így korlátozták a magyarok választójogát
A Tanácsköztársaság bukása után hatalomra került Friedrich-kormány 1919 novemberében új választójogot léptetett életbe. Ez jelentősen különbözött az 1918 előttitől, amikor a választójogosultak az ország összlakosságának csak 6 százalékát tették ki, és mindenki nyíltan szavazott. A Friedrich-féle rendelet viszont széles körű, továbbá titkos, egyenlő, kötelező és a nők egy részére is kiterjedő választójoggal ruházta fel az ország lakosságát.
A férfiak választójogának a következő alapfeltételei voltak: 24. életév betöltése, 6 éves magyar állampolgárság és féléves egyhelyben lakás. Ennél fiatalabbak akkor szavazhattak, ha legalább három hónapig a harctéren teljesítettek katonai szolgálatot. A nőkkel szemben az is követelmény volt, hogy ?bármely hazai élőnyelven? írni és olvasni tudjanak. A választójoggal rendelkezők száma összesen 3 millió 42 ezer főt tett ki, ami a 24 éven felüli lakosság 75, az összlakosságnak pedig közel 40 százalékát jelentette.
Nyílt szavazásA fenti rendelkezésnek köszönhető, hogy az 1920 elején megválasztott képviselők összetétele érdemben demokratizálódott. Az 1918 előtti Képviselőházhoz viszonyítva az arisztokraták aránya 15 százalékról 5 százalékra, a közép- és nagybirtokosoké pedig 36 százalékról 15 százalékra csökkent. A birtokos parasztoké (?csizmások?) ugyanakkor 1 százalékról 15 százalékra ugrott. Az 1921 áprilisában kormányt alakító konzervatív Bethlen István szemében ez már maga volt a ?tömeguralom?, amelyen feltétlenül változtatni akart. Ennek legegyszerűbb módja a választójog módosítása volt.
Erre vonatkozó elképzeléseit a kormányfő az egyik 1922. januári minisztertanácson ismertette. Elmondta, hogy nemcsak a választók számát akarja csökkenteni, hanem a vidéki körzetek esetében a nyílt szavazást is vissza kívánja állítani. A bejelentését követő vita élesen felszínre hozta, hogy a legerősebb parlamenti párt, a Nagyatádi Szabó István által vezetett Kisgazdapárt nem fogadja el ezeket a módosításokat, különösen a nyílt szavazás visszahozatalát vidéken.
Bethlen ennek ellenére ragaszkodott elképzeléséhez. Eldöntötte, hogy mivel a képviselők többsége nem támogatja, rendeleti úton fogja megváltoztatni az időközben törvényerőre emelkedett Friedrich-féle rendeletet. Bár ez ellentmondott az érvényes jogszabályoknak és joggyakorlatnak, az 1922. február 21-ére összehívott alkotmányjogi értekezlet jóváhagyta elképzelését. A Horthy elnökletével tanácskozó, konzervatív jogászokból és közéleti személyiségekből álló testület kimondta, hogy a Friedrich-féle rendelet hatályát vesztette, és hogy az új választójog megalkotása terén a kormánynak szabad keze van.
VisszalépésErre a döntésre hivatkozva 1922. március 2-án Bethlen rendeletileg léptette életbe választójogi törvénytervezetét. Ez több szempontból szűkítette a választójogosultak körét. Ettől kezdve nem a 28 éven felüli, írni és olvasni tudó nők rendelkeztek választójoggal, hanem azok a 30 éven felüliek, akik legalább az elemi iskola 6. osztályát elvégezték. A férfiak esetében a korhatár nem változott, viszont esetükben is műveltségi cenzust vezettek be: az elemi négy első osztályának az elvégzését. E módosítások következtében a választók összlakossághoz viszonyított aránya 40 százalékról 28 százalékra, a 24 éven felüliek körében pedig 75 százalékról 58 százalékra csökkent.
A választásra jogosultak aránya szempontjából Magyarország ezzel visszacsúszott a délkelet-európai országok, illetve az e tekintetben ugyancsak konzervatív Franciaország, Belgium, Svájc és Olaszország szintjére. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy Nagy-Budapest és a 10 (később 7) vidéki törvényhatósági jogú város kivételével a rendelet visszaállította a dualizmuskori nyílt szavazást. Ez azt jelentette, hogy a választóknak a továbbiakban csak kicsit több mint 20 százaléka szavazhatott titkosan, és a 245 képviselő közül 199-et nyílt szavazással választottak. A nyílt szavazás példa nélkül állt a korabeli Európa parlamentáris országaiban (egyedül Jugoszláviában állították vissza az 1920-as évek végén).
A módosítás eredményét jól mutatja, hogy az 1920?1922-es Nemzetgyűléshez képest az 1922?1926-osban a nagy- és középbirtokosok aránya 15 százalékról 20-ra, az 1927?1931-es Képviselőházban pedig 23 százalékra emelkedett. A parasztbirtokosok képviselete ezzel szemben 15 százalékról 7, majd 3 százalékra csökkent. Legfőképpen azonban az mutatta a változtatás horderejét, hogy a Bethlen által létrehozott egységes kormánypárt a továbbiakban mindig megszerezte a mandátumok több mint felét, sőt előfordult ? 1926-ban ?, hogy több mint kétharmadát, 69 százalékot.
The post így korlátozták a magyarok választójogát first appeared on 24.hu.