Amikor 1957 októberében a szovjetek pályára állították a Szputnyik?1 műholdat, az Egyesült Államok közvéleményét és döntéshozóit is eléggé megrázta a felismerés, hogy bizony hátrányba kerültek az űr meghódításáért folyó versenyfutásban. A Szputnyik-pániknak is nevezett jelenség egyrészt az erőfeszítések megkettőzésére ösztökélte az amerikai űrprogramot, másrészt viszont teret adott abszurdabb, az amerikai fensőbbség látszatának visszaállítását szolgáló ötleteknek is.

Ezek egyike volt a Project A119 is. Miután 1957-ben olyan, hírszerzési információkra alapozott rémhírek is terjedni kezdtek Amerikában, hogy a szovjetek november 7-ét egy részleges holdfogyatkozás idején a Holdra ledobott hidrogénbomba felrobbantásával tervezik megünnepelni, az amerikai légierő égisze alatt megkezdték egy saját, hasonló terv előkészítését.

Bár voltak olyan feltételezések, hogy a szovjet terv csupán rémhír, megint más olvasatban direkt az amerikai döntéshozókat cselekvésre sarkalló, valahol az amerikai titkosszolgálatok bugyraiban kreált álhír volt. A 2010-es években előkerültek olyan bizonyítékok, amely szerint a szovjetek valóban eljátszottak a gondolattal, bár a megvalósításhoz nem kerültek túlságosan közel.

Az első olvasatra leginkább veszélyesnek, értelmetlennek és megalománnak hangzó ötletet a program ötletgazdái azzal igyekeztek propagálni, hogy tudományos, katonai és politikai hasznot is hajtana. Az elképzelést részesen taglaló, 190 oldalas dokumentum elkészítésében részt vett a fiatal Carl Sagan is, aki később nagynevű csillagász, planetológus lett, és tudományos eredményei mellett elsősorban ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő munkásságával tett szert a szakmai körökön messze túlnyúló népszerűségre.

Sagan sztártudós korában következetes békeaktivistának is számított, aki mindig a világűr békés kutatása mellett állt ki. Arról nem tudunk sokat, hogy az A119-es projektben egy alacsony gravitációs környezetben történő nukleáris robbanás modellezésével foglalkozó Sagannak mi volt a véleménye a Hold elleni atomtámadásról, mivel 1996-ban ? bár egy újságíró éppen az ő készülő életrajzához tőle kapott iratok nyomán bukkant a terv nyomára ? még azelőtt meghalt, hogy a nyilvánosság értesülhetett volna a projekt történetéről.

Sagan és a légierő magasrangú tisztjei mellett más nagy nevek, az Apollo-program későbbi helyettes igazgatója, Leonard Reiffel, valamint Gerard Kuiper, a modern bolygókutatás egyik úttörője is részt vett a program kidolgozásában.

Az A119-es terv kezdetben egy hidrogénbomba felrobbantásával számolt, de később amellett döntöttek, hogy a fenti célokhoz egy kisebbfajta, 1,7 kilotonnás atombombát juttatnak el a Holdra.

Az állítólagos tudományos célok helyett a légierő vezetőit igazából egy kérdés foglalkoztatta: látszani fog-e a gombafelhő a Földről? Ennek érdekében a robbantást a Hold Föld felé forduló féltekéjének szélén hajtották volna végre, hogy a Nap sugarai az űr fekete háttere előtt világítsák meg a kibontakozó porfelhőt.

Néhány év tervezgetés után végül szerencsére az a döntés született, hogy a Hold sugárzó anyaggal történő beszennyezése, illetve a fellövés során felmerülő kockázat nagyobb ár, mint amennyit nyerni lehetne ezen az akción, így a projektet lefújták. Ha pedig valakinek most támadna egy ilyen remek ötlete: két, 1963-ban és 1967-ben megkötött, a nukleáris fegyverek tesztelését, illetve a világűr felhasználását szabályozó nemzetközi egyezmény is tiltja az ilyen akciókat.

The post Le akarta bombázni a Holdat az USA first appeared on 24.hu.