A náci Németország 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót, és rövid időn belül hatalmas területeket vont ellenőrzése alá. Lassan azonban a Vörös Hadsereg magára talált, Moszkva és Leningrád alatt feltartóztatta németeket. A következő év kezdetén Hitler úgy gondolta, hogy Sztálin várakozásaival ellentétben nem a fővárost próbálja meg elfoglalni, hanem a déli frontszakaszon indít offenzívát, és a Volga partján fekvő Sztálingrádot veszi ostrom alá ? írja a Rubicon.hu.

A Fall Blau hadművelet végül 1942. június 28-án indult, a várost ebben az időben mindössze a térségben állomásozó csapatokból verbuvált 62. szovjet hadsereg védte, de Vaszilij Csujkov tábornok azt az utasítást kapta Sztálintól, hogy bármi áron tartsa meg. A parancs a lakosságra is vonatkozott, ami azt eredményezte, hogy az augusztus 21-én kezdődő légicsapások több tízezer polgári áldozatot követeltek, az öt és fél hónapos ostrom pedig megtizedelte Sztálingrád polgárságát. A következő napokban szinte a teljes város megsemmisült, a romok között azonban Paulus 6. hadserege nem várt szívós ellenállással találkozott.

Novemberre Sztálingrád 90 százaléka a Wehrmacht kezére jutott, miközben Sztálingrádtól északra és délre Zsukov és Vaszilevszkij tábornok ellentámadásra készült a náluk jóval gyengébben felszerelt olasz, román és magyar csapatok ellen. Miután Paulus ezekre a seregtestekre képességeiket messze meghaladó feladatot bízott, a november 19-én megindított szovjet ellenoffenzíva villámgyorsan szétforgácsolta a csatlós államok erőit.

Zsukovék Sztálingrádtól északra és délre előrenyomuló csapatai az ősz végére újabb ostromgyűrűt építettek ki a város körül, ezúttal viszont Paulus katonái kerültek kelepcébe.

Hitler ? Sztálinhoz hasonlóan ? a végsőkig való kitartásra szólította fel katonáit, a német hadvezetés pedig abban bízott, hogy a felmentő hadműveletek megindításáig légi úton biztosíthatja majd a Sztálingrádban rekedt csapatok utánpótlását. A szovjetek közben előbb a Kaukázusból, majd a Don folyó partjáról is visszaszorították a tengelyhatalmak erőit, ezzel egy időben pedig Sztálingrád nagy részét is ellenőrzésük alá vonták: január 25-én Paulus csapatai elveszítették a város repülőtereit, vagyis a német kapituláció pusztán idő kérdése lett.

Hitler a hónap végén már arra törekedett, hogy körbezárt csapatai a lehető legkisebb presztízsveszteséggel bukjanak el, ezért január 30-án marsalli rangot adományozott Paulus tábornoknak. Mivel Németország történetében soha egyetlen marsall sem kapitulált az ellenség előtt, ez az előléptetés valójában felszólítás volt az öngyilkosságra, a 6. hadsereg főparancsnoka azonban ? keresztény hitére hivatkozva ? nem volt hajlandó eleget tenni a Führer kérésének.

A kinevezést követő napon, január 31-én megadta magát Zsukov erőinek, két nappal később, 1943. február 2-án pedig a Wehrmacht megmaradt 91 ezer katonája is letette a fegyvert.

Bár egyes kötelékek egészen a tavaszi hónapokig folytatták a reménytelen harcot a szovjetek ellen, Sztálingrád ostroma a kapitulációval gyakorlatilag véget ért. A totális vereség pedig a Vörös Hadsereg nyugati előrenyomulásával megkérdőjelezhetetlenné vált, a Zsukov vezette szovjet erők még a tél során ellentámadásba lendültek. A sztálingrádi csatával döntő fordulat következett be, melynek eredményeként a Vörös Hadsereg kiűzte a Szovjetunióból Hitler seregeit, és egészen Berlinig menetelt előre.

The post Itt pecsételődött meg Hitler sorsa first appeared on 24.hu.