?Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, Csak nézd, csak nézd a jobb kezem? Akkoriban egy-és-ugyanabban a szerkesztőségben dolgoztunk Lukácsy Andrással, (sőt, ugyanabban a rovatban, sőt, ugyanabban a szobában; egy ideig.) Ekkortájt kérdezte meg, hogy van-e kedvem játszani. Irodalmi, műveltségi játékot. Hát hogyne lett volna. Lukácsyról tudtam, hogy játékosan komoly könyvet írt a játékról, elméleteket sorakoztatott fel benne és neki magának is volt saját elmélete. Különben minek is írt volna ilyen tréfán kívüli témáról. Egy kicsit meglepett, mikor érdeklődésemre elmondta, hogy a Szent István Társaságban lehetnék novícius, hiszen tudtam róla, hogy nem különösebben vallásos, magamról meg azt tudtam, hogy megátalkodott ateista vagyok. Aztán persze gyorsan kiderült, hogy a hivatalosan be nem jegyzett társaság (még csak az kellett volna, hogy úgy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója táján, a késő-brezsnyevi érában bejegyzett civil társaság legyünk), szóval ez a ?társaság? attól a szellemi fejtörő-játékról kapta a nevét, amelyet azóta is játszunk.   
(Szép Szó)