Két tanya áll egymástól nem messze a végtelen magyar alföldön, két állattartással (is) foglalkozó, nagyon hasonló gazdaság. A lényeges különbség köztük, hogy míg az egyik rovarevő madarak énekétől hangos, fecskék fészkelnek az eresz alatt, addig a másik körül síri csend honol: madarak csak átutazóban látogatják. Mi állhat a háttérben? A gyanú szerint az, hogy az első esetben a gazdaság állatait nem kezelik ivermectin-tartalmú féreghajtószerekkel.

így pedig életben maradtak a szervesanyagok lebontásáért felelős, rendkívül fontos rovarok és mikroorganizmusok.

Történetünk valós, de lényege nem a madárdal, hiszen az csak a jéghegy csúcsa, hanem hogy miként lehet a kétségkívül rendkívül hatásos és hasznos ivermectineket a természetben történő károkozás nélkül alkalmazni. Az ügy súlyát mutatja, hogy az Európai Unió LIFE-Nature programja 2,5 millió euróval támogatta az Ökológiai Kutatóközpont és társintézményei projektjét, ?az ökológiai szemléletű legeltetési módszerek vizsgálatára?.

Dr. Lengyel Szabolcs ökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadójával, a projekt vezetőjével beszélgettünk.

Kijut a természetbe

Kezdjük az ivermectinekkel, azzal a vegyületcsoporttal, amelynek 1983-as felfedezése jelentős lépés volt az állatgyógyászatban, a japán Ómura Szatosi és az amerikai William Campbell orvosi Nobel-díjat vehetett át érte 2015-ben. Ma már az ivermectin hatóanyagot tartalmazó készítmények nélkülözhetetlenek az állattartásban:

Rendkívül hatékony, tág spektrumú parazitaellenes szerekről van szó, amelyek a külső élősködőket is távol tartják

? mondja a 24.hu-nak Lengyel Szabolcs.

Az elterjedt gyakorlat szerint az első kezelést áprilisban, a legelőre hajtás előtt kell elvégezni, majd a nyár folyamán és ősszel, a téli szállásra hajtáskor megismételni. Az ?ördögi körbe? kora tavasszal lépünk be, amikor a legelő állatok trágyájával az ivermectinek a természetbe kerülnek. Lassanként ugyan ? főleg az UV-sugárzás hatására ? elbomlanak, de ehhez 40 nap kell, a kezelés ismétlésével pedig gyakorlatilag a vegyület a teljes vegetációs időszakban jelen van a legelőkön.

Farkas Norbert / 24.hu A Hortobágy környékén legelő birkák 2020. április 23-án. Rovarok végveszélyben

Magyarországon 70-80 rovarfaj ? elsősorban ganajtúrók és legyek ? szaporodásához elengedhetetlen a növényevők trágyája, jellemzően az utódok táplálékát biztosítja. A kifejlett rovarokra az ivermectinek nem jelentenek veszélyt, a lárvákat viszont elpusztítják ugyanúgy, mint számos nagyon hasznos gombát és baktériumot. A rovarok megfogyatkozását pedig törvényszerűen követi az őket fogyasztó állatok visszaszorulása a futóbogaraktól és pókoktól a rovarevő kétéltűeken és hüllőkön át a madarakig és emlősökig.

A trágyához kötődő rovarcsoportok rendkívül jelentősek a gyepekben, hiszen ők segítik elő a szervesanyag lebontását, azt, hogy a tápanyag visszatérhessen a körforgásba. Másrészt a jelenség azért is aggodalomra ad okot, mert a rovarok pusztulása egyébként is ijesztő mértéket öltött egész Európában.

?Ausztráliában például eredetileg nem voltak ganajtúrók, hiányoztak a nagytestű növényevők és így az ürüléküket hasznosító rovarok is. Amikor az európaiak marhát kezdtek ott tenyészteni, azzal szembesültek, hogy a trágya nem bomlott le, égette, pusztította a ?füvet?, tönkretette a legelőt. Azóta is számos próbálkozás irányult a lebontó rovarok meghonosítására, melyek közül több sikeres is volt? ? jegyzi meg a szakember.

A betiltás nem megoldás

Az ivermectin fenti negatív hatásait laboratóriumi körülmények között számos kísérletben bizonyították, ám a magyar kutatókra vár annak kiderítése, hogy nagy léptékben, a természetes környezetben pontosan mit okoz. Valóban olyan jelentős hatása van az élővilágra, mint az az eddigi kutatások alapján sejthető? Ha igen, közbe kell avatkozni.

Czeglédi Zsolt / MTI Szürkemarha csorda a Hortobágyon, miután megérkeztek nyári legelőjükre téli szálláshelyükről 2019. május 8-án.

Lengyel Szabolcs azonban kiemeli, semmiképp nem lehet cél az ivermectinek betiltása, hiszen nagyon fontos szerepet játszanak az állattartásban. A megoldás a szerhasználat idejének szabályozása lehet: ha például az állatok februárban kapnák a féregirtót, a legelőre már lényegesen kisebb koncentrációban jutna tavasszal.

Olyan legeltetési rendszert próbálunk kifejleszteni, amelyben nem használunk féreghajtó szereket, vagy legalábbis korábban használjuk őket, hogy a legelőre hajtáskor már ne legyenek jelen az állatban.

Óriási kísérleti terep

Érdekes, és további gazdálkodási és természetvédelmi problémát vet fel, hogy néhány kísérletben azt tapasztalták, hogy az ivermectinek a talajból a növényekbe kerülve visszavetik azok fejlődését ? ennek tisztázása is a projekt része lesz.

A kutatók összesen 800 hektáron vizsgálódnak, a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekvő Miklapuszta olyan legelőin dolgoznak, ahol régóta nem folyt állattartás, így állati élősködőktől vélhetően mentes a terület. Itt fognak ivermectinekkel különböző mértékben kezelt juhokat és szarvasmarhákat legeltetni ? lesznek teljesen féreghajtómentes állatok és minimálisan féreghajtóval kezelt egyedek is. Vizsgálják majd a helyi rovarfaunát, a flórát, a rovarevő madarakat, illetve a haszonállatok egészségi állapotát is.

Ujvári Sándor / MTI Bivalycsordát hajtanak át a Kiskunsági Nemzeti Park területén, a Kelemen-széki vizes területeken, Fülöpszállás közelében 2018. január 4-én. Nem embernek való

Az ivermectin egyébként nem véletlenül cseng ismerősen azok fülében is, akik nem foglalkoznak állattartással. A koronavírus kapcsán ugyanis időről időre visszatérő álhírek, hamis információk kerülnek a köztudatba a Covid elleni használatukat illetően ? ide kattintva találja több cikkünket is a kérdésről.

A szakember itt is felhívja a figyelmet: állatok számára kifejlesztett anyagokról beszélünk, emberi felhasználásra sem a hatásosságukat, sem a veszélyeiket nem ismerjük. Sőt, az állatgyógyászati szerek használati útmutatói szerint az ivermectines kezeléstől számított 35-40 napig az érintett állatok húsa sem alkalmas emberi fogyasztásra.

The post A talajon is pusztít a féreghajtó: magyarok vizsgálják, mennyire first appeared on 24.hu.