Egy januári interjúban azt mondtad: ?A papírforma alapján ennek jobb olimpiának kellene lennie eredményesség szempontjából, mint a phjongcshanginak?. Nos, a magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók három érmet szereztek Pekingben, így ez minden idők legjobb magyar szereplése a téli olimpiákon. Túlteljesített a csapat, vagy azt hozta, amit vártál?

Mikor a pekingi esélyekről kérdeztek, három éremmel számoltam, köztük egy arannyal, úgyhogy a gyorskorisok szépen hozták, amit elvártunk, és ami bennük is volt. Olyan szempontból persze túlteljesítettek, hogy mentálisan jóval nehezebb ugyanazt megcsinálni egy olimpián, mint egy világkupán.

Az aranyérmet Liu Shaoang nyerte 500 méteren, és a verseny után azt mondta, hogy egyáltalán nem izgult, míg a riválisok közül néhánynak az arcán látta az ijedtséget. Feltételezem, egy döntős mezőnyben nincs nagy különbség a gyorskorcsolyázók adottságai között, ilyenkor az is mellette szólhat, hogy ő egy magabiztos, laza figura?

Megvannak azért a különbségek, a kis nüanszok, nem hiába volt ő a vb-címvédő ezen a távon. Igaz, volt olyan, akiben több volt annál, mint amit láttunk tőle, és azért nem tudta kihozni magából a benne rejlő potenciált, mert összenyomta az olimpia tétje. Négy éve Ádó (ez Liu Shaoang beceneve ? a szerk.) is így járt, háromból háromszor kizárták, és az az olimpia számára egy nagyon jó tanulópénz volt. Pekingben az elején nem volt nagy formában, de ötszáz méteren egyértelműen látszott, hogy ott van a topon. Ilyen állapotban egy, maximum két ember tudta volna megállítani, de tökéletesen jött ki számára, hogy a döntőben nem ők voltak mögötte.

Kovács Tamás / MTI Liu Shaoangot nem lehetett megverni az 500-as döntőben.

Kinek lehetett volna esélye ellene?

Ha jó formában van, akkor Shaolin veszélyes lehetett volna rá, bár a testvérek között biztos másfajta csata lett volna, mint ahogy Ádó versenyzett a külföldi riválisok ellen. A versenynapokat nézve az olasz Pietro Sighelen láttam még azt, hogy képes lehet megelőzni Ádót, a többieken inkább azt éreztem, hogy ha előtte indulnak, akkor lehet csak esélyük. De Ádó már az elődöntőben is megmutatta, milyen erős, amikor a leggyorsabb lábú kanadait, Steven Dubois-t simán megelőzte.

Shaoang szerzett egyéniben egy bronzérmet is, 1000 méteren, ahol pár percig Liu Shaolin Sándor érezhette magát olimpiai bajnoknak, de a videózás után kizárták, így a kínai Zsen Ce-vejé lett az arany, Shaoang pedig bátyja büntetése után előrelépett a harmadik helyre. A kizárásról sokan elmondták már a véleményüket, te hogy láttad?

Ha Ádó szempontjából nézzük, akkor neki nagyon rosszul jött, hogy a futamot visszafújták pár kör megtétele után, mert jobb helyen állt, és izomzatilag neki jobban fekszik, ha csak egyszer kell menni, és utána van egy nagyobb pihenő. A második futam nem jött össze neki, amiben annak is szerepe lehetett, hogy a harmadik kínai srácnak látszólag az volt a feladata, hogy őt idegesítse, és úgy tűnt, ez sikerült is neki. Shaolinnak nem jött rosszul, hogy másodszor is elrajtoltatták a mezőnyt, mert erőnlétileg ő az egyik legjobb itthon, de világszinten is. Ami a két döntést illeti: a célegyenesben a nagy tusakodásban valóban Shaolin nyúlt először hátra, de a kínai is elég rendesen rámarkolt a hátára, én ezt nem szankcionáltam volna. Az előzésért járó büntetésre azt tudom mondani, hogy megvan a szabály az ilyen esetekre, de tíz futamból ötször így döntenek, ötször meg máshogy.

Ha akarták volna, ezt is lehetett volna hagyni, a bíró kezében volt a döntés. Azt semmiképpen nem lehet mondani, hogy nagyon ellenünk lettek volna, de azt sem, hogy mellettünk. A világ legjobbjai versenyeznek egymás ellen, ilyenkor nincs tökéletesen tiszta futam, a mostani olimpiáról talán csak az 500 döntőjét lehet annak mondani.

Shaolin kizárásában talán még az is benne lehetett, hogy ez volt az első döntő, és a bírók úgy lehettek vele, tartsunk be minden szabályt. Ez van, el kell fogadni.

Shaolin az 500-as búcsúja után azt mondta, felmerült benne az 1000 méteren történt kizárás után, hogy hazamegy, de végül maradt, bár óriási harcot kellett vívnia magával. Te mit láttál rajta, le tudta tenni azt a terhet, hogy néhány percig olimpiai bajnok volt, majd kizárták, vagy nyomot hagyott a későbbi versenyzésén?

Az első napon a mixváltóban nagyon jól ment, szépeket előzött, és ahogy néztük a többiekkel, azt éreztük, hogy megállíthatatlan és több érmet is nyerni fog. Az ezren meg is volt a lehetőség, az aranyért harcolt, választhatta volna azt is, hogy nem csinál semmit, megelégszik a második hellyel, de kockáztatott, ráment az elsőre ? sajnos nem jött össze. Hogy aztán a folytatásban mentálisan fáradt-e el, és azért nem jött ki az a forma, amit korábban láttunk tőle, vagy fizikailag nem bírta úgy, amikor pörögtek egymás után a futamok, azt ő tudja. De az utolsó két versenynapon látszott rajta, hogy nem mozog már olyan dinamikusan ? nem hiába próbálták pihentetni a váltó elődöntőjében ?, nem volt olyan formában, mint az első kettőn.

A magyar csapat óvott Liu Shaolin Sándor kizárása után, sőt a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség közös közleményben jelezte, hogy etikai vizsgálatot kér a főbíró ellen. Az óvást végül elutasították. Lehetséges, hogy az egésznek inkább csak figyelemfelkeltő célja volt sportdiplomáciai szempontból, hogy a folytatásban hasonló esetben ne járjanak így a magyar korisok?

Volt már ezeregy óvás, és mindegyiket elutasították, nem változtatták meg a döntést, vagyis kézzelfogható haszna nincs. Ha csak az a cél, hogy a csapat jelezze, nem ért egyet a döntéssel, és kér egy extra magyarázatot, akkor el lehet vele érni, hogy a bíróknak is megmutassák, ez egy kétes szituáció volt, amelyben máshogy is lehetett volna dönteni. Azt kell kommunikálni, hogy elfogadjuk ezt a döntést, de bízunk benne, hogy a mérleg nyelve hosszú távon egyensúlyba kerül. Az 1500 méter elődöntőjében egyébként Shaolin centire pontosan olyat előzött, mint az ezres döntőben, és ott nem zárták ki. Lehet, hogy a bírónál ez épp belefért ott és akkor, de az is előfordulhat, hogy mérlegelt a korábbi kizárás miatt.

A két Liu fivér miben különbözik legjobban egymástól a jégen?

Ahogy Shaolin kezdte az olimpiát, az megmutatta a legnagyobb erősségét: mentálisan minden versenynek jobban indul neki. Ő az, aki általában már az első futamban is nagyon jól megy, építi fokozatosan az önbizalmát, és már úgy áll oda, hogy száz százalékot tud hozni. Nem tudom, mennyire sikerült feldolgoznia az elveszített aranyérmet, de korábban az volt a legnagyobb különbség kettőjük között, hogy Shaolin a nehezebb helyzetekből is többet tudott kihozni. Ha viszont azt nézzük, hogy az egyéni távokon ki az, aki, ha egy hangyányival is, de jobb, robbanékonyabb, akkor az Ádó, aki Pekingben ki is hozta magából, amit tud.

Egyébként, ha levesszük a mostani érmeket, akkor azt látjuk, hogy a világversenyeken nagyjából hasonlóan eredményesek voltak, vagyis elég jól kiegyensúlyozzák egymást a különbözőségek ellenére.

Az olimpiákon először rendeztek mixváltót, amiben két-két férfi és nő szerepelt országonként. Ezt az új számot sikerült kimaxolnunk a harmadik hellyel?

Az előzetes elvárásoknak abszolút megfelel a bronzérem. Amikor láttam az elődöntő végén, hogy előzgetnek Shaolinék, akkor az is felmerült bennem, hogy akár meg is lehet nyerni, és az is felért egy ajándékkal, hogy a két legnagyobb favorit, Korea és Hollandia esés miatt be sem jutott a döntőbe. Ha innen nézzük, akkor lehetett volna fényesebb is az érem, de ez a harmadik hely így is tökéletes eredmény, és örülhetünk neki.

Bírózzunk még egy kicsit: Kónya Zsófia az 1500 méteren történt kizárása után azt mondta, nem érezte jogosnak, és reménykedett, hogy magyar főbíróval (Pádár Beáta) a magyarok javára döntenek majd, de nem így lett. Előfordul ilyen? Hogy kicsit lejt a pálya valamelyik országnak a bíró miatt?

A női 1500-as versenyen történtekről nem tudok nyilatkozni, mert nem láttam. Olyan előfordul, hogy a futam után, még a történtek hevében azt mondja az ember, hogy persze, a kanadai bíró nem zárta ki a kanadait, és ha megnéznénk statisztikailag, biztos az jönne ki, hogy pár százalékkal kevesebbszer bünteti a bíró a honfitársát, mint a más országból érkezett versenyzőt, de kirívó esetek azért nincsenek, nem lehet részrehajlásról beszélni. Vannak olyan szituációk, amik után bele lehet látni egy indokot, hogy miért volt épp elnézőbb vagy szigorúbb a bíró, de a sportágunkra nem jellemző, hogy odafújnak.

A férfi váltó címvédőként érkezett az olimpiára, de nem jutott a döntőbe, és a futam után Liu Shaolin Sándor azt nyilatkozta, hogy Nógrádi Bencén ment el a továbbjutás. Te egy Instagram-storyban védelmedbe vetted Nógrádit, és azt írtad, a rossz taktika miatt úszott el a döntő. Shaolin nyilatkozata nálad még belefért vagy túl erős volt?

A versenyek utáni interjú sajátos műfaj, nem biztos, hogy egyből a futamot követően felfokozott hangulatban kellene kérdezni a sportolókat, persze értem én, hogy pont az teszi izgalmassá az egészet, hogy még nagyon friss az élmény.

Shaolinban alapból benne van, és nem annyira szeretem ezt a tulajdonságát, hogy a saját mércéjével mér mindenkit. Teljes mértékben maximalista, és a saját csapattársaitól is elvárja, hogy azt a szintet hozzák, mint ő. Ez a legnagyobb sztárok sajátja, ezt láthattuk Michael Jordantől is, aki a Last Dance című sorozatban elmondta, hogy a többiektől is elvárta, hogy a legjobbjukat nyújtsák, és mindenkit a saját szintjéhez mért.

Nekem nem volt szimpatikus a nyilatkozata, nem így kéne gondolkodni egy váltó után. Utólag aztán elmondta, hogy nem haragszik Bencére, és nem érzi azt, hogy ne tett volna meg mindent. Valahol persze meg lehet érteni Shaolint, hogy csalódott, amiért nincs egy olyan negyedik emberük, mint ő.

Ez volt most a legerősebb négyes?

Jelenleg Bence a legjobb, akit oda lehetett rakni, nem véletlen, hogy a világkupákon is ő ment a döntőkben. Kiutaztam én is az egyik vk-ra, kipróbáltuk Jászapáti Pétert, valamint Varnyú Alexet is, de Bence volt a legjobb választás, ha ő nincs, még idáig sem jutunk el. Egyszerűen a taktikát szúrtuk el. A B döntőben a megszokott taktikával ment a váltó, és ott sikerült is megoldani azt, hogy sokáig tapadtunk az ellenfelekre, majd a végén Shaolin egy előzéssel behozta az első helyre a csapatot. Ennek az elrontott elődöntőnek a legfontosabb tanulsága, amire majd a jövőben is emlékezni kell, hogy egy új taktikát nem ilyen éles téthelyzetben kell kipróbálni. Mert lehet, hogy papíron jól működik, de ha nincs begyakorolva, akkor könnyen előfordulhat, hogy egy olyan stresszes szituációban, mint egy olimpiai elődöntő, szétesik az egész.

Az edzői stáb vállalta a felelősséget az elődöntő miatt, de mi lehetett az oka, hogy ennyire megkavarták a váltásokat? 

A világkupákon mindig necces volt a továbbjutás vagy az éremszerzés, és úgy gondolkodhattak, ha variálnak, akkor talán jobbak lesznek az esélyeink. De a variálás óhatatlanul is magával hozza azt a kockázatot, hogy rosszul sül el a változtatás, és nagyobb bajt okoz, mintha a csapat tökéletesen megcsinálja az eredeti taktikát, és aztán a jégen kiderül, hogy ez mire elég. Jobb lett volna, ha elfogadjuk, hogy nem biztos, hogy tovább tudunk jutni, de megpróbáljuk összehozni ekkora kockázatvállalás nélkül.

Verseny közben mennyire lehet improvizálni vagy variálni a váltásokkal?

Van rá lehetőség, de a kulcs az, hogy a tagok mennyire vannak összeszokva. Nálunk is előfordult, hogy elrontottuk, de általában jól jöttünk ki ezekből a variálásokból, mert megszoktuk, mivel jár, ha változtatni kell. Az egy nagyon különleges helyzet: stresszelsz, irtó fáradt vagy, minden idegszáladdal arra fókuszálsz, hogy tarts magad a megbeszéltekhez, és aztán a megszokott reflexet hirtelen elhagyni, és fél körrel korábban kimenni, közben emberek közt átjutni, máshogy felgyorsulni, más íven, az rohadt nehéz. A pekingi elődöntőben szerintem az volt a gond, hogy Krueger John-Henry és Nógrádi Bence ilyen szinten nem volt összeszokva, John-Henry nem ért ki jól az ominózus váltásra, Bencének pedig ez volt az első ilyen szituja, és ő sem reagálta le jól. Ha a világbajnokságon jön majd hasonló szituáció, lehet, hogy gond nélkül megcsinálják, de azzal, hogy egy ennyire kiélezett téthelyzetben próbálkoztak vele először, túlságosan nagy kockázatot vállaltak. A tapasztalat hiányzott, de ezt a versenyeken lehet megszerezni, ha sokszor koriztok együtt, akkor már nem olyan idegen az a helyzet, amikor az előre kitalált forgatókönyvön hirtelen változtatni kell.

Dimitar DILKOFF / AFP Négy éve a Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor összeállítású váltó nyerte a téli olimpiák első magyar aranyát.

Kanada, Korea, Olaszország ? ez a három ország osztozott az érmeken. Meglepetés a sorrend?

Kicsit igen, de olyan szempontból mégse, hogy Kanada négy nagyon erős és gyors taggal rendelkezett a váltóban, akik olyan tempót képesek diktálni, amit kevesen tudnak követni. Amit a döntő végén csináltak, az eszméletlen volt, a koreai csapatot erőből, mindenféle lökdösődés nélkül faképnél hagyták, úgyhogy nem is kérdés, nekik kellett megnyerni. A nagy meglepetés, hogy Kína nem tudott beleszólni az éremcsatába, mivel egy esés keresztülhúzta a számításaikat.

Mi hiányzott ahhoz, hogy te is ott legyél Pekingben? Egy nyilatkozatban megemlítetted, hogy nem érezted magadban azt az erőt, mint korábban.

Az egyéves eltiltásom után 2020 decemberében térhettem vissza, nagyon jól éreztem magam, kijutottam az Eb-re, vébére, ráadásul nem alanyi jogon, hanem a válogatón sikerült mindenkit legyőzni. A váltóban viszont nem sikerült belerakni azt a szükséges pluszt, és ez meglehetősen zavaró volt, mert a váltó mindig nagyon motivált, és korábban számos jó eredményt sikerült elérni ezzel a fantasztikus csapattal. Tavaly nyáron sem sikerült annyit javulni, amennyit szerettem volna, ennek ellenére a válogatón jó formában éreztem magam, de többször is elestem.

Ezek a kudarcélmények folyamatosan építettek le mentálisan, és nem volt idő arra, hogy pihenjek, vagy újra felépítsem magam, és csak egyre rosszabb lett a helyzet. Hiányzott az a régi magabiztosság, amit a jó futamok adnak, és éreztem, hogy nem lehetnék nagy segítség az olimpián.

Azt is mondtad, hogy 15 éve gyorskorizol, és kissé belefáradtál. Van még visszaút? Tartasz most egy pihenőt, de jöhet még egy újabb nekibuzdulás, hogy gyerünk, vágjunk bele újra?

Az biztos, hogy nem tudok szemrehányást tenni magamnak, mert lementem az edzésekre, beletettem a maximumot, és nem tudok olyan verziót, ahol többet tudtam volna kisajtolni magamból ennél. Az is biztos, hogyha úgy koriztam volna, mint két éve, bekerültem volna az olimpiai csapatba. Most kell egy kis szünet, és csak akkor érdemes ismét belevágni, ha tényleg úgy kelek fel, hogy azt érzem: gyorskorizni akarok. Az elmúlt egy évben a kudarcok után egyszerűen nem volt meg az a lendület bennem, hogy élvezni tudjam, amit csinálok. 27 éves vagyok, de erőnlétileg semmi gondom nem volt, nem éreztem, hogy kiöregedtem volna, egyszerűen fejben össze kell raknom magam, és közben fel kell tennem magamnak a kérdést, szeretem-e még ezt, akarom-e, hiszen alapjáraton napi 5?6 órát elvisznek az edzések. Nem szorít az idő, van időm gondolkozni, és ha megtalálom újra a szépséget a korcsolyázásban, akkor bármikor vissza lehet térni a jégre.

?Olyan időket szeretnék menni, hogy a szűk négyfős mag tagja legyek újra? ? mondtad még a visszatérésed után, 2020 decemberében. A váltóról azt mondtad, mindig motivált, elképzelhető, hogy újra belevágj?

A váltó esetében a világkupákra hat, az egyéb világversenyekre öt embert visznek ki, és ha nem vagy benne az öt-hat legjobb versenyzőben, akkor az marad, hogy edzel egész évben, és néhány kisebb viadalon indulsz. Ennyi idősen és ilyen eredményekkel nekem az lehet a cél, hogy beverekedjem magam ebbe a körbe, és ott legyek, amikor igazán számít. Az, hogy elkorizgassak a sor végén, nem igazán jelent motivációt. Kell az, hogy vissza tudjak térni arra a szintre, hogy hasznosnak érzem magam, különben hiába korizom jól, ha annyian vannak előttem, hogy nem visznek el a nagy versenyekre.

Illyés Tibor / MTI Burján Csaba akcióban a 2019-es világbajnokságon.

Amikor a kudarcok elkezdtek lenyomni, nem kérted sportpszichológus segítségét?

Korábban, amikor volt egy olyan időszak, hogy sokat estem, elmentem sportpszichológushoz, és mutattak egy-két jó módszert, ami segített feloldani azt a mentális gátat. Most nem kértem sportpszichológus segítségét, próbáltam saját magam megoldani, elővettem a régen bevált praktikákat, de ezúttal nem segítettek.

Végigkövetted a magyar short track felemelkedését, sőt részese voltál történelmi sikereknek. Mitől tudott ennyire berobbani, ennyire eredményes lenni a magyar csapat az elmúlt másfél évtizedben?

Fontos volt, hogy volt egy alapkoncepció, és mellé jó mentalitással megáldott, jó képességű korisok. Jelentős mérföldkő volt, amikor idejött a kínai edző, Csang Csing Lina, mert Shaolinék nála kezdtek korizni, és amikor ismét együtt dolgoztak, hatalmasat fejlődtek, ami mindenki mást is inspirált. Korábban Knoch Viktor volt a férfi csapat legnagyobb egyénisége, aztán felnőtt mellé Shaolin, de a többiek ? köztük én ? is felértek a közelükbe egy nagyon jó szintre. Ambiciózus emberek jöttek össze, akik nem elégedtek meg azzal, hogy meghódítottak olyan csúcsokat, ahol korábban nem járt magyar koris, hanem újabb és újabb sikerekre vágytak. Jól sikerültek az edző-versenyző párosítások is, ez is kellett ahhoz, hogy ki tudják hozni a korisok a bennük rejlő potenciált.

Még a végén itthon is nemzeti sport lesz a rövidpályás gyorskorcsolya, mint mondjuk Dél-Koreában?

Akár még az is lehet ilyen eredményekkel. Ádó most három érmet szerzett, a nyári olimpiákon ez csak olyan klasszisoknak sikerült, mint Kozák Danuta, Hosszú Katinka, Egerszegi Krisztina, Gerevich Aladár vagy Keleti Ágnes. Egy ilyen olimpiai szereplés után mindenki jogosan várná, hogy a rövidpályás gyorskorcsolya hosszú távon ott legyen a legsikeresebb magyar sportágak között.

Eddig a szövetség arra fókuszált, hogy a tíz legjobb magyar gyorskoris hozza azokat az eredményeket, amivel fenn lehet tartani az eredményességet, és most rajtuk múlik, hogyan tudják a pekingi szereplést felhasználni arra, hogy új embereket nyerjenek meg a sportágnak, és aki akar, az tudjon is korizni. Ezt azért még meg kell oldani, mert itthon öt helyszínnél több nem áll rendelkezésre, ha gyorskorcsolyázni akarsz. Még mindig csak pár száz korissal van több, mint négy éve, nincs olyan tömegbázisunk, mint az úszásnak vagy a kajak-kenunak, ezt még fel kell építeni. De talán az eredmények segítenek abban, hogy egy gyerek ne csak ezekben a sportágakban gondolkodjon, hanem lássa azt is, hogy a rövidpályás gyorskorcsolyában is lehet valaki nemzetközi szinten is kiemelkedő. És nemcsak Shaolin és Ádó szállítja az eredményeket, hiszen Pekingben Jászapáti Petra is az első tízben végzett 500, valamint 1000 méteren. A lényeg az lenne, hogy bárki, akinek megtetszik a sportág, a lakhelyén vagy legalább a közelében le tudjon menni kipróbálni. Ezen a téren még eléggé korlátozottak a lehetőségek, a szövetségnek lesz a feladata, hogy megoldja ezt a helyzetet.

A sportág egyik legendája, Charles Hamelin 37 évesen nyerte meg karrierje negyedik olimpiai aranyát, amikor első lett a kanadai váltóval. Nálunk Liu Shaolin Sándor 26, öccse 23 éves. Most van a csúcson a magyar gyorskori, vagy van még innen feljebb?

Amíg Shaolin és Ádó versenyzik, addig van esély arra, hogy a mostaninál is sikeresebb olimpiánk legyen. Ahhoz viszont, hogy kettőjükön kívül is legyenek igazán éremesélyes versenyzőink, több kell, mint 2?3 év. Néztem a juniorokat, vannak tehetségeink, köztük olyan, aki akár már három év múlva is be tud csatlakozni a felnőtt elithez. De ahhoz még idő kell, hogy nálunk is az legyen, mint más országokban, ahol tíz-húsz kiemelkedő koris van, akik egymás között meccselik le, ki ér oda a világversenyekre, kinek lesz esélye az érmekre. Jelen pillanatban ahhoz, hogy eredményesek legyünk, van elég jó korisunk, minden korosztályban vannak tehetségek, akik, ha felkerülnek a válogatottba, lehet három-négy éremesélyesünk. Úgyhogy szó sincs arról, hogy elértük a maximumot, és innentől csak lefelé vezet az út, Ádóékban is van még egy-két olimpia, és van kraft a juniorcsapatban is.

The post Burján Csaba: Shaolinnak nem annyira szeretem azt a tulajdonságát, hogy a saját mércéjével mér mindenkit first appeared on 24.hu.