Ben Stiller elé több mint fél évtizede került Dan Erickson ötlete, a Különválás pilotjának forgatókönyve. A színész-rendezőt azonnal megfogta az ötlet, és bár akkor az Apple TV még csak egy jövőbeli ígéret volt, Stiller mégis hozzájuk ment Ericksonnal. A forgatókönyv tetszett az Apple-nek, de nem volt egyszerű tető alá hozni a projektet: Stiller akkor épp a Szökés Dannemorából rendezésével volt elfoglalva, és mire végre nekiállhattak volna a forgatásnak, jött a koronavírus. Aztán néhány éves késéssel ugyan, de végül 2022-re készült el a kilencrészes sorozat, amelynek első két epizódja február 18-án került be az Apple TV kínálatába. Stiller nemcsak producerként egyengette a Különválás útját, hanem a rendezés oroszlánrészéért is ő felel: hat részt, köztük a már látható két epizódot is ő irányította.

Stillert elsősorban agyatlan vígjátékok színészeként ismerjük, pedig már több mint húsz éve rendez az általa főszereplőként is jegyzett filmjei mellett olyan darabokat, mint Nyakunkon az élet vagy A kábelbarát, öt éve a Szökés Dannemorából című börtönsorozatával bizonyította, hogy megállja a helyét rendezőként is. Szerencsére ezúttal sem tért vissza a vicceskedéshez, inkább különleges hangulatú thrillersorozatot rendezett, amely remek alapötlete és kivitelezése miatt akár egy túlnyújtott Black Mirror-epizód is lehetne.

A Lumonnál nemcsak nem akarják, hogy dolgozóik hazavigyék a munkát, nem is hagyják azt: agyba ültetett mikrocsippel választják szét a memóriájukat. Ez azt jelenti, hogy amint kilépnek a hihetetlenül rideg munkahelyük ajtaján, nem emlékeznek arra, kikkel és min is dolgoznak pontosan, míg az irodában azt nem tudják felidézni, mi a valódi nevük, vagy hogy van-e családjuk. Magukról is úgy beszélnek, mint akinek két változata van, amelyből az egyiket mindig munkahelyet a külvilággal összekötő liftben hagyják. A Lumon első blikkre rendkívül monoton és bizarr világába a néző egy új dolgozón, Hellyn keresztül kukkanthat be, aki egyben a nézői azonosulás fontos eszköze. Helly ugyanis egy tárgyalóasztalon ébred, ahol egy test nélküli hang furcsa kérdéseket tesz fel neki, majd megdicséri, amikor nem tud rájuk válaszolni. Nem épp a sikeres állásinterjúk ismérve, ha az ember a saját nevét sem tudja megmondani, a rejtélyes cégnél azonban pont ez a lényeg, Hellyt tárt karokkal fogadja a Lumon, neki pedig ? a nézővel együtt ? fogalma sincs arról, miféle őrületbe került.

A Különválás nem is siet a magyarázattal, rendkívül komótosan, de hatásosan építkezik: az eddig megjelent két epizódból nem derül ki túl sok minden azon kívül, hogy megkapja a maga katalizátorát a történet, és az is sejthető, hogy a rettentően titokzatos cég sem épp abból az emberbaráti okból tesz lakatot dolgozói memóriájára, hogy szabadidejükben ne agyaljanak a munkán.

Bár maga az érezhetően közeledő konfliktus több mint érdekes, a cselekmény lassú kibontakozása egyáltalán nem hátrány főleg azért, mert már az alaphelyzet is izgalmas. Mark (Adam Scott), a film főhőse saját traumájából menekült bele a memóriacsonkolásba, hiszen elmondása szerint így legalább naponta nyolc órára leteheti a szomorú élményeket. Izgalmasak a munkatársai is: az újonc Hellynek (Britt Lower) szintén az arcára van írva, hogy nem véletlenül került az ingerszegény, furcsa helyre, ahogy a John Turturro által alakított Irv is izgalmas alaknak tűnik. Mindezt megfejeli a rettentően nyomasztó, klausztrofób miliő, amiben a kis csapat dolgozik: az embert kirázza a hideg a föld alatti hófehér folyosók sokaságától, a hihetetlenül steril irodáktól, üres terektől, az emberek hiányától. Ez utóbbin segíthetne ugyan a cég látszólag maroknyi dolgozója, de nem teszi: a Patricia Arquette által alakított jéghideg főnökétől mindenkinek borsódzik a háta, de ugyanúgy a szöges ellentétének tűnő, tenyérbe mászóan nyájas asszisztensétől is. A Szökés Dannemorábólhoz hasonlóan itt is pazar szereplőgárdát igazgat Stiller, ám ezúttal nem csak a színészeknek kell a nyakukban cipelniük a sorozatot, mert az első két epizód alapján szinte tökéletes összhangban és egyensúlyban működik minden a Különválásban. Pedig Christopher Walken még csak egy villanásnyira tűnt fel benne.

A Különválás vizuális megoldásai is segítenek abban, hogy nagyon hamar beszippantson ez a végtelenül bizarr világ. Az irodában mintha megállt volna az idő, megsaccolhatatlan odalent, milyen évet írunk, de fönt sem sokkal rózsásabb a helyzet a látszólag idilli kisváros lakóközösségében, ahol Mark ugyanolyan apátiával, a magányát kihangsúlyozó kompozíciókba foglalva éli ingerszegény életét. Karaktere elemi szomorúságot vált ki az emberből még akkor is, ha az első két rész alapján csak sejthető, miféle tragédia roppantotta meg a lelkét, ezt a lehető legjobb arányban ellensúlyozza a sorozat bizarr humora.

Közben a sorozat elkerülhetetlenül felveti a kérdést a nézőben:

vajon jó lenne, ha tényleg létezne egy válaszfal az emberi agyban, amely meggátolja, hogy egy családi vacsora közben a határidőkön, a céges megbeszélés alatt a szabadságon agyaljunk?

Ember legyen a talpán, aki nem kívánná ezt legalább egy kicsit sem, hiszen alapvető emberi vágy az élet területeinek elkülönítése, ahogy a munkába menekül-frázist sem véletlenül használják sokan. Mindezt a koronavírus-járvány akaratlanul is felerősítette: a kényszerű homeoffice-időszakban többé vagy kevésbé, de a legtöbb ember számára összemosódott a magánélet és a munka azzal, hogy az otthon vált az irodává ? mit nem adott volna akkor sok ember egy kis paravánért a magánélet és a munka elkülönítésére. Nem hangzik tehát elsőre olyan megátalkodottan gonosz ötletnek, az viszont már igen, ahogy kivitelezését a Különválásban látjuk, ott alkalmazott radikális módszer, a teljes elválasztás borzasztónak tűnik. Főleg azért is, mert túl sok jel mutat arra, hogy valami bűzlik a steril folyosók legmélyén, és a dolgozók teljesen értelmetlennek tűnő munkája is több annál, mint betűk mappába pakolgatása.

Bár a Különválásból még csak két epizód jelent meg, Stiller rendezése máris olyan jó kritikákat kapott, hogy berendelték a második évadot, amelyet márciusban el is kezdenek forgatni. Ha hihetünk a színész-rendező szavainak, az évadbefejezés pont olyan cliffhangerrel végződik majd, amitől azonnal követeljük majd a folytatást. Bár két rész alapján nem lehet sziklaszilárd következtetéseket levonni, egyelőre úgy tűnik, igenis hihetünk Stillernek, mert a Különválás ráérős tempóban, hatásvadászat nélkül fogja meg a nézőt, a ráérősen adagolt feszültséggel, egyedi, melankólikus hangulatával, metsző humorával pedig meg is tartja azt.

Különválás (Severance), 2022, február 18-től péntekenként érkezik újabb epizódokkal az Apple TV-n. 24.hu: 9/10

The post Otthon a munkát felejted el, az irodában az otthont first appeared on 24.hu.