A mai gyerekek fejlődése nagyon eltér a 70-es évekbeli társaikétól. A könnyen formálható "átlagos" vagy "normális" gyermekek képe - akik hang nélkül végigülik a negyvenöt perces tanórákat, nem állnak fel szólítás nélkül a padból, és nem zavarják az órát semmivel - ma már inkább csak szép emlék. A kiégésnek tanár és diák számára is egyre gyakoribb színterévé válik az iskola. Változnia kell az oktatásnak, és az iskolának pedig meg kell tanulnia "gyerekül".