennyire aggódott hazája és családja sorsáért.

A tatárjárás óriási pusztítása közismert, ám az uralkodó família személyes tragédiája kevésbé. Az egész család végig együtt volt, nagyon vigyáztak rájuk, mégis a király két lánya, a körülbelül 16 esztendős Katalin, és az alig egyéves Margit is életét vesztette.

Haláluk közvetlen oka talán pestis volt, ám összességében a menekülés gyötrelmeit nem bírták ? Spalatóban temették el őket a székesegyházban.

IV. Béla pedig fogadalmat tett, hogyha születendő gyermeke lány lesz, akkor a kora keresztény vértanú, Antiochiai Szent Margit után Margitnak nevezi el, és Istennek ajánlja. A későbbi Szent Margit hercegnő Klissza (ma Klis, Split mellett) várában látta meg a napvilágot a tatárdúlás tetőpontján, 1242. január 27-én.

Sokáig nem mertek haza térni

Ma már tudjuk, hogy 1242 márciusában a tatárok végleg távoztak, de akkor ez még cseppet sem volt biztos, sőt. A király és kísérete még sokáig Szlavóniában maradt, a királynét és a gyerekeket Klisszába vitték. Különösen fiát, a trónörökös Istvánt óvta apja, külön testőrt bízott meg a védelmével még a váron belül is. Biztonságos helynek számított, az erőd ugyanis korábban sikerrel ellenállt a tatárok ostromának ? manapság egyébként rendkívül népszerű turistacélpont, miután itt forgatták a Trónok harca több jelenetét.

Maga a király valamikor augusztus és október között tért vissza a szűkebben vett Magyarországra, október elején legalábbis biztosan Pannonhalma környékén járt, és ott adott ki okleveleket. Képes volt megóvni és hazahozni kincstárát és Szent István ereklyéit.

Bihari Dániel további cikkei Nem követemSzerzőim Magyarok készítik a Covid elleni orrspray-tMiért nőhet az esetszám 100 százalékos átoltottságnál?A héten már hózáporok lehetnek

The post Magyar királylányok haltak meg a tatárjárásban first appeared on 24.hu.