Az önismeret egyik leghatékonyabb eszközének a XIX. században a naplóírást tekintették. Az arisztokrácia és a polgárság köreiből sokan napi rendszerességgel, fegyelmezetten vezették naplójukat, amelynek későbbi újraolvasása szembesítette őket önmagukkal. A reformkor egyik legkülönlegesebb leánynaplójának szerzője, Szendrey Júlia a kortársaihoz képest az írásaiban jóval kevesebbet árult el hétköznapjairól, érzéseit viszont figyelemre méltó mélységgel és árnyaltsággal elemezte.