Hosszú út vezetett odáig, hogy a nők kivívták egyenjogúságukat a keresztény európai kultúrában. Megítélésük abból a mélységből indult, amit talán az asszonyállat szóval szemléltethetünk a legjobban. Honnan e kifejezés?

A középkorban a nők jogi, társadalmi és filozófiai, megítélését a Bibliából és annak magyarázataiból eredeztették, ahol Isten Ádám oldalbordájából teremtette Évát, aki így a férfi társa lett, de nem egyenrangú partnere. Homogén képről sem időben, sem térben nem beszélhetünk, még a keresztény filozófusok körében is komoly viták folytak például arról, van-e a nőknek lelkük?

Sokan még emberi voltukat is kétségbe vonták: konszenzus ugyan nem született, de a közvélemény valahol az állat és a férfiember között félúton jelölte ki a helyüket.

A kereszténység mindenkori nőképe a szexualitással szembeni zavarával is összefüggött. Az utódnemzés, a vagyon és a család jövőjének biztosítása korokon átívelve a legfontosabb társadalmi kötelezettség, az egyént háttérbe szorító erkölcsi parancs volt. Ma már megmosolyogtató, a középkor gondolkodói hogyan hozták ki a nőket vesztesként épp e szent küldetés teljesítése kapcsán.

A fajfenntartás látványos mozzanatai, mint a menstruáció, a terhesség, a szülés, a szoptatás mind a nőkhöz kapcsolhatók, és teljes egyezést mutatnak az állatvilág emlősök alkotta részével. A sok közös vonás miatt is tekintettek a nőkre alsóbbrendű élőlényként, talán itt találjuk gyökereit a magyar nyelvben elterjedt asszonyállat kifejezésnek is. Ez volt a hivatalos ?álláspont?, a valóságban azonban más volt a helyzet már a középkorban is ? ebben a cikkünkben írtunk erről részletesen.

Változást a felvilágosodás hozott, de inkább csak annyiban, hogy a vallásos világkép és a teológiai érvek helyét a tudományos vagy legalábbis az annak vélt gondolatok vették át: komoly viták bontakoztak ki például a nők agyi kapacitásáról vagy pszichés tulajdonságairól.

Az egyik legvitatottabb kérdés az volt, alkalmasak-e felsőfokú tanulmányokra, illetve közigazgatási, értelmiségi pályák betöltésére, a fő ellenérvek itt is a biológiai sajátosságokat hangoztatták.

Komoly hivatkozási alap volt akkoriban a menstruációval járó hangulatingadozás, és elfogadott nézet, miszerint a nők nem tudnak uralkodni magukon, következésképp alkalmatlanok bármilyen józanságot, higgadtságot, megfontolt döntéseket kívánó pályára.

Az egyenjogúság ? amint az a Múlt-kor.hu cikkéből kiderül ? lépésről lépésre valósult meg a XX. század folyamán, ezt jelképezi a Nemzetközi Nőnap március 8-án. Az ünnep politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeként született:  1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, majd 1913-ig e napon tartották.

1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának ? más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben meghalt 129 munkásnő ? emlékére.

A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális és gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére ? írja a Múlt-kor.hu. Eleinte a nők szavazati joga volt a legfőbb követelés, majd idővel az ünnep elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik.

The post Asszonyállatnak tekintették a nőket first appeared on 24.hu.