Azért jó lett volna világhírű írónak lenni. Leginkább a dolgozószoba miatt. Egy kicsit is befutott szerzőnek ugyanis az kijár. Akkor talán már a rokonok sem csóválják a fejüket, hogy miért is kell ilyen léha dologgal foglalkozni, ami voltaképpen pletykálkodás, csak épp írásban. Már nem hazudják azt, hogy más a foglalkozásod, amolyan könyvelőszerűség, hanem kicsit büszkék is rád, néhányan már szeretnének is bekerülni a készülő regénybe, bár jobban örülnének egy valóságshow-nak, mert az az igazi. De a dolgozószoba. Nekem nagyon rövid ideig volt ilyen. Az amúgy gyerekszobának szánt helyiségbe költöztem be nem sokkal a lakás berendezése után. Ez volt az első pesti lakásunk, szinte gyerekes örömmel töltöttük meg a már akkor is zajos életünkkel, tervekkel és elképzelésekkel, amelyek zöme persze egészen másként alakult. Kis szoba volt, telezsúfoltam könyvekkel, meg lejátszóval és cédékkel, hogy minden adott legyen az elmélyül alkotáshoz. Ha behúztam magam mögött az ajtót, akkor egy egész világ kelt életre odabent.  
(Szép Szó)