Még a mentálhigiénés szakemberek is egyetértenek abban, hogy a karácsonyi filmnézés igazi lelki doppingként hat az emberre. A Huffington Post által megkérdezett szakmabeliek több szempont alapján részletezve fejtették ki: igenis természetes igénye az embernek, hogy a nem épp a filmkészítés csúcsát jelentő alkotásokkal polírozzuk kicsit a lelkünket az ünnepek közeledtével. Az igény tehát megvan, és jó ideje az is világos, hogy a szakma is igyekszik kielégíteni azt a vágyat, hogy legyen mit nézni a családdal karácsonykor, amikor már csak filmnézésre van energiánk.

A legtöbb csatorna és streaming-szolgáltató kíméletlenül sorozza meg a nézőket karácsonykor az új és klasszikus filmekkel egyaránt. Ilyenkor kerül be a kínálatba a Harry Potter-összes, kiemelt publicitást kap az az egyszerű tény, melyik csatorna adja majd a Reszkessetek betörők!-et, érkeznek a mozikba az újabb karácsonyi történetek. Bár idehaza kevésbé égett a köztudatba, az angolszász országokban a Hallmark a karácsonyi filmek igazi nagyiparosa: komoly ünnepi műsorstratégiájuk van, évente egy sor karácsonyi filmmel készülnek: idén például csak december közepéig 25 ilyen alkotást mutattak be. A New York Times tavalyi számításai alapján 2017 óta húsz százalékkal növelték a karácsonyi kínálatukat, ám fel is kell kötni a gatyájukat, mivel ott liheg már a nyakukban a Netflix. A streaming-szolgáltató a nagy univerzumépítgetések közepette már saját karácsonyi univerzumot is kreált ? jelentették be tavaly. Több olyan filmjük is van, amelyben egymásra utalások találhatók ? például az egyik szereplő egy másik netflixes karácsonyi filmet néz a tévében, vagy megemlítenek egy karaktert egy másik alkotásból.

ARCHIVES DU 7EME ART / PHOTO12 / AFP Reszkessetek betörők! (1990)

A Halloweent leszámítva nincsen még egy olyan időszaka az évnek, amely a filmeket tekintve műfajilag ennyire kötött lenne. A karácsony egyeduralkodói a romantikus filmek és a vígjátékok, ami persze nem is olyan meglepő, hisz furcsa is lenne darabolós slashereket vagy mellkasokból előtörő földönkívülieket nézni a fenyőfa árnyékában ? kivéve persze John McClane-t, mert a terroristákat tetőkről hajigáló Bruce Willis alternatív vonalat képviselve ugyanúgy hozzátartozik a karácsonyhoz, mint Kevin.

A karácsonyi darabok igazi feel good-filmek, amelyektől nem feltétlenül vár eredetiséget az ember, és valószínűleg az év forgatókönyveit sem a karácsonyi tematikájú alkotások közt kell keresni. Igaz, nem is ez a céljuk. Szórakoztassanak, nevettessenek, hassanak meg, és aztán töltsenek el jó érzéssel ? ennyi a küldetésük.

Karácsonykor még a filmeknek is megbocsátjuk a hibáikat, és sokkal megengedőbbek vagyunk az olyan műfajokkal szemben is, amelyeket önszántunkból messze kerülnénk. Ennek komoly lélektani és fiziológiai háttere is van, a karácsonyi filmek pedig ezt alaposan ki is használják.

20th Century Fox – Gordon Compan / Collection ChristopheL / AFP Drágán add az életed! (1988) Megbízható receptet követnek

Az emberi agy arra van strukturálva, hogy a mintákat és a kiszámíthatóságot preferálja inkább a kiszámíthatatlannal szemben ? véli Kati Morton családterapeuta, aki szerint főleg egy olyan stresszes időben, mint a karácsony, különösen fontos. Mert valljuk be: a karácsonyi filmek nem épp a furfangjukról és a kiszámíthatatlanságukról híresek. És nem is ezért nézetik magukat ennyire, hanem mert tudjuk jól, hogy Kevin újra láthatja a családját, a Grincs meg végül úgyis megmenti a karácsonyt ? a pofonegyszerű séma alapján a jó úgyis győz, és a happy end is garantált. Ebből következik Morton szerint az is, hogy a kiszámíthatóság mellett az emberi psziché az egyszerű megoldásokat kedveli. Mivel a hétköznapokhoz tartozik a különböző méretű problémák és stresszes helyzetek kezelése, ezért megnyugtatóan hat a nézőre, ha még a legkacifántosabb alaphelyzet is kibomlik másfél-két óra alatt, egyúttal biztosít arról, hogy minden problémára létezik megoldás.

Idealizált világ

Ebből fakad az is, hogy a valósággal ellentétben a karácsonyi filmekben nagy eséllyel minden a helyére kerül. A problémák megoldódnak, a szerelmesek összejönnek, a családok újraegyesülnek ? vagy maradva a Die Hard által képviselt vonalon: a terroristák megbűnhődnek. Nagyon gyakran az egyáltalán nem könnyed felütésből is kikerekedik egy nagy, életigenlő üzenet, James Stewart depressziós George Bailey-je az öngyilkosság torkából evez vissza, Az élet csodaszépnek már a címe is elárulja, miért tűzi évtizedek óta valamelyik csatorna a műsorára az 1946-os filmet. A pozitív végkifejlet és a katarzis kötelező eleme a karácsonyi filmeknek, ezt ilyenkor a néző is mindenek felett elfogadja, sokkal kisebb eséllyel rázza a fejét azon, hogy a valóságban ez biztosan nem így történne. Egy 2008-as tanulmányban John Mundy egyenesen azt mondja, a karácsonyi filmekben alternatív valóságot látunk, amelyet Hollywood építget ezekkel a filmekkel évről évre. És bár ezen történetek hamisan és irreálisan csenghetnek, a karácsony éppen az az időszak, amikor bőven belefér egy kis cukormázban tocsogás a sok szeretet mellé.

LIBERTY FILMS II / COLLECTION CHRISTOPHEL / AFP Az élet csodaszép (1946). Egy nagy kollektív élmény

A karácsony talán a leginkább univerzális ünnep, amelyet a világ jelentős részén ünnepelnek. Karácsonyfa, ajándékozás, családi összejövetelek: mind olyan élmény, amelyet világszerte átélnek milliók, ahogy az ebből fakadó problémákat is. Mivel van saját élményünk arról, milyen a karácsonyra készülni, sokkal könnyebb belehelyezkedni a helyzetbe. Egyúttal azokkal a problémákkal is szembesülünk, amelyeket a filmekben látunk, mert a pozitív felhang mellett a bonyodalomhoz elengedhetetlen kellékek az időszakkal kapcsolatos nehézségek. Az pedig jobban bevon a filmélménybe, ha látjuk, hogy mások is küzdenek a nagy családi banzájok kötelező elemeiként működő vitákkal, de sokan azonosulhatnak azokkal a karakterekkel is, akiket egyáltalán nem érint meg a karácsony szele.

Nosztalgia

A karácsony nemcsak az újabb alkotások időszaka, hanem sokak számára inkább a nagy újranézéseké. Hiába készül évente több tucatnyi újabb karácsonyi film, mindig megvannak azok a darabok, amelyek olyanok, mint a bejgli, a fafaragási mizéria vagy az ajándékozás: nincsen nélkülük karácsony. Sőt, mindez nemcsak a karácsonyi filmekkel működik, hanem az agyonnézett klasszikusokkal is. Nem véletlenül adják le ugyanis A gyűrűk urától kezdve a Harry Potter-sorozaton át a Mátrixig az összes ismert klasszikust: atombiztosan hozzák a kellemes, bizsergető nosztalgiát, amelynek fényén tovább emel az is, hogy a családdal közösen nézve valahogy a karácsonyfa alatt sokkal különlegesebb ezredjére végignézni, miként dobja be Frodo a gyűrűt a Végzet Hegyébe. A karácsonyi filmnézés egy másik kedves nosztalgiát is felidézhet az emberben: a gyerekkori karácsonyokat, amikor a legtöbben sokkal erősebben hittek az ünnep különlegességében, mint felnőtt korukban.

ARCHIVES DU 7EME ART / PHOTO12 / AFP Igazából szerelem (2005). Modern rituálé

Ebből következik, hogy a karácsony nem csak vallási és társadalmi rituálé, hanem maga a filmnézés is egy olyan újkeletű szokássá épült be, amely nélkül már lassan elképzelhetetlen az ünnep. Bobby Alexander antropológus szerint a karácsonyi filmnézés olyan mechanizmus alapján működik, mint amilyenek például a vallási rítusok is. Ezek átalakítják az emberek mindennapjait, egyúttal megnyitják a hétköznapi életet ?a végső valóság vagy valamilyen transzcendens erő felé? ? példának a szombat jelentőségét hozza fel a zsidó hagyományokban, amikor a hívők kicsit félreteszik a világi dolgaikat, és Istenhez akarnak közeledni. A karácsonyra vonatkoztatva mindez azt jelenti, hogy ilyenkor a közös filmnézés maga a rituálé, ahol a mindennapok problémái helyett a család, az otthon és a szeretet kerül középpontba ?

nem is az a lényeg, hogy mit nézünk, hanem maga a közösségi élmény.

Egy család filmes ízlésében pedig általában a könnyed, szórakoztató darabok találhatók a közös metszetben.

Sosem akartunk még ennyire elbújni a valóság elől

A filmek, sorozatok és könyvek eddig is azt a célt szolgálták, hogy az ember kimenekülhessen egy kicsit a valóságból egy fiktív közegbe, a pandémia pedig ezt az igényt megsokszorozza. Amikor a híradóból és az internetről is a katasztrófafilmszerű valóság ömlik, még égetőbbé válik az a bizonyos menekülés, amelyet ezek nyújthatnak. Bár sok film és sorozat máris beemelte történetébe a vírust ? mint ahogy a Grace klinika és a The Morning Show legújabb évada is ?, az újabb karácsonyi filmek jellemzően nem teszik ezt, miért is lőnék magukat lábon azzal a készítők, hogy egy mozijegy áráért a vászonról is a nyomorúság áradjon? Főleg akkor, amikor sok országban kemény lezárásokkal sújtják a lakosságot, még égetőbb szükség van arra, hogy legalább a tévében egy olyan valóságot nézhessünk, ahol nincsen mindenkin maszk, és senkinek sem cserepes a keze a kézfertőtlenítőtől.

Az már tudományosan is alátámasztott tény, hogy a horrorfilmek a műfaj iránt fogékonyabbak számára enyhíthetik a pandémia okozta szorongást, karácsonykor azonban viszonylag kevéssé van helye a műfajnak, hisz senki nem néz a nagyival zombiapokalipszist a tévében. Ez az időszak sokkal inkább a léleksimogatás ideje, amire a pozitív kicsengésű filmek tökéletesek.

Fiziológiai és mentális okai is vannak, miért jó ez nekünk

A könnyed, vicces és jó érzéssel megajándékozó filmek egyrészt lélekemelők, másrészt az emberi testben is olyan folyamatokat indítanak el, amelyek jótékony hatással vannak rá. A nevetés például csökkenti a stresszhormonok szintjét, úgy hat az agyi neurotranszmitterekre (ingerületátvivő anyagokra), mint az antidepresszáns. Pamela B. Rutledge pszichológus szerint ennek fényében

egy könnyed mondattal leszerelhetjük azon rokonainkat, akik fanyalognak az Igazából szerelem ezredik elindítása miatt: épp moziterápiát tartunk.

Polák Zsóka további cikkei Nem követemSzerzőim Zokogó tinik repítik a bestsellerlisták élére a könyveket TikTokonA másnaposság és a kínai hatóságok sem tudták megakadályozni a nepáli sztármászót a rekorddöntésbenA százéves nő, aki tíz évet töltött Picassóval, nyolcvanat a festészettel

The post Miért nézzük végig karácsonykor ezredjére is, ahogy egy gyerek betörőket kínoz? first appeared on 24.hu.