Az elmúlt három évtizedben szinte elöntötték Magyarországot a művészeti értékkel sokszor egyátalán nem rendelkező, nem nyílt tervpályázat eredményeként született szobrok ? a trendre az elmúlt években számos alkalommal hívtuk fel a figyelmet, általánosságban, vagy akár egy-egy példán ? így a Madách téren álló Sisi-n? keresztül rámutatva a problémára.

A helyzetnek jól láthatóan nincs ellenszere, a problémával pedig egyre több köztéren szembesülünk, legyen szó akár vidéki kistelepülésekről, vagy épp a főváros fontos, minden évben turisták tömegei által járt tereiről.

Utóbbi esetre most egy kitűnő példa jelent meg a pesti belváros szívében, a déli Klotild-palota mellett: az V. kerületi képviselő-testület által alig másfél hónappal ezleőtt, október 6-án zöld utat kapott Krúdy Gyula-szobor november 16-án ugyanis megjelent az épület mellett futó Duna utca Ferenciek tere felé eső végénél,

emléket kívánva állítani a magyar irodalomtörténet egyik legtermékenyebb alakjának, aki a szomszédos épület aljában működött Belvárosi Kávéház asztalai mögött írta meg a Szindbád-történetek jó részét.

A széken ülő író alakja az asztalra támaszkodik, mellette egy üres szék, amelyre az arra járók leülhetnek

? így foglalta össze a munkát a kerület önkormányzati szerkesztésű lapja, a Mai Belváros, a valóság pedig tényleg egyetlen grammnyi bronzöntvénnyel sem több ennél.

A bal könyökén támaszkodó férfialak arckifejezésében nyilvánvalóan nem lehetetlen felismerni Krúdyt, sőt, a megidézett kávéházi asztal, illetve a kávéházi Thonet-székek is hitelesek, a kérdés azonban továbbra is fennáll:

valóban ez a térkővel burkolt utcán esetlenül ledobott munka az egyetlen módja annak, ahogyan meg lehet emlékezni egy íróról? Tényleg csak a bronz, illetve a fotókra illő, de teljességgel fiktív, kétségkívül szájbarágós szobrok jelentenek valódi értéket?

A művet a vonatkozó Köztérkép-lap szerint a Zalaszentgrótra korábban érdekes 56-os emlékművet, Szokolyára pedig modern Sárkányölő Szent Györgyöt álmodó, az esetek jó részében magyar történelmi személyiségeket bronzszobrokká változtató Lelkes Márk és Máthé Krisztián hívta életre, a bronzöntést pedig Meszlényi Molnár János műhelye végezte el.

A hazai szobrok legnagyobb adatbázisában létrehozott szócikk szerzője hozzátette:

a szobor számára készült egy gránit talapzat is, rajta Krúdy, illetve az alkotók nevével, ennek kihelyezését a főváros azonban balesetveszély miatt nem engedélyezte.

Nem ez egyébként a város egyetlen, Krúdyhoz kapcsolódó szobra: az Óbudai Fő téren, az író utolsó lakhelyéhez (az ma a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum otthona) közel 2013 őszén ugyanis egy, a Duna utcaihoz hasonló művet avattak fel.

Azon ugyan nem Krúdy, hanem az általa életre hívott Szindbádot a mozivásznon alakító Latinovits Zoltán látható, a szobor képe ? az azonos típusú szék, a szabadon hagyott ülőhely, illetve az ebben az esetben nem nyitott füzetet, hanem bort, szódát és könyvet tartó asztal ? azonban felveti a két mű közti rokonság gyanúját:

Az óbudai Szindbád alkotója Szanyi Péter volt, aki pályáját olyan szuper munkákkal kezdte, mint a zalaegerszegi Űrhajós-emlékmű (1979), vagy a Debreceni Egyetemen álló Hullámok (1980), az elmúlt tizenöt évben olyan munkákat hozott létre, mint a Pál utcától néhány száz méternyire álló Pál utcai fiúk-szobor (2007), illetve a csodával határos módon idén tavasszal köztérre került egri Vicuska és Gergő (2021).

The post Az ülő Krúdyt ábrázoló alibiszobor jelent meg a pesti belvárosban first appeared on 24.hu.