A hírek, pletykák és képek végtelen bombázása mániákus információfüggővé tett bennünket. Megtört engem. Talán megtört téged is

? írta Andrew Sullivan 2016-ban a New York magazinban megjelent esszéjében, aminek azt a címet adta, hogy ?Valamikor emberi lény voltam?. A cikk hamar elterjedt, és felfigyelt rá Cal Newport, a Georgetown Egyetem informatikai docense is, aki akkoriban egyáltalán nem tudott azonosulni a Sullivan által kongatott vészharanggal, mivel bevallása szerint ő még annak a generációnak a tagja, amely nem a telefonjával nőtt fel. Aztán nem sokkal később gyökeresen megváltozott a véleménye.

Newport eddig főleg a produktivitásról szóló, 2016-os Deep Work című könyvével szerzett magának ismertséget, ami arról szól, hogyan lehet fókuszáltnak és produktívnak lenni egy olyan munkakörnyezetben, ahol a kommunikációs eszközök folyamatosan megzavarják az embert az elmélyült tevékenységben. A megjelenés után több olvasójától is olyan üzeneteket kapott, hogy a figyelemelterelés inkább a szabadidejükben válik zavaróvá, sokan stresszesebbnek találják, hogy a munkaidőn kívül alakult ki egy egészségtelen viszonyuk az eszközeikkel.

A professzor számos interjú során arra jött rá, hogy a felhasználók egy jelentős csoportja úgy áll az internethez, mint számos előnyt jelentő eszközhöz, így nem adnák fel a Google Térképet vagy az Instagramot, ám belátták, hogy a technológiával való kapcsolatuk nem fenntartható. A beszélgetések során sokan használták a kimerültség fogalmát az állapotuk leírására, ami annak eredménye, hogy a sok pittyegő, színes, információdús applikáció és weboldal egyszerűen igénybe veszi a figyelmet és manipulálja a hangulatukat is. Newport úgy gondolta, ezzel a témával is kezdeni kell valamit ? ennek eredménye egy újabb könyv lett.

Mohos Márton / 24.hu

A nagytudású informatikai szakember azzal a ritka képességgel bír, hogy képes a technológiáról úgy írni, hogy az valóban lebilincselő legyen, ráadásul olyan összefüggéseket emel ki, amikre magunktól nem figyelnénk fel a zajos világunkban. A modern kor egyik nagy problémája ugyanis a folyamatos zaj, a digitális kimerültség. Ez a témája a szerző 2019-ben megjelent, Digital Minimalism: Choosing a Focused Life in a Noisy World című kötetének, ami ugyan magyarul egyelőre nem olvasható, de próbát teszünk arra, hogy felvázoljuk a mű fő filozófiáját, ami már önmagában elgondolkodtató.

Szemléletbeli változás kell

A digitális minimalizmus ugyanis egy filozófia. Newport szerint az olyan félmegoldások, minthogy egy hétvégéig tartsunk digitális detoxot, kapcsoljuk ki az értesítéseket, nem elég hatékonyak, egy teljes technológiai szemléletváltással sikerülhet csak elérni, hogy valóban elkülönítsük, mi az, ami minket szolgál és mi az, ami nem. Természetesen erre már vannak létező irányzatok. Az egyik szélsőség a neoludditáké, akik az új technológiák teljes mellőzését javasolják, a skála másik végén pedig ott vannak a ?számszerűsített én? (quantified self) hívei, akik folyamatosan naplózzák magukat a hatékonyság jegyében, ehhez pedig különféle appokat és technológiákat használnak.

A mozgalom tagjai hisznek abban, hogy szervezetük vagy környezetük tudatos, aprólékos megfigyelésével olyan összefüggésekre akadhatnak, melyek által létrehozhatják a mentális és fizikai egészségük számára legoptimálisabb életmódot.

Valahol a kettő közt pedig ott van a digitális minimalizmus, ami Newport szerint a megfelelő hozzáállást jelentheti. A digitális minimalizmus a többi minimalista mozgalomhoz hasonlóan azt vallja, hogy ?a kevesebb több? a digitális eszközeinkkel való kapcsolatunkban is.

Az egyszerűség persze nem újkeletű filozófia. Elég csak Henry David Thoreau-ra gondolni, aki a Walden ? A polgári engedetlenség iránti kötelességről című művében önkéntes elvonulásáról írt természeti környezetben, vagy Marcus Aurelius filozófus császárra, aki feltette a kérdést:

Látod-e, milyen kevés kell ahhoz, hogy boldog, szinte az istenekéhez méltó életet élhessünk?

Newport szerint ugyanerre van szükség az online életünkben egy olyan szemlélettel, ami nem démonizálja az új technológiák használatát, de nem is engedi, hogy átvegyék az uralmat az életünk felett. Emellett a hosszútávú elégedettséget részesíti előnyben a rövidtávú előnyök helyett. Ahelyett, hogy válogatás nélkül minden új csillivilli szolgáltatást kipróbálunk és minden közösségi appot használunk, megkérdőjelezzük azt, hogy mi az, aminek valódi haszna van, és hogy az előnyök megérik-e a befektetést ? tehát a figyelmünket és az időnket.

Nem erre regisztráltunk

A megoldás nyilván nem lenne más, minthogy egyszerűen elszakadunk a kijelzőtől, de ez nem olyan egyszerű. És azért nem egyszerű, mert a szolgáltatások számára a felhasználó figyelme az érték, aminek érdekében különféle pszichológiai fogásokat alkalmaznak.

Amikor a Facebook felbukkant a kétezres évek elején, még mindenkinek újszerű volt, de nem függtek rá az emberek. Newport fordulópontként említi 2007-et, amikor Steve Jobs bemutatta az első iPhone-t, az első okostelefont. Érdekes, hogy az eszköz eredetileg egy olyan iPod zenelejátszónak szánta az Apple, amin telefonálni is lehet. Akkor még nem volt App Store, és a közösségimédia-szolgáltatások értesítései sem ugráltak fel, de ki gondolta volna, hogy ez a kapcsolat mivé mutálódik pár év alatt. A változások olyan gyorsan mentek végbe, hogy meg se tudtuk kérdezni, tényleg szükségünk van-e erre, aztán egyszer csak úgy keltünk fel, hogy már az életünk részévé váltak a zsebünkben rezgő közösségi appok.

A technooptimisták rendszerint az internet és a közösségi média előnyeivel példáznak, azt azonban elfelejtik, hogy az addiktív használat miatt számos más tevékenységet elhanyagolunk, és elveszítjük a kontrollt a szokásaink felett. Newport szerint a felhasználók szintjén a párbeszédnek már rég nem a technológia hasznosságáról kellene szólnia, hanem az autonómiáról.

És nem velünk van elsősorban a baj

Csak pislogunk, hogyan jutottunk ebbe a zűrzavarba. Newport szerint ez nem arról szól, hogy a felhasználók akaratgyenge vagy buta emberek lennének. Szakemberekről, szerető szülőkről, szorgalmas tanulókról van szó. Egész egyszerűen ezek a technológiák nem olyan ártatlanok, mint amilyennek első ránézésre tűnnek. Az emberek nem lustaságból töltenek átlagosan napi két órát a kijelző előtt, hanem azért mert a cégek dollármilliárdokat öltek abba, hogy ez a viselkedés legyen az általános.

Kapcsolódó Ha megnézi ezt a filmet, más szemmel tekint majd a mobiljára A The Social Dilemma (Társadalmi dilemma) dokudráma hátborzongató képet fest a jövőnkről, de főként a valóságunkról.

Bill Maher az HBO-n futó Real Time című műsorban ejtette el azt a hasonlatot, hogy a nagy techcégek programozói valójában dohánytermesztők pólókban, a lájkjaink csekkolása pedig az új dohányzás. A Philip Morris az emberek tüdejét akarta, az App Store pedig a lelküket ? mondta Maher, aki rávilágított valami lényegesre. Platón az emberi lelket három részre osztotta egy lovasfogathoz hasonlítva: az ész a kocsihajtó, a bátorság az engedelmes ló, a vágyakozás pedig az önfejű ló. Ez akár a digitális életünkre is vonatkoztatható, amiben folyamatosan úgy kell lavírozni, hogy az erényeink legyenek erősebbek a vágyainkkal (ez esetben addikcióinkkal) szemben.

A helyzetet nem könnyíti meg, hogy a közösségi média olyan, mint egy félkarú rabló. Sosem tudhatjuk, mit pörgetünk ki: egy lájkot, egy új üzenetet vagy valami olyat, ami felidegesít, felizgat vagy elszomorít.

A viselkedésünk másik oka egészen emberi. Belénk van kódolva a közösség általi elfogadásra való hajlam. Mint közösségi lények, nem tudjuk figyelmen kívül hagyni azt, mások miként vélekednek rólunk. Ez már évezredekkel ezelőtt kialakult, amikor az embernek az jelentette a túlélést, hogy mellette volt a törzse. Amikor lájkokat kapunk, olyan mintha a törzsünktől kapnánk pozitív megerősítést.

Letakarítani a digitális papírlapot

Ha ezt felismerjük, már jó úton járunk, a változtatás viszont annál nehezebb. Newport nem hisz abban, hogy lépésről lépésre, fokozatosan kellene haladni, mivel nagy az esély a visszaesésre, ezért egy átfogó szemlélet kell. A digitális minimalisták kevés, gondosan megválasztott online tevékenységre szánnak időt, olyan szempontok szerint, hogy mi az, ami támogatja az értékeiket és céljaikat, míg az értéktelen, felesleges zajt letakarítják. Ezzel szemben áll a maximalista hozzáállás, ami azt vallja, hogy minden olyan technológia megragadja a figyelmünket, ami valamilyen értéket hordoz, és ezek egyikéről sem akarunk lemondani.

A szerző két fő alapelv mentén halad: A zűrzavar költséges. A felesleges, haszontalan zaj időt és figyelmet visz el, ha túl sok eszközt, alkalmazást, szolgáltatást használunk. Végeredményben rosszabb lesz a megtérülés, ha csak kis előnyöket (vagy semennyit sem) kapunk a befektetett időért és figyelemért cserébe. Fontos az optimalizálás. A megfelelő technológiák, appok kiválasztása csak az első lépés, át is kell gondolni, hogyan fogjuk azokat használni.

Newport a könyv második részében gyakorlati példákkal ad útmutatást, amelyek közül csak párat emelünk ki, például az első lépések közé tartozó digitális takarítást. A folyamat részeként a felhasználónak 30 napig le kell mondania opcionális online aktivitásokról, helyette pedig több ?analóg? szabadidős tevékenységet kell beiktatnia, például sétákat, személyes találkozókat, könyvolvasást vagy csak csendes szemlélődést. Az időszak letelte után vissza lehet adni pár online tevékenységet, amikről az ember úgy gondolja, valóban értéket adtak hozzá az életéhez. Ennek lényege, hogy tényleg csak a fontos dolgok maradjanak meg. Hátrébb lépve egy hónap alatt jó eséllyel letisztul az emberben, hogy mi az, ami valójában nem is hiányzik.

Személyes példám, hogy én például teljesen leszoktam a Twitterről.

Közel 4000 követőt sikerült szereznem az évek során, és korábban sok beszélgetésbe is bekapcsolódtam. A felületet már csak akkor használom, ha valamilyen cikkhez segítséget kérnék, kutatok, vagy valamiért kapóra jön a széleskörű elérés, de mint hírforrás, számomra már nem meghatározó. Helyette egy jól összeválogatott RSS olvasót használok sok éve, ahol a legtöbb releváns techújság fontos cikkeit találom meg egy felületre gyűjtve.

És már egyáltalán nem bonyolódok bele a felesleges online vitákba, amik régen kifejezetten negatív érzéseket tudtak kiváltani belőlem, így szerencsére ez a stresszor már nincs rám hatással ? még egy felülettel kevesebb manipulálja az érzelmeimet és forralja fel az agyvizemet. Továbbá a mobilomról is töröltem az alkalmazást, azt csak alkalmanként használom asztali számítógépről. így az előnyeit ki tudom használni, ha szükséges. Ezért is fontos, hogy mindenki saját magának határozza meg, mik az ?opcionális? szolgáltatások, azok milyen célt szolgálnak, és ebbe beleértendők a különféle appok, online eszközök, weboldalak, akár streaming-szolgáltatások (pl. Netflix) használata is.

A saját gondolatainkkal maradni

Ahogy a sztárfilozófus Byung-Chul Han is a befelé fordulást, a szemlélődést élteti Pszichopolitika című kötetében, úgy Newport is ajánlja a lelassulást, a magányosan eltöltött órák és a szemlélődés fontosságát hangsúlyozza. Ez sem teljesen újkeletű, nem véletlen váltak manapság láthatóbbá a mindfullness és a slow living mozgalmak, amik általánosságban is pozitív hatással lehetnek a túlterhelt idegrendszerünkre és mentális egészségünkre. Newport viszont hangsúlyozza, hogy ez nem a fizikai elkülönülést jelenti, hanem azt, hogy az ember a saját gondolataival marad, és nem az online felületeken látott véleményekkel, információkkal foglalja el magát.

Ez a hétköznapokban több alkalommal is gyakorolható: utazás közben például nem muszáj a Facebookot böngésznünk. Az okostelefon ugyanis nem hagyja, hogy unatkozzunk. Mivel ott van a zsebünkben, bármikor, amikor elunnánk magunkat, appok száza áll kézre, hogy valamilyen módon szórakoztasson minket. Ha viszont nem tanulunk meg időnként egyedül, csendben mélázni, akkor lemondunk annak pozitív hatásairól: a keményebb problémák felismeréséről, az érzelmeink könnyebb szabályozhatóságáról, a magunkkal való kapcsolat megerősítéséről. Az emberek nem arra lettek huzalozva, hogy folyamatosan be legyenek kötve. Newport pofonegyszerű praktikái: néha hagyjuk otthon a mobilt, menjünk hosszú sétákra nélküle, és írjunk levelet magunknak időnként, amiben tisztázni tudjuk a saját magunkat érintő gondolatainkat.

Optimalizációs ötleteket is javasol a szerző, aki a könyv megírása közben egy önkéntes csoportot is toborzott, és a tagokon tesztelte az általa javasolt tanácsokat. Az egyik, hogy a kijelző előtt túl sok időt töltők töröljék le a telefonjukról a közösségi oldalak alkalmazásait. A szolgáltatásokat továbbra is elérték a laptopjukon böngészőből, de már ez az apró lépés is nagy változásokat indított el: nem volt ott a folyamatos inger, hogy elővegyék a telefont a Facebook miatt, és az ember kétszer is meggondolja például a kanapén fekve, hogy csak ezért bekapcsolja-e a számítógépet. Ezzel a megoldással nem mondtak le a Facebook egyes előnyeiről és használatáról, de jelentősen csökkent a képernyőidő, mert kikerülték a végtelen scrollozás csapdáját.

Mohos Márton / 24.hu Mi marad az űr helyett?

A értelmesen megélt élethez olyan tevékenységekre van szükség, amiknek nincs más különösebb céljuk, minthogy eltöltsenek elégedettséggel. Newport különbséget tesz a jó és kevésbé minőségi szabadidős elfoglaltságok között. A kiváló minőségű szabadidő olyan tevékenységeket foglal magában, amelyek belső örömforrást jelentenek, utóbbiak pedig csak felesleges zajnak tekinthetők. Említ egy nagyon fontos dolgot is, amin sokan elcsúszhatnak.

Ha valaki sikeresen akarja gyakorolni a digitális minimalizmust, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy egyes szolgáltatások elhagyása, a leszokás folyamata űrt hagy maga után. Sokakra ez olyan hatással van, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal, épp ezért fontos ellensúlyozni a kieső időt minőségi hobbikkal. Érdemes az aktivitást előrébe helyezni a passzív fogyasztással szemben (több időt tölteni könyvolvasással, mint sorozatnézéssel), vagy a képességeinket arra használni, hogy valami újat hozzunk létre. Akár a programozás is tekinthető alkotásnak.

Összegezve: a figyelmet kiaknázó gazdaság színtiszta üzlet, ami a netezők idejét csomagolja be eladható formában a hirdetőknek. A technológiák túlzott használata nem véletlen, nem mi vagyunk gyengék, az ellenállás a tudatosság lehet. Töröljük a felesleges appokat, használjuk profin a közösségi felületeket, vessük bele magunkat a lelassító, örömöt okozó tevékenységekbe.

Newport nem találja fel a spanyolviaszt, nem kínál azonnali gyógyírt vagy választ mindenre, arra is szükség lesz, hogy alaposan átgondoljuk, a saját életünkbe miként illeszthetők be ezek a tanácsok, és miért fontosak számunkra. Ezután tudunk dönteni arról is, mit engedünk be, és mennyi irányítást akarunk a saját kezünkben tartani.

Korábbi, technológiával kapcsolatos könyvajánlóink: Bill Gates – Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát ? lehetőségeink a megoldást jelentő áttöréshez Satya Nadella ? Nyomj egy frissítést! Tim O’Reilly ? WTF: Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő? Seth Stephens-Davidowitz ? Mindenki hazudik Angie Smibert ? Mesterséges intelligencia ? Okos gépek, gondolkodó robotok és tudományos gyakorlatok gyerekeknek Dömös Zsuzsanna további cikkei Nem követemSzerzőim Nem volt jó éve a HuaweinekMeg kell hajolnia a Netflixnek, ha Oroszországban akar maradniBúcsúznak a régi BlackBerry mobilok

The post A dohánycégek csak a tüdőnket akarják, az App Store a lelkünket first appeared on 24.hu.