Az 1929-ben, a New York-i tőzsdéről indult nagy gazdasági válság mindenkire hatással volt: nem csak a kisebb vállalkozások, de az embertömegeket alkalmazó óriáscégek is sorra zárták be a kapuikat, a munkanélküliek száma pedig sosem látott magasságokba emelkedett, az Egyesült Államokban minden negyedik család állandó bevétel nélkül maradt.

A helyzetre egyre többen próbáltak meg jó megoldást találni ? talán ez hívta életre nálunk a tótkomlósi evangélikus tanító, Benyó János nyomtatott körlevelét is, amit szerzője 1933 első napjaiban tömegével küldött szét az ország legkülönbözőbb részeibe, beleértve természetesen a különböző lapok szerkesztőségeit is ? állítja az Esti Kurír (1933. jan. 8.), ami a levél részleteibe is bevezeti az olvasókat.

A cikkben nem csak tanítóként, de feltalálóként és világreformerként is emlegetett férfi célja egy új gazdasági korszak megteremtése volt, ezt pedig találmánya,

az autókat, bicikliket, csónakokat, repülőgépeket, mozdonyokat és óceánjárókat is meghajtani képes benzinturbinával szerette volna elhozni.

Esti Kurír, 1933. január 8. / Arcanum Digitális Tudománytár

A találmány a gyakorlatban persze még nem létezett, így a levélíró alkalmazottakat és társakat egyaránt keresett, mégpedig mindenki által teljesíthető feltételekket:

havi egy pengő társulásért 50 százalék haszonra és órabérdíjazásra, amelyik munkadij a vállalkozás emelkedésével emelkedni fog, mint Fordnál.

Benyó hozzátette:

Alkalmazottak utaznak, díjtalanul, reklámjárművekkel a földgömb minden tájékára: ahová választanak elmenni. Alkalmuk lesz utazni Szentföldre, Egyiptomba, Görögországba, Itáliába, Amerikába, Indiába stb. Ezért az utazásért fizetve lesznek.

Az ajánlat természetesen túl szép volt, hogy igaz legyen, főleg, hogy a furcsa nyelvezetű írás előrehaladtával írója teljesen elvesztette a maradék józanságát:

Az egymillió magyar intelligencia bevonásával olyan befektetésünk lesz, mint az amerikai Rockefellernek. Csak egyesüljön velem! Ezen módszeremmel amerikai vagyonokat beimportálunk az országba, ez kell az országnak, nem az adósságból élni. Nem szabad, hogy valaki apját-anyját öngyilkossággal megsemmisítse, azért, mert nem kap hivatalt. Segíts magadon, légy férfi!

Az ötletgazda egy pengőért cserébe egy folyószámla nyitását ígérte, illetve azt, hogy a leendő társak fényképét a cég rövidesen megjelenő folyóiratában is közli majd, ahol természetesen nem csak az üzletről, de a hírekről, az ego táplálásáról, tudományról, divatról, illetve irodalomról is szó esik majd.

Aki ezen a ponton még mindig nem fogott gyanút, azt a következő bekezdés talán már észhez térítette, hiszen a hirtelen vagyonra vágyó csaló szerint

a társaság gondoskodik alkalmazottai lakásáról, ellátásáról, mosásáról s mindenről ugy, hogy compani kosztot és konyhát tartunk, saját lakóházunkban, bérpalota vagy felhőkarcolóban, beszerzési áron. […] Mosás és lakásdij napi fillérekben lesz megállapitva ugy intelligens fiuk, mint leányok részére. […] Ismerkedés lesz. Rendőrfelügyelők lesznek. Házasságkötés lehetséges lesz. Annyit muszáj költeni, amennyit lehet, ez a szabály.

Kérdés, hogy Benyó mindezzel mennyi pénzt gyűjtött össze, az azonban biztosra vehető, hogy nem ez volt az első hasonló próbálkozása a kis összegű csalások terén ? derül ki a Hódmezővásárhelyen készült Vásárhelyi Napló 1925. április 24-i számából, ami Csodadoktorok, apostolok inváziója a pusztán című cikkében így írt:

Érdekes jelenség, hogy a vásárhelyi pusztát környező kisebb falvak, amelyek a várostól messze eső tanyavilágunkkal élénk ?szellemi?és gazdasági kapcsolatban állnak, állandóan és régtől fogva melegágyai, rendszeres kitenyésztői voltak a csodadoktoroknak, meg a különféle ?világmegváltó? eszmék apostolainak. A kisüstön főtt filozófia Athénje Tótkomlós és vidéke, ahol […] Benyó János, állítólagos tanító […] fejenként 10 dollár ellenében hajlandó volt a puszta népét megváltani és az általa szervezett ?ligába? felvenni. Sejthető, hogy gyanus elődei után őt sem fogadták a kellő megértéssel.

Az íráshoz az itt már áltanítónak tartott férfi egy orosházi újságnak küldött fenyegető levelét is mellékelték, sőt, az aláírása szerint hat nyelven beszélő, világutazott alhadnagynak új úticélt is ajánlottak ? a lipótmezei elmegyógyintézetet:

Vásárhelyi Napló, 1925. április 14. / Arcanum Digitális Tudománytár

Az üzleti ötletek további sorsáról a két világháború közt született lapok semmit sem árultak el, a különböző források azonban segítenek összerakni az élettörténetét: az 1896-ban a szarvasi Evangélikus Gimnázium tanulójává vált, az iskola elvégzésében a szegény tanulók segélyegylete által is segített fiú eredetileg talán gyógyszerésszé akart válni (egy 1902 őszi hirdetésben gyógyszertári gyakornoknak ajánlkozott), egy javítóvizsgának köszönhetően 1904-ben megszerzett érettségije után azonban végül a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem (ma ELTE) hittudományi karán folytatta a tanulmányait.

Nem kizárt, hogy ezt el is végezte, két évvel később azonban már segédjegyzői állást keresett ? derül ki a Magyar Közigazgatás című szaklapból (1906. feb. 11.). Kérdés azonban, hogy mi történt vele az első világháború kitörése előtti években, illetve azután a köztes időről azonban a Négyes honvédek fegyverben (1934) című, Makkay Pál által jegyzett kötet mesél, ami nem csak a nagyváradi 4. számú honvéd gyalogezred történetét írja le, de annak katonáiról is beszél: eszerint

az 1904-ben megkezdett szolgálata alól tizenegy hónap után teológiai tanulmányai miatt felmentett férfi az első világháború alatt összesen négy hónapot töltött a harctéren, elvégezte a tiszti iskolát, nyolc hónapra szerb fogságba esett, sőt, irodai beosztásban is dolgozott, mielőtt elvégezte volna a szegedi géppuskástanfolyamot, és a menetszázadban elérte volna az összeomlás.

Arcanum Digitális Tudománytár A Négyes honvédek fegyverben című kötet részlete

A Vásárhelyi Napló Benyó tanítóságában is kételkedett, a miskolci Evangélikus Tanítóképző Intézet iskolai értesítóje szerint 1921. december 23-án azonban valóban megszerezte az oklevelét. Innen derült fény a születési dátumára is (1882. november 20.), így egyértelmű, hogy későn érő típus volt:

huszonegy évesen érettségizett, tanítónak pedig először csak harminckilencedik születésnapja után nevezhette magát.

A harmincas években talán valóban tanítóként dolgozó Benyó a Vörös Hadsereg érkezése után négy paraszttársával együtt elsőkként ragadtak karót, hogy a település föld nélküli lakói közt 827 egyenlő részre osszák Zichy gróf, illetve az evangélikus egyház 2621 holdnyi földjét, majd létrehozták a Viharsarok TSz-t ? írja az események után tíz évvel a Szabad Föld (1954. okt. 10.).

Egyértelmű tehát, hogy Benyó János az első pillanattól kezdve szimpatizált a szovjet megszállókkal, a következő években megjelent tanulmányok pedig erre még inkább rámutatnak: a Századunk (1955) szerint

Benyó a rövid életű Magyar Tanácsköztársaság hadseregének katonája, ?vöröskatona? volt,

a Párttörténeti Közlemények (1959) pedig arról mesél, hogy 1944-ben a Kossuth-rádió híreit, illetve az alig egy évig létező illegális kommunista Békepárttól érkező információkat az

általa a községházáról ?bátor akcióval? megszerzett sokszorosító gépnek köszönhetően tudták eljuttatni a környék lakóihoz.

A csodálatos turbina azonban sem akkor, sem azóta nem vált valósággá.

The post Csodás találmányt és gazdagságot ígért a világválságban a tótkomlósi áltanító first appeared on 24.hu.