A hazai naplóirodalom egyik speciális típusa Budapest második világháborús ostromához köthető. Ezeknek a műveknek a sajátossága, hogy velük kapcsolatban nem indulhatott el olyan társadalmi diskurzus, mint amilyen az első világháború után lezajlott. Az 1944?1945-ös irományok a fiókokban maradtak, ugyanis azok tartalma és a hivatalos történetírás által képviselt ?felszabadulás? értelmezés között áthidalhatatlan szakadék tátongott. A háború, a megszállás és a fogság élményei évtizedekig súlyos lelki teherként nehezedtek a társadalomra, és csak 1990 után nyílt lehetőség az ostrom valós borzalmait bemutató naplók megjelentetésére.