Hogyan lehet egy dokumentumfilmet animációs formában elkészíteni? Ez maga az ellentmondás, mert a dokumentumfilm küldetése, hogy megmutassa a valóságot, olyan közel férkőzzön hozzá, amennyire csak lehet. Ezzel szemben az animáció a forma természeténél fogva közvetítés: a rajzolók (bábosok, gyurmások, számítógépes animátorok) ízlésük, tehetségük szerint stilizálják, saját képi nyelvükre fordítják le a történetet. Amit lerajzolok, nem lehet a ?valóság?, csak egy rajz. A Menekülés mégis egyike azon filmeknek, amelyek megmutatják, hogy bizonyos történeteket éppen, hogy animációs formában lehet a leghitelesebben elmesélni.

Jonas Poher Rasmussen filmje a tavalyi év kétségbevonhatatlan sikere. Január végén mutatták be a Sundance filmfesztiválon, ahol megnyerte a dokumentumfilmes versenyt. Nyáron a legjobb egész estés filmként díjazták a világ legfontosabb animációs fesztiválján, Annecyban. Ősz óta, a díjszezon igazi beindulásával máris szekérderéknyi kisebb díjat nyert, és jelenleg három kategóriában is esélyes Oscar-jelölésre: a dokumentumfilmek, a nemzetközi filmek és az animációs filmek között. Ritka az ilyen megállíthatatlannak tűnő diadalút, de a Menekülést látva teljesen érthető. Egészen egyszerűen azért, mert Rasmussen rendezése tiszta és nemes szándékokról tanúskodik, teljesen transzparens és őszinte. A cinikus félretájékoztatás és a bizonytalan eredetű álhírek korában valósággal szomjazzuk az ilyen hiteles történeteket.

Kapcsolódó Itt vannak 2022 Oscar-várományosai Mosdatlan cowboy, csajozós kaliforniai kamasz vagy belfasti kisfiú története kapja 2022-ben a legismertebb filmes díjat? Kategóriánként vesszük sorra, kik nyerhetnek idén Oscart.

A Menekülés újdonságértéke egyébként csekély. Egy afgán menekült, Amin története, aki gyerekkorában, anyjával és kamasz bátyjával együtt kénytelen elhagyni a hazáját a kilencvenes évek elején, mikor a Szovjetunió összeomlásával visszatérnek a tálibok, és börtönnel vagy halállal fenyegetik az előző rendszerben hivatali tisztséget viselő átlagembereket meg a családjukat. (A film nyilván azért is jutott ilyen messzire idén, mert nyáron ehhez kísértetiesen zajló folyamatok játszódtak le Afganisztánban, csak most az amerikaiak kivonulása után. Ennyit a dolgok jobbra fordulásáról.) Amin és családja Oroszországba utazik turistavízummal, majd éveket várnak arra, hogy átkelhessenek Svédországba, ahol rokonaik élnek. Vagyonukból nem marad semmi, spórolt pénzüket embercsempészeknek adják, akik a fagyban áthajtják őket Észtországba, hogy onnan teherhajók rakterébe zárva, halálos veszedelmek között talán eljuthassanak az úti céljukhoz.

Sundance Institute / BIDF

Ezek nagyon bizonytalan kilátások, és hosszú ideig Aminék sem járnak sikerrel. Az észt határon visszafordítják őket, máskor csak külön indulhatnak útnak. Közben a fiúk anyja belebetegszik a várakozásba és a honvágyba meg abba, hogy fogalma sincs, ezalatt mi történik a férjével. Aminé mégis sikertörténet: negyvenévesen, dán állampolgárként, rendezett egzisztenciával emlékszik vissza a fiatalkorára. A film rendezője hallgatja őt, régi barátja, akivel diákkorukban ismerkedtek meg.

A Menekülés olyan, mint egy terápiás folyamat: a film visszatérő képén Amin egy közel-keleti mintájú lepedőre hajtja a fejét, és mesélni kezd. Rasmussen nem lefilmezi, hanem lerajzolja őt, mert ha megismernénk az arcát, azzal Amin veszélybe sodorná saját magát és a családját. Annak idején ugyanis azt mondta a hatóságoknak, hogy meghaltak a rokonai, ezért engedték be Dániába.

A Menekülés portréalanyaként nemcsak mesél, hanem vallomást tesz, beszámol azokról a kényszerű hazugságokról, amelyeknek a túlélést köszönheti.

Láttunk már ilyen történetet. A globális menekültválság 2015 körüli kirobbanása óta a világ filmfesztiváljain rendszeresen találkozni felkavaró, megható, fájdalmas bevándorlótörténetekkel, amelyeken a privilegizált, középosztálybeli nézők elmormolhatnak néhány könnycseppet. Rosszmájúak vagyunk, mert a menekültek története is filmipari sablonná vált. Ezek az érzékenyítő történetek azonban nagyon is fontos társadalmi szerepet töltenek be, mert arcot, sorsot adnak azoknak az embereknek, akiket a politikai propaganda itthon és a világ számos másik országában éppenhogy egyneműsíteni, dehumanizálni igyekszik.

Sundance Institute / BIDF

A Menekülés ebből a szempontból különösen intelligens film. Arcot ad Aminnak, de rögtön rajzzá stilizálja, amivel egyrészt a férfit védi, másrészt ráirányítja a figyelmet, hányan járnak hozzá hasonló cipőben; milyen sok, segítségre szoruló embernek mosódik az alakja felismerhetetlen kontúrvonalakká a környezetünkben. Ugyanakkor az animáció azért is hiteles forma, mert Amin kavargó emlékeit, elfojtott traumáit a bizonytalanul indázó vonalak tudják híven megmutatni, és az idegen érzetek, benyomások özönéhez is a szabad ecsetvonások illenek igazán.

Az érzéseknek e sokfélesége kiegészül a testhatárok és identitások képlékenységével, Amin ugyanis egész kamaszkorában homoszexualitásával küzd, amit csak felnőttként, már Dániában mer önmaga és nagy nehezen megtalált rokonai előtt is felvállalni.

A Menekülés animációs stílusa nem kifejezetten egyéni vagy különleges ? az animációs dokumentumfilmek kortárs klasszikusa, Ari Folman Libanoni keringője e nemben sokkal emlékezetesebb ?, és a darabos mozgásokon meglátszik, hogy a filmre nem volt túl sok pénz, a formaválasztás mégis teljesen indokolt, nagyszerű művészi megoldás.

Sundance Institute / BIDF

Amin története tele van megrázó fordulatokkal, amelyeket Rasmussen nem bont ki részletesen a szűk másfél órás filmben. Hiányérzetünk marad, mert kíváncsiak lennénk arra is, mi történt a férfival új hazájában, milyen lépésekben vállalta fel meleg identitását, hogyan építette fel újra az életét. Ám annak is lehet jelentése, hogy a rendező mindezt nem mutatja meg. Gondolhatunk arra, hogy Dániában Aminnak megadatott az átlagos, viszonylag eseménytelen, polgári élet, mert egy olyan társadalom vette körül, amelyben a menekülő embereket nem ellenségként kezelik, hanem segítenek nekik.

Menekülés (Flee), 2021, 86 perc. A filmet január 29-ig országszerte több moziban vetítik a Budapest International Documentary Festival programjában.

Kránicz Bence további cikkei Nem követemSzerzőim Mikor rasszista vicceket mondok, azon is röhögnekBárcsak mind olyanok lennénk, mint a világ legrosszabb embereItt vannak 2022 Oscar-várományosai

The post Elüldözték a hazájából, de a szexualitása elől még tovább menekült first appeared on 24.hu.