A szemünk védelme a mai, különböző méretű képernyők uralta világban kétségkívül fontos, így az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak a különböző bevonatokkal ellátott szemüveglencsék, a különböző gyártók pedig sokszor extra figyelmet szentelnek annak, hogy az általuk piacra dobott eszközök lehetőség szerint ne okozzanak gyors szemfáradást, illetve ne rontsák a látást.

Hasonló próbálkozások a világ különböző részein már hosszú évtizedekkel ezelőtt is történtek, sőt, közel hatvan évvel ezelőtt a Corvin Áruház is beállt a sorba, hiszen

1962-ben a karácsonyi kínálat része lett a méretétől függően 85-100 forintba kerülő üveg TV-előtét, aminek feladata az volt, hogy megvédje a szemet a kékes fénytől

? derült ki a Magyar Ifjúságból (1962. december 15.)

A sajtótermékek végigfésülésekor a következő találat alig több mint egy évvel később bukkan fel: a Magyar Nemzet 1964. februári számaiban feltűnt ugyanis a Rákospalotán megnézhető Color TV-előtét, ami

szemet kímél és gyönyörködtet.

Ezek árát az ekkor már tévét vásárló emberek egyértelműen sokallták, így a kétes értékű barkácsmegoldások felé fordultak:

divattá vált például a sárgás színű, áttetsző celofán használata,

amiről elterjedt, hogy fillérekért nyújtja ugyanazt, mint az üvegből készült társai. Az ötlet a fólia boltokból való eltűnését okozta ? derült ki az Esti Hírlap postaládájába 1966 júliusában beérkezett olvasói levelek egyikéből, aminek írója arról szeretett volna információt szerezni, hogy a már elég régóta nem kapható celofánt mikor találja meg végre újra a boltok polcain.

Esti Hírlap, 1966. július 29. / Arcanum Digitális Tudománytár

A helyzet rövidesen talán megoldódott, sőt, csigalassúsággal a Háztartási Boltokban is elérhetővé vált előtét ára is süllyedni kezdett. Ezzel egyidőben a karcos, és így jóval olcsóbb darabok is megjelentek az Ezermester Boltokban, ahol mindössze ötven forintért lehetett hozzájuk jutni.

A Magyar Ifjúság (1967. november 10.) néhány ötlettel is szolgált arra nézve, hogy mégis mire lehetne használni őket:

javasolta az olvasóknak, hogy az úgynevezett Pekó előtétlapból, némi sárgaréz csővel, vagy műanyaglábakkal kiegészítve, földdel, szikladarabokkal, zöld növényekkel és mohával megtöltve készítsenek belőle japánkertet, vagy használják mennyezetvilágításra.

A Magyar Hírlap (1968. júl. 18.) szerint két darab egymáshoz erősítésével akár fali akváriumként is szolgálni képes eszközöket lassan itthon is egyre több kisiparos kezdte gyártani.

Ennek egy szuper példáját 1968-ban Bojár Sándor fényképezte le, mégpedig nem is akármilyen környezetben, hiszen a kiállított példány egy modellvasút, ahhoz szükséges alkatrészek és kiegészítők, illetve egy tollasütő és tollaslabda társaságában áll:

Bojár Sándor / Fortepan

A Fortepanon elérhető kép részleteinek vizsgálatával néhány részletre is fény derül: a tévé oldalán lévő felirat sajnos nem olvasható, az előtte lévő két  tábla szövege azonban igen. Egyikük a reklámszöveget ? ?A szemre káros fényt kiszűri, könnyezést, fejfájást, álmosságot megszünteti!? ?, másikuk pedig a készítő nevét (Tóth Lajos játékkészítő) mutatja.

Bojár Sándor / Fortepan

A hetvenes évek végén a KIOSZ játékvizsgáló társadalmi szakbizottságában is helyet foglaló, így a különböző iparosok prototípusairól még a sorozatgyártás előtt véleményt mondó férfi művéről készült kép sarkában látható lapon a megrendelés módja, illetve a mérettől függő ára (92, illetve 115 forint) is látszik:

Rendelését sziveskedjen a füzetbe bejegyezni
Budapesten dijtalanul leszállitjuk, felszereljük!
Vidékre postán küldjük!

Bojár Sándor / Fortepan

A szemet óvó hatásban persze nem mindenki bízott. Az épp ötven éve az Ország-Világnak levelet küldő Kiss Istvánné is egy volt ezek közül ? sorait a lap a társkereső hirdetések mellett közölte:

Ország-Világ, 1971. okt. 20. / Arcanum Digitális Tudománytár

így, ötven év távlatából most már jól látszik: igaza volt.

The post Előtéttel próbálták óvni a szemüket a magyar tévénézők first appeared on 24.hu.