Az Európai Unióban ritkán születik váratlan eredmény, és ritkán van valódi verseny a szavazások előtt. Ez most sem volt máshogy, a máltai Roberta Metsola megválasztása az Európai Parlament elnökének valójában nem ma dőlt el, hanem már hétfőn, amikor a parlament három nagy pártja megegyezett a támogatásáról. Metsola számára ettől függetlenül nagy nap a mai, és nemcsak a megválasztása miatt: ma ünnepli ugyanis a 43. születésnapját.

Magabiztosan, 458 szavazattal már az első szavazási körben megnyerte az EP-elnökségéért folyó választást. Két kihívója volt csak a zöldektől és a szélsőbaltól, messze lemaradva.

Arról, hogy valószínűleg Metsola lesz a parlament új elnöke David Sassoli halála után, már korábban is írtunk. Ugyan akkor még nem tűnt biztosnak a megválasztása, de valószínű volt. Leginkább azért, mert az ötéves parlamenti ciklus elején, az EU vezető pozícióinak kiosztásakor megegyeztek a nagy pártok és a kormányfők, hogy a parlament elnökét, akinek két és fél évre szól a mandátuma, félúton cserélik, és a szocialistákét az Európai Néppárt (EPP) jelöltje váltja majd.

Metsola a két máltai EP-képviselő egyike, emiatt önmagában nem lenne különösebben jelentős szereplő az Európai Parlamentben, mégis önálló jogon lett az. A négygyerekes jogász karriere majdnem két évtizede folyamatosan felfelé ível, miközben ő maga a brüsszeli buborék klasszikus termése. A College of Europe elvégzése után a máltai csatlakozást követően jogi attasé volt az ország brüsszeli állandó képviseletén, majd Catherine Ashton külügyi főképviselő tanácsadója lett.

Philipp von Ditfurth / picture alliance / Getty Images Roberta Metsola

Az Európai Parlamentben ezután a legbefolyásosabb képviselők közé került, a jogállamisággal foglalkozó LIBE bizottságon kívül a parlament első elnökhelyettese is lett. Metsola mindenki szerint jó munkát végzett 2013-as megválasztása óta, az EP-elnökségért induló jelöltek között egyedül őt tartották igazán komolyan vehető politikusnak.

A máltai képviselő viszonylag biztonságos szavazat volt az őt támogató három nagy pártnak. Az EPP számára azért, mert fegyelmezett, 90 százalékban a párt iránymutatásai szerint szavazott, miközben négygyerekes édesanyaként könnyen népszerűsíthető politikus. A liberálisok és a szociáldemokraták számára pedig azért, mert gyakran volt hajlandó kimozdulni a néppárt ideológiai buborékjából, és látványos munkát végzett az LGBTQ-jogok területén is. Sőt, még a migrációval kapcsolatban is kicsit máshogy gondolkodik, mint a néppárti átlag, de ezt magyarázhatja a származása. Málta klasszikus frontország, így nem volt meglepő, hogy Metsola a menekültek elosztása mellett érvelt.

A legtöbb szociáldemokrata, liberális és zöld képviselő jól tud vele együtt dolgozni, még a néppárti szimpátiával nehezen vádolható zöld Daniel Freund is azt mondta róla, hogy jó jelölt. Ennek ellenére nem minden álláspontja tökéletesen elfogadható a centrista baloldal vagy épp a Néppárt középre húzó szárnya számára. Metsola

ugyanis nagyon határozottan ellenzi az abortuszt.

Ez sem meglepő Máltáról nézve, hiszen a túlnyomórészt katolikus ország az egyetlen az EU-n belül, ahol máig tilos a terhességmegszakítás.

Metsola megválasztása akkor vált biztossá, amikor hétfőn a három nagy párt megkötötte azt az alkut, amelyben leírták a következő két és fél év fő prioritásait. Az Európai Parlamenten belüli politikai hangsúlyokat jól mutatja a témák sora. Szóba kerültek olyanok is, amelyek hagyományosan fontosak az Európai Unió számára, mint a klímaváltozás, a digitalizáció, az egészségügy (ez a pandémia óta különösen fontos) és a migráció, de az első helyen a jogállamiságot és az azt megsértő országokkal szembeni határozottabb fellépés szerepel. Ez azért is érdekes, mert az Európai Parlament az unió azon szerve, amely a leginkább tükrözi azt, hogy mit gondolnak az európai politikai szereplők. A valódi hatalom a kormányfők kezében van, de ők rendszerint a saját országuk érdekében hoznak döntéseket, miközben az EP képviselői úgy politizálnak, hogy az a választók felé is látsszon. Ez mutatja igazán, mekkora politikai súlya lett a magyarok és a lengyelek (valamint egyre inkább a szlovének) elleni pózolásnak.

A három nagy frakció között megszületett megállapodásban persze nem ezek a valóban lényeges dolgok, hiszen az EU-ban kicsit mindig fontosabb a pozíciók elosztása, mint az ideológiai harc. A fontos megállapodás az volt, hogy a Néppárt előre átadott több alelnöki posztot a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak azért cserébe, hogy egyikük sem indít ellenhelöltet Metsolával szemben.

A szocdemeknek a következő két és fél évben öt alelnökük lehet a 14-ből, a liberálisok pedig hármat jelölhetnek. Mindkét párt esetében egyel több ez, mint korábban volt. A szociáldemokraták megkapták a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöki posztját is, amit eddig a néppárti Antonio Tajani vitt. Ez a poszt koordinálja az EP szakbizottságainak munkáját, és mivel a valódi szakmai munka ezekben történik, fontos szerep. Szintén szocdem lesz a Covid-járvány kezelésére létrehozott különleges bizottság elnöke.

A valódi győztes viszont egyelőre Manfred Weber, a Néppárt német frakcióvezetője lehet, akinek bejött a kockáztatás. Metsola elsősorban Weber és a néppárt német szárnyának támogatásával jutott idáig, azzal a feltétellel, hogy sok német fog körülötte dolgozni, így

a német kereszténydemokraták hatalma erősödik az EU-n belül.

Martin Bertrand / Hans Lucas / AFP Manfred Weber

Mivel az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen német, a CDU vezette szövetségi kormányt pedig épp most váltották le, esélytelen lett volna egy jobboldali német jelöltet nevezni az EP elnökének, így született meg ez a megoldás.

Weber még azt is el tudta érni, hogy megmentse Klaus Welle székét. Welle az EP főigazgatója, a legfontosabb közszolga a parlamentben. 2009 óta tölti be ezt a posztot, és ugyan a közszolgák elvben függetlenek a politikától, Welle a Néppárt tagja, és a Néppárt értékeinek, valamint az Európai Parlament hatáskörbővítésének egyik fő háttérembere az elmúlt másfél évtizedben. Nélküle ma az Európai Parlament és a Néppárt valószínűleg nem ott lenne, ahol van. Welle posztjáról egyébként nem ma szavaztak, hanem egy-két hónap múlva fognak, de az, hogy a lecserélése a szocdemek kérése ellenére se került be a megegyezésbe, szinte biztosan a túlélését jelenti.

Az EP 14 alelnökéről csak késő délután szavaznak, de a győztesek közé ezúttal nem valószínűleg nem kerül be magyar, miközben eddig kettő is volt. A DK-s Dobrev Klára bejelentette, hogy nem indul újra, Járóka Líviának viszont sok esélye nincs, miután már nem a Néppárt jelöltjeként, hanem függetlenként szeretne bekerülni. Függetlenként sokkal nehezebb megszerezni ezt a posztot, bár az olasz Fabio Castaldo vélhetően megtarthatja a helyét, mivel ott maradt az esélyes jelöltek között.

The post Még az EP elnökségéért kötött alku első pontja is a magyarok és lengyelek elleni fellépésről szólt first appeared on 24.hu.