Az EU/EGT tagállamok nyugdíjrendszereiben bevált automatikus korrekciós és kiegyenlítő megoldások ismerete nélkülözhetetlen bármely lehetséges magyar nyugdíjreformhoz. Amire egyébként a választások eredményétől függetlenül mielőbb szükség lesz, mert a magánnyugdíjpénztárak 2010-es visszaállamosítása - azaz a megreformált nyugdíjrendszer reformmentesítése -, a 2011-es radikális szigorítások, és általában a demográfiai osztalék aranykorának bealkonyulása után megint visszatérhetünk a kiindulópontra, és szembesülhetünk ugyanazokkal a rendszerszintű problémákkal, mint az 1990-es években. Eközben a nyugdíj-kiadások a 13. havi nyugdíj, a Nők40 és egyéb plusz juttatások, a finanszírozási kockázatok pedig a pandémia és az orosz-ukrán háború következtében nagyságrendekkel nőttek. Emiatt elengedhetetlen, hogy megismerjünk minden bevált - vagy legalábbis kipróbált - európai megoldást annak érdekében, hogy a magyar nyugdíjrendszer hosszú távon is fenntartható maradjon és minden érintett számára méltányosabb legyen.