A willendorfi Vénuszként ismert 11 centiméter hosszú szobrocska a prehisztorikus művészet egyik legismertebb darabja. A szakértők egy ideje tudják, hogy az 1908-ban felfedezett figura nem helyi alapanyagból készült. Kutatók egy csoportja a közelmúltban a szobrocska belsejét elemezve állapította meg, hogy a willendorfi Vénusz köve több száz kilométerről, a mai Észak-Olaszországból származik – írja a Live Science.

A becslések alapján az alkotás nagyjából 30 ezer éves lehet, és kovakőeszközökkel hozták létre. Bár a szobor kicsi, rendkívül részletes, az őskori művész a hajat alaposan kidolgozta, a női nemi jellegeket pedig kiemelte. A tárgy felfedezői épp szembetűnő nőiessége miatt nevezték el a szobrot a szépség és szerelem római istennőjéről.

Gerhard Webert, a Bécsi Egyetem munkatársát és kollégáit ezúttal nem a figura megjelenése, hanem alapanyaga foglalkoztatta. A willendorfi Vénusz oolitos mészkőból készült, az üledékes kőzet Willendorftól nagyon távol fordul csak elő – a legközelebbi lelőhely mintegy 200 kilométerre fekszik.

A szobrocskák állapotvédelmi okokból invazív módszerekkel nem elemezhetik, a kutatók ezért új tanulmányuk elkészítéséhez mikro CT-s vizsgálatot folytattak. A csapat a szobor részecskéinek képét vetette össze olyan mintákkal, amelyeket különböző európai helyszínekről gyűjtöttek be.

Az észak-olaszországi Saga de Ala mészkövével egyezést találtak.

A figura anyagában az Oxytomidae nevű, kihalt puhatestűnem kövületdarabjait is észlelték. Weberték szerint a kőzet így 251-66 millió éves lehet.

Elképzelhető, hogy a kő több generáción át vándorolt a mai Olaszországból Ausztriában. Az, hogy az anyag több száz kilométert utazott, a korabeli közösségek mobilitásáról árulkodik.

The post Megfejtették a willendorfi Vénusz egyik titkát first appeared on 24.hu.