Olyan rohadt jól néznek ki a fiúk nyáron

Olyan rohadt jól néznek ki a fiúk ilyenkor nyáron. Mia és én a focipálya mellett szoktunk állni, és nézzük őket. És közben azon csodálkozunk:

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

? Hogy lehetnek tulajdonképpen i-i-i-ilyen csinosak, ha? Mia nagyon durva. Csak ebben a félévben szerelmes volt már Oléba, Espenbe, Jonasba, Wasibba, Ariba, Leóba, Theodorba, Matiasba, Eilifbe, Lasséba és Lasse ikertestvérébe! Lehetséges ez? És biztos voltak még többen is. Lehetetlen számon tartani őket. Halálra nevetem magam.

Tavaly átjártunk a város másik felére, hogy ott is megnézzük a fiúkat. Mia találkozott néhány alakkal egy nyári táborban, és már nyomultunk is, hogy összeismerkedjünk és lóghassunk velük. Mia összejött egy Morten nevű fiúval, kicsit később pedig egy Georg nevűvel. Én egy Lucas nevűvel jártam, de csak tizennégy napig tartott a dolog, ami pont elég volt, mert épp akkor szakított Mia és Georg is.

Hétvégén csak mászkáltunk, és az idősebb fiúkat néztük. Marie bátyja bulit rendezett, Mia pedig azt mondta:

? Beugrunk hozzájuk.

Szóval csak lógtunk ott, a kertben, beszélgettünk, flörtöltünk és buliztunk. Mia szerint egy Jo nevű fiú baromira helyes volt, és ő egész este vele beszélgetett, én meg valakivel, akinek nem igazán emlékszem a nevére. Mia megkapta Jo számát, de még nem tudja, felhívja-e. Folyamatosan fontolgatjuk. De tulajdonképpen úgy gondoljuk, hogy valószínűleg felhívja.

És ott vannak a fiúk, akiket csak nézünk, amikor a városban vagy a mólón lófrálunk. Ott komolyan órákat el tudunk tölteni. Boy-spotting! Kinézzük és kibeszéljük őket.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Van, akit egyből csinosnak találunk, és van, akiről nem tudjuk rögtön eldönteni.

? Igen, hosszabb frufruval helyes lenne ? vagy ?, ha kedvesebbnek nézne ki, nagyon cuki lenne ? vagy ?, csak el kellene hinnie magáról, hogy milyen helyes, és akkor az is lenne!

Ma este lehet, hogy megint megnézzük majd a fiúkat lent a mólón. Vitorláznak meg ilyenek. Mia azt mondta, csak állunk majd a kerítésnél, csak ott lógunk, és egyszerűen szóba elegyedünk velük. Mia marha jó ebben. Csak elkezd beszélni, és kész.

? Hét felé megyünk ? mondja ?, ha jönni akarsz.

? Hogy akarok-e menni? Még jó, hogy akarok! Viccelsz, vagy mi? Persze, hogy menni akarok.

? Szerintem először kisminkeljük magunkat, aztán lemegyünk, és csak lógunk, nézelődünk és ismerkedünk.

A fiúk, a vitorlázás, a flörtölés, a telefonszámok, a frufruk, az esték, a csókolózás, Matias, Lucas, Ari, a foci, a város másik vége, a testek és a boy-spotting. Mindenben benne vagyok, mindenben…

…amíg szorosan állhatok Mia mellett a kerítésnél, és nézhetem, ahogy előredől, ahogy hátradobja a haját, ahogy teszi-veszi magát; és neki van a legjobb humora, a legjobb személyisége és a legszebb ajka a világon; és olyan a nevetése, hogy elvarázsolja a világot és a fiúkat; és meleg keze van, lágy gondolatai, frappáns válaszai és ferde metszőfogai; és néha? néha? megölel.

Még jó, hogy veled tartok, Mia. Hiszen szeretlek.

Nina feneke

Nina feneke olyan, akár két, nap érlelte paradicsom farmerba bújtatva.

Amikor Nina lefelé jön a Thorvald Meyers utcán, a hátsója úgy ringatózik, hogy szinte hozzáütődik az utca két oldalához.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Nina feneke külön életet él.

? Vigyázz, villamos! ? kiáltottam egyszer, habár bőven bent, a járdán sétált.

Ő csak nevetett. Ahogy szokott. Felém fordult. Perdült egyet a szokásos lágyságával, és nevetett.

Amikor nevet, az orcája kigömbölyödik, a szeme pedig elkeskenyedik és felragyog.

? Messze van a villamos, te tökfej!

? Tudom, Nina. Azt hittem, közelebb van. Bocsi! Ezt mondom, de magamban így kiáltok:

? Nina, olyan szép vagy! Megőrjítesz, amikor előttem sétálsz. Az utcák ringatóznak, a madarak énekelnek, a virágok bimbót hajtanak, és mi látjuk ezt, habár ősz van. A többi lány keskeny csípővel, rövid derekú felsőben és leggingsben megy az átlagos utcán az átlagos aszfalton, de te, Nina, te lengedezel, ringsz, tekergőzöl és hajladozol, és a feneked minden egyes ringásnál, akár egy ecset, hozzácsapódik a háztömbökhöz, a villamosokhoz, a parkokhoz, a kutyákhoz, a gyerekekhez, és én soha nem láttam ilyen színeket. És azt tudod, hogy virágok bújnak elő a hátsó zsebedből, Nina? Tulipánok, rózsák, és ilyen sárga virágok, amiknek nem tudom a nevét, hevernek elszórva utánad az egész Grünerl?kka városrészben.

Ezt akartam mondani.

De tudom, hogy nem igaz. Tudom, hogy megbabonáztál.

Tudom, hogy a lámpák automatikusan gyulladnak fel hét órakor.

Tudom.

De ma biztos vagyok benne, hogy a Nina hátizsákja alatt lágyan ringatózó, hatalmas fenék ütődött hozzá a villanyoszlopokhoz, és gyújtotta meg a lámpákat, amitől az egész park tarkabarka színekben felragyogott, akár a Tivoli vidámpark Koppenhágában.

Nina nem tudja, hogy egy mágikus ingával a háta mögött sétál az utcán.

Nina nem tudja, hogy ő mágikus. Nina azt hiszi, kövér.

Linn Sk?ber: A szívem egy bezárt bódé ? Kamaszmonológok

Fordította: Iván Andrea

Scolar, 2020

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

The post Matiné: Nina hatalmas feneke gyújtott lámpát a norvég kisvárosban first appeared on 24.hu.