Bedő-Nagy Szilvia várandós kismamaként lett koronavírusos. Több mint egy hónapig volt lélegeztetőgépen és tartották mélyaltatásban. Miközben magatehetetlenül az intenzív osztályon feküdt, az életéért küzdő orvosok úgy döntöttek, műtéttel világra segítik kisbabáját. A kislányt császárral szülte meg, és összesen hat hónapot volt kórházban. Most a Fókusznak mesélt a mögötte álló szörnyű évről.  Bedő-Nagy Szilvia 2020. november 11-én került kórházba, akkor derült ki, hogy az akkor terhessége 34. hetében lévő kismama rosszullétét a koronavírus-fertőzés okozza. Állapota olyan rohamosan romlott, hogy először Hatvanba, majd Budapestre került kórházba. A történtekről alig vannak emlékei.Ahogy megérkeztünk, annyit mondtak, hogy öltözzek át. És hogy sajnos a műkörmömet leszedik. Előtte lett megcsinálva, mert akkor derült ki, hogy lány vagy fiú. Annyi tudtam mondani, hogy le... Vagyis inkább lerágom, de ki sem tudtam mondani és már aludtam. Ez az utolsó emlékem.A kismama olyan súlyos állapotba került a Covid-19 betegség miatt, hogy 40 napig műtüdőn, mélyaltatásban tartották. Miközben magatehetetlenül az intenzív osztályon feküdt, az életéért küzdő orvosok úgy döntöttek, hogy műtéttel világra segítik kisbabáját. Szilvia egyáltalán nem emlékszik a császármetszéses szülésre. Amikor végül jobban lett és magához tért az altatásból, arcán oxigénmaszkkal próbálta mutogatva kérdezni, hogy mi van a babával:Végre egy nővérke rájött, hogy mit is szeretnék, és mondta, hogy ő már régóta megszületett.Bedő-Nagy Szilvia alig akarta elhinni, hogy mindez megtörtént, amíg altatásban volt.Nem volt nagy hasam, mert csak fogytam-fogytam a terhesség alatt is. Végig feküdtem, nem láttam semmit. Mondom ennyire nem fogyhattam le, és akkor kiderült, hogy igen, a babát már kivették belőlem.A kismama mintegy hetven napnyi intenzív kezelés után tavaly januárban elhagyhatta a Semmelweis Egyetem klinikáit, és megkezdődhetett a rehabilitációja. Hónapokig tartott, amíg kezébe vehette kisbabáját, Napsugárt.Néztem, de nem fogtam fel akkor még. Az első alkalomnál nem fogtam fel. Nem is mertem megfogni, szerintem két perc után vissza is adtam, mert nagyon sírt.Szilvia ma már boldogan játszik több mint egyéves kislányával, Napsugárral. Igaz, hogy mankó vagy kerekesszék segítségével közlekedik a házban, de már sokkal jobb állapotban van, mint akár egy éve. Még most is áll náluk otthon a feldíszített karácsonyfa, Szilvia azt mondja, be akarja pótolni azokat az ünnepeket is, amiket kihagyott.Aznap aludtam, és be kell pótolnom most egy évet. Még egy darabig szeretném nézni.A kórházban töltött csaknem hat hónap mély nyomot hagyott benne. Bedő-Nagy Szilvia mindenkinek azt tanácsolja, oltassa be magát.Nem merek kimozdulni. Kétszer meggondolom magam, hogy az utcára kimenjek-e. Még így is, hogy a harmadik oltáson vagyok túl, még így is félek. Szilviának orvosai szerint óriási szerencséje volt.Megkaptam az orvostól az újságot, amelyikben voltam, hogy 10 százalék esélyem lehetett a túlélésre és megkérdeztem, hogy ez tényleg csak 10 százalék. Ő azt válaszolta, hogy nem, nulla, csak szépítettek.Egy komoly lábműtét még vár rá, de azt mondja, ha rendbe jön, újra futni szeretne, mivel korábban többszörös félmaratonista volt. Betegsége előtt el is tervezte, hogy a szülés után a babakocsis futástól elkezdve mindent szeretne csinálni. Most mosolyogva csak annyit mondott, ?még lehet?.A Bedő-Nagy Szilviával készült interjút hosszabban is megnézheti az alábbi videóban.A Fókusz riportját itt nézheti meg.